A győztes mindent visz, de merre veszi útját a vesztes

0
63

Egy hónappal ezelőtt még nagy volt a sürgölődés. Választások előtt álltak

a polgármester és képviselőjelöltek az egyes községekben. A kampány a

végéhez közeledett és a jelöltek igyekeztek a maguk javára fordítani illetve

állítani a választókat.

Az eredmények azóta ismertek. A győztesek többsége azóta letette a

törvény által előírt esküt és elfoglalta helyét a község és a város élen illetve a

képviselőtestületekben. Kezdődik számukra a munka , kezdődik az igazi

megmérettetés. Ez lesz az igazi kampány amelynek eredményét majd megint

négy év múlva díjazhatják a választók. Szlovákiában kishíján 3 000 győztes

polgármester lett, csak pár helyen lesz új választás a jövő év áprilisában. A

testületekbe bejutott személyek száma ennek jóval a többszöröse.

Annak ellenére, hogy a települések 25% -ban csak egy jelölt indult így is a

polgármesterjelöltek száma meghaladta a győztesek több mint kétszeresét. Ez

a megállapítás vonatkozik a képviselőjelöltek számára is. Tehát a választásokon

több lett a vesztes mint a győztes. Gondolom a győztes és vesztes fogalma

ezekben az esetekben másképp értendő mint a sportversenyeknél.

Miért?

Azért mert a választásokon a kiadóhelyek száma egyenlő az aranyérmesek

számával. Nincs sem ezüst, sem bronz érem. Mélyebben , ha belegondolunk

akkor itt is azt kérdezik az emberek, hogy kinyert , ki volt a második a harmadik

és ahányadik. A kérdés jogos, hiszen mindenki aki aktív részese a választásnak

várta az eredményt és kíváncsi is rá, sőt a passzív választók néha még

kíváncsiabbak. A polgármester választásnál csak az első hely a nyerő, a

képviselőjelölteknél is csak a ,,befutók,, számítanak. A választások másnapján

vagy a másik hetében már el is felejtik azok nevét akik nem lettek

megválasztva.

Az én szerény véleményem az, hogy ők is megérdemelnek pár gondolatot,

mondatot. Megérdemelnek, hiszen vállalták a versenyt a megmérettetést

számolva azzal is, hogy nem ők nyernek. Nem szabad róluk megfeledkezni még

akkor sem vagy inkább azért sem mert nem nyertek. Ők is nyertek. Valahol ők is

a győztesek táborába sorolandók, hiszen lehetőséget adtak a választóknak,

hogy a demokrácia adta lehetőségek kihasználásával versenyhelyzetet

alakítsanak ki a választók részére.

Rengeteg karikát, voksot szereztek , de ezek a választás másnapján mondhatom

nyugodtan, hogy a semmibe szálltak.

A semmibe ?

Mondhatjuk, hogy igen, de csak a megválasztottakon múlik el e engedik őket. El

e engedik azokat akik a versenytársak voltak, azokat akik szintén rengeteg

választó voksát tették a tarsolyukba. Mondhatják most talán jogosan, hogy nem

ismerem a választási matematikát, nem vagyok tisztában a választási

szabályokkal. Tudom, hogy a kettő több mint az egy és az 1 836 több mint az

1 800. Ez a szám csak példa, de jól szemlélteti, hogy a győztes és a legyőzött

között néha alig – alig van különbség, és a legyőzött ebben az esetben megy a

már fentebb említett semmibe.

A demokráciának is lehetnek hátulütői, sőt hibái is, hiszen az én nézetem

szerint még ma is, de holnap is csak tanulni fogjuk mit is jelent a valódi

demokrácia. Próbáljuk észrevenni azokat is akiknek nem sikerült, de tenni

akartak. Ne engedjük őket szabadjára, használjuk ki a bennük rejlő potenciált, a

tenni akarásukat. Több esetben már elmondtam, leírtam, hogy a választásokon

nem ellenségek álltak egymással szemben hanem politikai ellenfelek. Ahogy

nem rég már leírtam, hogy a választási részvétel az önkormányzati

választásokon 1998 óta nem éri el az 50%-os küszöböt sem, ezáltal a kevesebb

a többet jelenti. Az a kevés ami megmaradt még lefaragjuk, és ha csak a

győzteseket vesszük számításba akkor nem csak az 50%-os , de a 30%-os

küszöböt is alig tudjuk átlépni.

Kellenek azok az emberek akik megméretettek és nem nyertek, kellenek mert

ahogy a szentírás is mondja –az aratni való sok, de a munkás kevés – . Tartsuk

meg őket, hozzuk be őket az önkormányzatok vérkeringésébe, mert ott a

helyük. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre kevesebb ember mutat

szándékot résztvenni a közügyek gyakorlásában és szerepet vállalni. Akik pedig

hajlandóságot mutatnak feladatot kell adni nekik, hogy érezzék szükség van rájuk.

Tudom nem egy egyszerű dologról van szó, de nem is annyira ördöngős

amilyennek elsőre látszik. A sokszor említett politikai, emberi akaratról van csak

szó. Az akarat az mindig bennünk van csak tudni kell, hogy mikor szabadítsuk ki.

Ha mindezt jó helyen és jó időben tesszük akkor a győztes magával viheti a vesztest a sok – sok vokssal együtt és a voksok náluk összeadódnak és nem kivonódnak. A szavazatok pedig nem mennek a süllyesztőkbe és így a vesztes is győztessé válhat és megtalálhatja az útját.

JF

Előző cikkEgy rövidke visszatekintés
Következő cikkA lakásfejlesztési alap támogatási rendszere
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc