32 év az 32 év

0
540

     Március elejei sötét szeles péntek este volt, amikor kopogtattak nálam valamikor 32 éve és megbeszélésre hívtak. Nagyon régen volt, talán már igaznak sem tűnik. Az este  alakult meg Nádszegen a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, és azon az estén meg is választottak a helyi mozgalom  elnökének. Az első demokratikus választásokon önkormányzati képviselőnek választottak, a képviselők pedig polgármester helyettesnek. A polgármesteri jelölést akkor még nem mertem elvállani, tapasztalat híján  és egyéb más megfontolásból.

     Valamikor nagyszüleim óva intettek a pártoskodástól, óva intettek minden olyantól ami az embereket megkülönbözteti és gyűlöletet szít közöttük. Megfogadtam intő szavuk egy részét, mert hát pártkatona voltam, de nem különböztettem meg embereket és gyűlöletet sem szítottam. Amikor ezt elvállaltam három fő oka volt. Az egyik, hogy az akkori országos mozgalmat Janics Kálmán egykoron Nádszegen szolgált körzeti orvos vezette, akiről a nagyszüleim sokat beszéltek. Azt gondoltam, hogy akiről sokat és jót mondanak, azzal érdemes egy hajón utazni vagy legfeljebb egy csónakban közösen evezni. Ez számomra csak megtisztelő lehet. A másik ok, persze fiatalként , hogy kicsit meglehet váltani és jobbá tenni a világot vagy legalább a szűkebb környezetet. A harmadik pedig, hogy a község lakosságának döntő többsége keresztény katolikus  és hol máshol alakuljon keresztény mozgalom , ha nem itt. Gondoltam ezeket az okokat  odafentről a nagyszülők is megértik és elnézik  nekem, hogy mozgalmista lettem.

Mindenki nagy elánnal vetette magát a munkába, hogy változtassunk a változtathatón. Ekkor már létezett a Független Magyar Kezdeményezés és az  Együttélés Politikai Mozgalom , amelyet  1990. február 27-én születésnapomra jegyezte be a Cseh és március 1-én a Szlovák Belügyminisztérium. Rengeteg lakossági találkozót szerveztünk, amelyen részt vettek a mozgalom vezető politikusai először még Janics Kálmánnal az élen, aki azzal kezdte egykori beszédét, hogy Nádszegre hazajött.

Egyet amit a mai napig nem értek, hogy miért beszélünk érdemtelenül keveset az MKDM alapító elnökéről, Janics Kálmánról? Talán azért mert ő sohasem hangsúlyozta különösebben saját kereszténydemokrata elkötelezettségét. Talán azért mert Ő nem volt harsány szónok, de amit leírt, annak valamennyi sora pontos és hiteles volt. Talán azért mert akkor már 80 éves volt, de ha  a parlament ülésteremben csak a szócséplés folyt, akkor inkább  hazavonatozott. Vagy talán azért mert számos kérdésben kitűnően tájékozott volt. Ezt talán már sohasem tudjuk meg, mert 2003 augusztus 20-án Királyfán 91 éves korában elhunyt, de azért a halálának dátuma is figyelmet érdemel.

 Visszatekintve az akkori időkre, még nagyon más volt a helyzet, hiszen akkor kezdtek megnyílni a lehetőségek az emberek számára, és akkor  már lehetett anélkül templomba járni, hogy valakik jelentgettek volna. Akkor már nem jelentették, hogy ki volt a vasárnapi misén, mert a jelengetők nagy többsége az első sorokba ült, mint akik jól végezték dolgukat.

Élénken emlékszem az akkori helyi változásokra, mindig igyekeztem a gyűlésszervezőknek elmondani, hogy nem a nagy hang, a másik lejáratása jelenti a jövőt. Van amikor megfogadták, van amikor fittyet hánytak mindenre és mondtak mindent ami a csövön kifért. Én akkor is és azóta is igyekeztem és igyekszem tiszteletben tartani a másik ember véleményét. Ezer és egy okom lett volna szitkot szórni a letűnő rendszer kiszolgálóira, de azt gondoltam, hogy ez a jövőn nem segít. Ma már belátom, tévedtem, nem azzal, hogy nem szórtam szitkokat, ha nem azzal, hogy kicsit naiv voltam. Hittem abban, hogy ott és akkor és azóta is mindenki a jövőt érintően jót akar a másiknak és a közösségének. Ma már tisztán látom, hogy a jót akarás nem a társadalmi viszonyok átrendeződésének mindenkori  velejárója, sőt sok esetben köszönő viszonyban sincsenek egymással.

Teltek múltak az évek választásokat választások követték, és azért a dolgok kezdtek reménykeltően alakulni, amiből a mai napig a remény meg is maradt. 1998-ban az akkori miniszterelnök Mečiar úr jót akart az itt élő magyaroknak, hiszen arra ösztönözte őket, hogy egy közös pártot hozzanak létre.

1998 május havát írjuk amikor létrejön a házasság a pártok között és ezek után  Magyar Koalíció Pártja nevet viselik. Igaz nem minden akkori magyar párt része a koalíciónak. Helyi szinten is megtörténtek a változások, talán nálunk könnyebb volt , mert nem létezett minden elődpárt. Nádszegen is megalakult az MPK helyi szervezete és engem választottak elnökének. Igazándiból akkor lettem én párttag.  Tettük a dolgunkat, de az egyik legmagyarabb Szlovákia-i község sohasem volt kellőképpen képviselve a magasabb fórumokon. Ennek több oka is lehet, de a szavazatok mindig jól jöttek mindegyik magyar pártnak. Lehet, hogy nem harcoltam, harcoltunk kitett könyökkel , lehet, hogy békések és belenyugvók voltunk és ezt gyorsan felismerték, vagy az is lehet, hogy hangunk nem hallatszott el a címzettekig. Sok eseteben azután kezdtem nem érteni, hogy miért az egyén kerül a közösség helyett a fókuszba, miért van az, hogy  aki kevés fát hord a tűzre az akar melegedni azok ahelyett akik hordják.  Azt tapasztaltam és tapasztalom, hogy a ,, kezdő tizenegybe,, a parlamenti listán bekerülni egy falusi játékosnak nagyon nehéz, még akkor is, ha esetleg jól  játszik.

Ez volt van és …., remélem egyszer majd változik, de akkora már nem nagyon lesz jelentősége. Én magamért nem harcoltam, azt hittem , hogy az elvégzett munkával meglehet váltani a jegyet  a hajóra, de a munkának nem sok köze volt a jegy váltáshoz. Persze láttam a súrlódásokat is , és ami nagyon zavart, hogy a szakmai kérdések mindig sokadrangú dologként voltak és úgy látom vannak kezelve. A hangsúly a parlamenti választásokra tevődött és ott is a lista összeállítására, mert hát senki nem akart kiesni aki egyszer már megtapasztalta a parlamenti székek kényelmét . A parlamenti csapat ,, felállítása,, is sokáig úgy kezdődött mint az egykori aranycsapaté, tehát kevés változtatással.

A súrlódások odáig vezettek, hogy 2007-ben az MKP Komárom-i közgyűlésén alig pár szavazattal Csáky Pál váltotta Bugár Bélát, és véleményem szerint az akkori történések rezzenései a mai napig érezhetőek. Bugárt nem sikerült nyugdíjba küldeni és teljesen elvenni kedvét a politikától és 2009 június 7-én az MKP-ból kilépőkkel , divatos és  a napokban sok esetben használt szóval a szakadárokkal megalapította a HÍD pártját. A pártok házassága itt ért véget és sajnos nem egyszer ellenségként volt jelen vagy voltunk jelen a HÍD-ban lévők a szlovákiai magyar közélet politikai palettáján.

Én is átléptem a HÍD pártjába, de sohasem ellenségként kezeltem az MKP tagjait és senki mást, de ezt talán fordítva kicsit másképp éreztem és érzem. Az eredményeket ismerjük, ki jutott a parlamentbe, ki maradt távol és végül a választók  mindenkit hazarendeltek.  Az átlépéssel is a közösségben gondolkodtam, és nem a sáját magam hovatovábbjában. Igaz két esetben karnyújtásnyira voltam a parlamenti helytől, de senkit nem okoltam érte, hogy kimaradtam. Azt gondoltam, hogy a Nagy Rendező nagyon jól tudja mit cselekszik. És vissza tekintve hálát adok neki, hogy nem engedett oda.  

A 2020-as parlamenti választások óta kényszerhelyzetben van az itt élő magyarság. Az akkori eredményből vagy inkább eredménytelenségből nagyon jól látszik, hogy a legfontosabb minden párt számára a parlamentbe jutás. Beszélhetünk helyhatósági, megyei vagy európarlamenti választásokról azok csak másodlagos  szerepet játszanak a politikai életben.

A kényszerhelyzet szülte az újabb egyesülést. Ami nagyon érdekes, hogy a menet közben alakuló újabb magyar pártok létrejötte nem hatott zavaró tényezőként , pedig hát osztódtunk rendesen. 2021 október 2-án három párt az MKP, HÍD és az Összefogás vezetői  hosszú vajúdás után kezet adtak  egymásnak és megalakult a Szövetség pártja. Valaki vagy valakik megint a hajón kívül rekedtek. Ez nem újdonság, ez ha jól emlékszem 1990 óta így működik vagy inkább nem működik. Az alapszabály szerint akik az elődpártok tagjai voltak automatikusan az új párt tagjai is. Számomra pontosan ezért nem új ez a párt, csak új nevet és címert kapott.  Ahogy tapasztalom, hogy a lényeg valójában a platformokban keresendő, itt vannak elrejtve az erőviszonyok, hiszen még a párt megalakulása után is sorban jöttek létre.  A tapasztalataim azt mondják, amíg egy párton belül erőviszonyokról beszélünk az a párt nem sok sikert könyvelhet el magának. Erőviszonyokról nem kellene beszélni akkor amikor mindenki harmat gyenge eredményt tud felmutatni. Bizonyára nem lett volna igény  vagy kellett volna új párt, ha valamelyik csapat bejut a parlamentbe. Tehát akkor felesleges beszélni arról milyen sikeresek vagyunk a helyhatósági illetve a megyei választásokon. Igen sikeresek vagyunk, de csak azért mert sok helyen nincsen ellenlábas, de azért nézzük meg és vegyük komolyan a függetlenek előretörését. Ez az előretörés is sok esetben a saját gyengeségünk bizonyítványa.

Anélkül, hogy kértem volna pártbéli tagságomat vagy átigazolásomat automatikusan a Szövetség  tagjává váltam. Ma a pártagok sok esetben úgy vannak a pártokból való jövés menéssel mint a focisták az igazolásokkal. Eligazolunk majd vissza, de valahol mindig ott legyünk a parlament közelében.  Én mindig az egységes fellépés híve voltam, mindig azt akartam, hogy ahol csak lehet legyen képviseletünk. A parlamenti választások előtt is egy közös lista elkészítéséért szálltam síkra, de nem minden hang hallatik meg. Vannak dolgok amelyet az eggyé borulás nem old meg, mert az még nem az egységet jelenti, az még nem arról szól, hogy mindenki a kardinális kérdésekben egyfelé húz.  Amit tapasztalok az messze nem az egységet jelenti, hiszen van pártelnök, országos tanács elnöke, platform elnökök, azt ezekhez társulnak az alelnöki posztok és persze a női tagozat elnöke és alelnökei. Kérdem én hogy lesz ebből egység a Szövetségben, pedig a siker az egységben található és ebben az egységben van a Szövetség ahogy hirdetik a hatalmas plakátok. Azt gondolom, hogy előbb egységet kellene kovácsolni a Szövetségben és nem erőviszonyokat, persze lehet ez is egy forgatókönyv része amiről én nem tudok.

Azt gondolom, hogy 32 év mozgalmista és pártista idő után február 28-án szögre akasztottam a még el nem küldött , de már nálam idejét vesztett tagságot igazoló könyvet, ha azt eddig nem küldték el,  már ne fáradozzanak. A szögre akasztott könyv nem azt jelenti, hogy leteszem a lantot , csak annyit jelent, hogy  akit érdekel a véleményem a meglévő tapasztalatom azzal megosztom hovatartozás nélkül.

Sok sikert, odaadást és kitartást  kívánok  mindenkinek aki ténylegesen a közösség érdekében akar tenni.  Tartsuk szem előtt és ne feledjük a közösség az egyén élete előtt is volt, utána is lesz csak nem mindegy, hogy milyenné formálódik .

JF

 

 

Előző cikkKoronavírus na Slovensku v číslach
Következő cikk
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc