Az írás elején azonnal előrebocsátom nem vagyok elemző csak az én meglátásaimat vetem papírra. Ahány írás annyiféle megközelítés, annyiféle leírás.

Választások választásokat követnek 1989 óta. Az emberek hol többen, hol kevesebben, inkább kevesebben  vesznek részt az egyes választásokon.  Nagyon sok kérdés foglalkoztat a választásokat a választókat illetően  és ezek összefüggéseivel egyaránt.

Igazándiból már nagyon régóta figyelem és néha részese is vagyok vagy inkább voltam a választásoknak, ha jól számolok idestova harminc éve. Az, hogy mikor és mi történik a választások alkalmával talán mindenki tudja. Tudjuk azt, hogy aki több szavazatot kap, az kap képviselői igazolványt vagy ahogy jobban ismerjük ,,mandátumot,,.

Valamikor a régi rendszerben  csak szavazni lehetett, most már azért az 1989 –es bársonyos forradalom  meghozta a  választás lehetőségét  is. A választás lehetősége adott, de élünk-e ezzel az alap lehetőséggel vagy csak kaptuk mint az ajándékot azt kész? Vetődik fel bennem azonnal a kérdés, kellenek e választások vagy legyen úgy mint régen egy előírt recept szerint előírt embereket kell választani.

A választásoknál az 51% jelenti a többséget, a 49% pedig a kissebséget. Ezek puszta számok, de akik  a  ,,49-s szám birtokosai,, azoknak el kell illetve kellene fogadni  a többség akaratát és ennyi. Egy alkalommal valaki azt találta mondani, inkább elfogadja a demokrácia szabályait , még akkor is , ha netán a 49%-ba tartozik.  Azt gondolom, hogy nagyon más volna a politikai kultúra, ha ellenvetés, kommentálás nélkül a fentebb említett számok tükrében elfogadnánk a demokráciát. Apropó, azért olvassuk el figyelmesen Winstan Churchill véleményét a demokratikus kormányzásról: “A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma – nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik.”

Sok esetben szeretem a sporttal összehasonlítani az egyes történéseket. Megpróbálom most is  csak azért, hogy jobban érzékeljük az értékét, jobban lássuk az estleges különbséget. Számomra a helyhatósági választások jelentik az olimpiát. Miért? Mert aki saját közösségén belül ér el győzelmet, bekerül a testületbe az egy olimpiai győzelemmel ér fel , a testületi helyek pedig olimpiai helyezések és pontok.Helyhatósági választások  négy évenként követik egymást és mostanáig már a nyolcadiknál tartunk, és eddig hétnek a részese voltam.

Mivel minden választásnál másképp szólítsák meg a választókat, mondjam azt, hogy mást akarnak tőlük. Nem, nem akarnak mást csak a nevek elé karikát és ha lehet eggyel többet mint a többi indulóé.  Verseny van mint a sportpályákon és van felkészülés is és azt itt úgy nevezik, hogy kampány.

Van páróra kampánycsend, pihenés  is némelyik választás előtt, de a csend is már olyankor kampánnyá válik mert hát mindenki mondja a magáét még ilyenkor is.

Most azt  kell eldönteni mi alapján is választanak majd a polgárok. Gondolom ebben az esetben a legkönnyebb, hiszen a közösségeken belül mindenki mindenkit ismer vagy talán ez lehet inkább a kerékkötője, buktatója az egésznek.

Az első szabad önkormányzati választásokat 1990-ben mindenki nagyon várta a jelöltek pedig mondhatom azt , hogy izgalommal tekintettek a választások elé. Izgalom ide vagy oda a választások napja így is úgy is elérkezik és el is érkezett. A választás napjain november 23-án és 24-én megteltek a választóhelyiségek, sokszor tolongás volt, sorok kígyóztak a helyiségek előtt. Ez akkor még nagyon nagy újdonságnak számított. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy az akkori  júniusi parlamenti választásokhoz képest több mint 30% -kal csökkent a részvételi arány. Azonban az akkori 63,75%-os részvételt ez idáig nem tudtuk túlszárnyalni, sőt nagyon messze kerültünk tőle.

Kicsit  horgonyozzunk le ezeknél a számoknál, mert számomra egyszerre érthetetlenek és egyszerre sokatmondóak. A mai napig azt gondolom, nem még akkor, hogy az embereket legjobban kellene, hogy érdekeljék a helyi ügyek és a helyi események. Ezek a számok meg egészen mást mutatnak, persze csak akkor, ha egyformán értjük helyi szó fogalmát. Én a helyi szintet a községre értelmezem, mert ez áll legközelebb a mindekori választóhoz. Az én meglátásom  ebben az összehasonlításban az, hogy az emberek nagyobbik része még mindig az államot mint olyat helyezi előtérbe. Valahol  a változás után érhető ez a helyzet. A község, a falu a város kicsit még mást mond az embereknek. Még mindig azt sugallja, hogy az állami vezetők a döntő tényezők , itt még a polgármesterek, helyi képviselők nem nagyon rúgnak labdába. A másik oldalon az akkori számokat , részvételi arányokat nem tudtuk felülűberelni. Ez valahol az én olvasatomban azt is jelenti, hogy egy erős államban a boldogulás könnyebb lehet, tehát a helyi szintű dolgok csak másodlagosan jelennek meg.

Mindenhol kíváncsian várták az eredményt. Ki lesz a polgármester, kik lesznek a helyi képviselők. November 24-én a késő est folyamán minden kérdésre választ kaptunk. Az első véleményekből , kommentekből azonnal kiderült, hogy nem mindenütt elégedettek az eredménnyel, de ez a demokratikus választások velejárója. A rendszerváltás időszakában a demokrácia elsősorban a szabadságjogok és a választás demokráciájaként jelent meg. A véleménynyilvánítás,a közügyek intézésének egyenlő joga, a valódi választás joga nagyon fontos vívmányok voltak. Ezek az úgymond vívmányok hozták magukkal, vagy társként a mindig velük járó elégedetlenséget. Az év vége fele közeledve túlvagyunk a demokratikus rendszer első demokratikus választásain. Az eredmények ismeretében el kell indulni egy úton, amely azért még annyira sincs jószándékkal  kikövezve mint a pokolba vezető út.

Érdemes azért egy gondolat erejéig két okból is visszapillantani a választásokra. Számomra sokatmondó választások voltak. Az első ok a két választás közötti részvételi arány külömsbég. Sokat gondolkodom rajta, hogy egy éven belül és az első évben mi is történhetett a választókkal. Az is lehet és mondhatják sokan, hogy az almát a körtével nem lehet összehasonlítani, ez igaz, de itt csak almát az almával hasonlítok. Most mondjam azt, hogy a parlamenti választások még majdnem a kötelezőnek  számítottak a nem sokban 100% -os részvétellel. Az emberekben még élt a múlt, élt a kötelező részvétel, de az is lehet, hogy más végett mentek tömegesen választani? Megengedek magamnak most egy kis eszmefuttatást annak apróján , lehet , hogy más végett mehettek el választani.

 

Mi végett is?  Elsősorban azért ez az én szerény véleményem , hogy elindítsuk az országot egy más úton, talán azért, hogy a novemberi bársonyos forradalomnak tartalmat is adjunk. Azután az is lehet, hogy most már tényleg lehet választani és nem az egyből az egyet kell. Valahol számomra ez az a momentum amelybe belekapaszkodok és ebben látok ésszerűséget. Volt verseny a szavazatokért, és ahol van verseny ott van győztes és vesztes egyaránt. Az emberek többsége pedig szereti a versenyeket és figyeli az eredményeket. Az eredmények tükrében látható, hogy voltak nagyon szoros eredmények és fölényes győzelmek is. Az eredmények pedig hűen tükrözik a versenyszellemet.

A második ok pedig a választáson idulók mondjam azt, hogy merészsége vagy inkább a felellőség tudata a közösségükkel szemben. Valahol ez a két fogalom az akkori időkben  nagyon jó barátok voltak. Ehhez bátorság is kellett , mert jól kiegészítették egymást. Azt mondanám, hogy létezett egy felellőség tudat mögött megbúvó egészséges merészség, mert enélkül nehezen tudnám elképzelni, hogy valaki indult volna. Persze tévedhetek is , de a véleményem  a meglátásom  az eddig összegyűjtött tapasztalokra alapozom. Az indulók vállaltak egy olyan megmérettetést amelyet addig soha. Ezzel vállaták azt is, hogy kritika fogalmazódjon meg velük szemben és azt is, hogy esetleg nem tartoznak majd a nyerők táborába.

Bennünket magyarokat is érintettek  az 1990-es évek  választásai és érintenek a mai napig. Érintettek és most már még jobban látni, hogy mennyire. Nekünk is akkor kellett volna, hogy lerakjuk  az egymással való együttműködés , párbeszéd és véleménycsere megrendíthetetlen alapjait. Az első demokratikus választások óta beszélünk, beszélünk a helyzetünkről, lehetőségeinkről csak valahogy nem nagyon beszélünk a sok kihagyott helyzetről, lehetőségről. Az első demokratikus választások óta beszélünk és csak beszélünk  közben meg fogyunk mint a leghatásosabb fogyasztó pirulát szedők. Az előző mondatban van egy észrevehető szándékos csúsztatás. A mondat azon része, hogy fogyunk az teljesen igaz és redben van, de az , hogy beszélünk az már sántít , de rendesen és nincs rendben. Szólunk egymáshoz alkakom adtán, de úgy látom az alkalom is fogytán van mint  az itt élő magyarság.

A mai napig azon gondolkodom, hogy akkor miért nem volt meg az a sokszor emlegetett egység. Az álláspontom ebben a kérdésben úgy fogalmazhatnám meg, hogy valahol a magyarság egységével úgy vagyok mint a szocializmus és a kommunizmus megfogalmazásával. A létező nem működött és müködő pedig nem létezett és nem létezik a mai napig sem. Az egység nálam nem azt jelenti, hogy minden embernek minden kérdésről egy ugyanazon véleménye legyen. Nem. Még azt sem, hogy egy csapatban kell  veresenyezni, politizálni, de azt igen , hogy egy adott helyzetben mindenkinek tudnia kell, hogy hova tartozunk. Tudni kell, mert a zászló egy csak akik lengetik mások.

 

Gyorsan fussuk át számokban és néhány gondolattal a magunk mögött hagyott jó néhány önkormányzati választást.

1990 november 23-án és  24 -én zajlottak az első szabad választások amelyben 3 661 717 szavazásra jogosult választó volt és 2 334 22 szavazott és ez 63,75 % -ot eredményezett.

Az 1994-es novemberi választásokon  3 859 180 szavazásra jogosult választó volt és 2 022 982 szavazott és ez 52,42 % -ot eredményezett. A községekben  magasabb volt a részvétel mint a városokban.

Az 1998-as decemberi választásokon  megközelítőleg  4 025 000 szavazásra jogosult választó volt és 2 171 488 szavazott és ez 53,95 % -ot eredményezett. Pozsonyban csak 36,7%-os volt a részvételi arány.

Az 2002-es decemberi választásokon   4 177 546 szavazásra jogosult választó volt beírva  és  ebből 2 068 303 szavazott és ez 49,51 % -ot eredményezett. Érdekesség, hogy a városokban csak 36,33%-os volt a részvételi arány, a községekben pedig 66,94-os volt a részvételi arány.Ez több mint 30 százalékpontal több, ami ellégé árulkodó a közügyek felé forduló illetve elfordulókról.

Az 2006 december 2-ai választásokon   4 306 280 szavazásra jogosult választó volt beírva  és  ebből 2 051 942 szavazott és ez 47,65 % -ot eredményezett.

Az 2010 november 27-ei választásokon   4 409 194  szavazásra jogosult választó volt beírva  és  ebből 2 191 127 szavazott és ez 49,69 % -ot eredményezett.

Az 2014 november 15-ei választásokon   4 476 506  szavazásra jogosult választó volt beírva  és  ebből 2 164 029 szavazott és ez 48,34 % -os eredményt hozott. Ezen választások érdekes jelensége, hogy 1104 független polgármester lett a befutó. Ez 37% -ot jelent az összes településből, számomra ez feltűnően magas szám.

A számokat ismertetve eljutunk a 2018 november 10-én tartott választásokig. A választási kedv kicsit, de csak nagyon kicsit élénkebb volt mint 4 évvel ezelőtt. Ez számokkban kifejezve csak 0,33%-ot jelent.  A választásokon   4 494 400  szavazásra jogosult választó volt beírva  és  ebből 2 187 735 szavazott és ez 48,67 % -os eredményt hozott. Ezen választásokon tovább nőtt a nyertes független polgármesterek száma a 4 évvel ezelőtti 1104-ről 1 232 –re emelkedett. Ez több mint 41% ami figyelmeztető jel mindenki számára. Kinek pozitív, kinek negatív mutatóval. Ami még nagyon érdekes volt, hogy a települések 25% -ban ez megközelítőleg 750 település egyetlen jelölt volt a polgármesteri helyre. Volt döntetlen eredmény is, de is velejárója a választásoknak.

 

A zászló ma is egy csak az a fránya szélirány amelyik lengeti. A leírtakból elérkeztünk   a mába vagy inkább a 2018-as novemberi önkormányzati választásokig. Az 1990-s választások  63,75%-os részvételétt most sem tudtuk túlszárnyalni. Sőt ez 15,08% -al alacsonyabb mint az első választások alkalmával és sajnos az 1998-as választások óta nem tudjuk átlépni az 50% -os majdnem mágikus részvételi arányt.

Akkor most mi történik, vagy  mi van a választókkal vagy a választás szereplőivel?

Mondhatunk, írhatunk bármit jelen esetben is és még sok esetben. Fittyet hányunk a történésekre és hagyjuk a dolgok folyását, az úgy is lesz valahogyan alapon. A gond ezzel többek között az is, hogy kevesen veszünk részt a közügyek gyakorlásában, nem nagyon érdekelnek bennünket  a választások. Pedig a választások mindig helyzetbe hoznak bennünket, helyzetet teremtenek, hogy résztvegyünk az esetleges változások elérésében vagy segítsünk abban, hogy az elkezdett munka folytatódjon. Tudom sokan legyintenek, á úgysem változik semmi, de ha távol maradunk az urnáktól akkor pedig még esélyt sem adunk sem magunknak, sem másnak a változás lehetőségéhez. Ehhez csak annyit, ha már a számoknál vagyunk és a választás alkalmával átlagosan az időnkből csak 30 percet kell szánni arra, hogy meglátogassuk a választóhelyiséget. Ez annyit jelen, hogy a két választási ciklus között naponta csak 1,2 másodpercet kell félre tenni, megspórolni. Ugye milyen kevés kell hozzá, talán sokkal kevesebb mint egyéb dolgokra.

Sajnos ez a kevés is négy évente nagyon soknak bizonyul. 1990 –es választások a  63,75%-os részvételell még mindig a csúcsot jelentik. Ez a szám sem az a kirívó, meggyőző. Akkor pedig végképp nem, ha az év júniusában  megtartott parlamenti választások ezt 30%-al túlszárnyalták. Gondolom így már ez a szám is alacsonynak tűnik, sőt számomra túl alacsonynak.

Mi történhetett június és november között?

Ezt majd 30 év távlatából megmondani leagalábbis számomra szinte lehetetlen, de biztosan történt valami , hogy az emberek jóval kevesebben vettek részt a helyhatósági választásokon. Azóta pedig még kevesebben, sőt ez a szám már tartósan 50% alatt van. Tehát nyugodt szívvel kilehet mondani, hogy és ez átlagosan  értendő a kevesebb jelenti a többet. Megbomlani kezdenek az e társadalmi rendszert jellemző számok.

Az idei  választási kedv is nagyon szétszórt volt , hiszen a 20% -tól egészen a 90% -ig vettek részt a választáson az egyes településeken. A városokban alacsonyabb volt a részvétel míg a községekben magasabb a kisebb településeken pedig jóval magasabb. Ez a szórás nagyon széles skálát tesz elénk és lehet gondolkodni, hogy hol is a hiba, hol van homokszem a fogaskerekek között. A független jelöltek nagyszámú megjelenése és sikeres szereplése sem tudta rapidan megemelni a részvételi arányt. Az egyedüli jelöltek magas száma pedig nem járul hozzá a magasabb részvételhez, mert a választó sok esetben a polgármester jelöltek csatájára  kíváncsi. A statisztikák is alátámasztják a megállapítást mert nagyon kevés helyen van ilyen estben 40% feletti részvétel, de a 60% feletti  pedig már majnem a csoda kategóriájába sorolódik.

Most vegyünk górcső alá három várost három különböző helyen. Galánta, Fülek és Komárom. Három város ahol alacsony  a részvételi arány. Galántán úgy látom a részvételi arány megállapodott . 2006 és 2018 között 38,5 és 39,9 % között van, ez alig 1,5%-os a mozgás fel-le. Azt sem lehet mondani, hogy mindig ugyanazok az emberek a jelöltek, inkább azt, hogy mindig vannak mások is. Öt jelölt volt az egy befutó helyre és ebből négy független. Talán borítékolható volt a függetlenek valamelyikének győzelme. Itt lehetne az a helyzet, ha jön új , jönnek az újabb választók és az arány jóval magasabb lenne, de nem, az újak jönnek és mennek , de a választók több mint 60% -a otthol marad. A választás után sokan mondják, ha elmentünk volna! Lehetőség volt nem éltek vele, így hát az eredmény olyan amilyen és 4 évig a 60% a kissebség még akkor is, ha a matematikusok ezzel nem is értenek egyet. Ez már nem matematika ez a realitás , ez a választás.

Fülek esetében kicsit más a helyzet. A részvételi arány nagyon alacsony volt, nem érte el a 24%-ot. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az előző választásokon 2006-tól a részvétel nem volt egyszer sem 50% felett. A polgármesteri posztra csak egy jelölt volt. Ő felvállalta a párthovatartozást. Tehát a győzelme egy percig sem forgott veszélyben. A képviselő jelöltek sem tudták az urnákhoz szólítani a választókat. Az emberek nem tudnak vagy akarnak élni a lehetőséggel, közömbös számukra a városuk? Ez nem olyan biztos és nem minden esetben helytálló. Van amikor azt mondják az emberek a megteremtett helyzet a zajló folyamat megfelel és nem akarunk ezen változtatni. Fülek esetében inkább ezt látom.

Itt van Komárom a maga 29 654 választójával és hat polgármester jelöltjével. A jelöltek száma talán soknak tűnik, de mindenkinek szíve joga indulni , ha teljesíti a törvény által előírt követelményeket. Itt gondolhatná az ember, hogy tolongani fognak a választók a helyiségek előtt, de épp az ellenkezője van. Üresek a helyiségek, hiszen csak 8 368 választó vette a fáradságot és ez csak 28,22%.  Hová tűnt  Démon Hill mondta egykor Palik Laci és itt hová tűnt a több mint 70% választó, kérdezzük? A győztes igaz 4 819 szavazatot szerzett ez majd 59%, az összes választóhoz viszonyítva pedig csak 16,25%. Aki nem vett részt ne szomorkodjon lett polgármester, nem született döntetlen eredmény , nincs új választás.

Minden döntésben lehetnek elvont, szubjektív okok, amelyek nagyban befolyásolják a döntéshozót. Dönteni pedig kell, naponta, hetente, évente többször is. Négyévenként pedig a község  polgárainak akaratából összeáll egy zenekar. Eldöntik, ki a karmester és kik a dudások, hangszeresek, szólisták. Nem érdekes, hogy egy hang balról vagy jobbról jön, de az igen, hogy tiszta-e. Egyedül, a zenekar ellenében a legjobb szólista sem képes harmóniára. November 10-én a községek és városok választói is összeállították saját zenekaraikat. Csak bízni tudok benne, hogy olyan zenekarokat hoztak össze, amelyben tisztán simulnak a hangok.

A választások után vagyunk ,  de újra választások előtt, a zenekar már  kezdhet játszani. A négy év nagyon hamar elszalad, ha komolyan gondoljuk már most kell készülni, hogy felrázzuk a választót, felrázzuk és tudjuk megszólítani. Az alacsony részvétel azt mondattja velem, de a magasabb is ezt mondatná, hogy a polgármester választás legyen két körös. Persze csak abban az esetben ha valaki nem szerzi meg az első körben a szavazatok több mint 50%-át. Látni a számokból, hogy  sok esetben 10 – 15%  szavazat is elég a győzelemhez és a megválasztott polgármester minden lakos polgármestere és nem csak a 1 -15%-é. Nagyon bele kell húzni. A novemberi választások már utánunk vannak, az urnákat kiűrítették a szavazatokat megszámlálták. Tanulság van elég , de  időnk nincs is annyi , hogy ráérjünk úgy Pató Pál urasan. Látni, hogy az aratni való sok, de a munkás egyre kevesebb. Látható, hogy a társadalom más területén is nap mint nap munkásokat keresnek az aratásba, és ez alól már nem kivételek a települések közszereplői sem.

A Karmestereknek kívánom , hogy vezénylésük által  a zenekarok tiszta a közönség elvárásainak  megfelelő dallamokat játszanak. A közönségnek illetve a  választóknak, lakosoknak pedig élvezetes előadást egy olyan befejezéssel ahol a Karmester a zenekartagok és a közönség is egyaránt elégedett lesz.

JF

 

 

Előző cikkAktuálne výzvy podľa oblastí
Következő cikkA képviselőtestület alakuló ülésének összehívása
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here