Szombaton november november 10-én önkormányzati választások voltak Szlovákiában. Választások választásokat követnek 1989 óta. Az emberek hol többen, hol kevesebben vesznek részt az egyes választásokon. Van belőlük már egy komoly csokorra való. Sajnos a gond nem azzal van, hogy választások lesznek vagy vannak inkább azzal, hogy megértessük az emberekkel a választások igazi mikéntjét.
Vasárnap virradóra már majdnem mindenki ismerte a félig hivatalos választási eredményeket. Az éjszaka folyamán rengeteg információ látott napvilágot, amelyek mégjobban felcsigázták az érdéklődést. Amíg nem voltak véglegesítve az eredmények mindeni csak talágatott, hátha még változik, hátha mások lesznek az arányok.
Vége lett, az eredmények ismertek. Pár nap múlva immáron 29 éve, hogy az emberek az utcára vonultak és elmondták , kikiabálták sérelmeiket. Az 1989 –es bársonyos forradalom pedig nem csak a választás lehetőségét, de a demokrácia intézményét is elhozta számunkra. Elhozta a demokrácia intézményét amellyel szerintem érdemben a mai napig nem tudunk mit kezdeni. Egyszerűen megfogalmazva a demokrácia az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom. Ez így nagyon tiszta megfogalmazás, csak a gyakorlat sokszor mást mutat, sok esetben okoz meglepetést. A matematika is nagyon szerves része a demokratikus rendszereknek, mivel nagy szerepe van a többség és a kissebség kiszámolásában. Tehát az 51% jelenti a többséget, ha nem akarom tovább aprózni és a 49% a kissebséget. Ezek puszta számok, de kivetítve a szavazatok számára, akkor az van, hogy akik alulmaradtak , azoknak el kell fogadni , hogy a következő választásokig nem ők diktálnak ,és ennyi.
Mit is kezdjünk akkor a demokráciával, vagy lehet valamit vele kezdeni? A válasz nem egyszerű és még csak nem is lehet kimerítő, hiszen ahány ember annyiféle megfogalmazás láthatna napvilágot. Mivel most ezt én írom, akkor az én meglátásomat és véleményemet tükrözi. Az én véleményemet még akkor is, ha netán nem is értenek vele egyet, de ez is benne van a demokrácia paklijában. Benne van, de valahol az is benne van a demokrácia szabályainak sorai közt, hogy véleményünkkel ne mást bántsunk. A vélemény a kommentár ne azt jelentse, hogy mi valamit jobban tudunk a másiknál, csak annyit jelentsen, hogy másképp látunk egy s más dolgokat.
Az önkormányzati választások számomra talán a legfontosabbak, hiszen ezek viszik legközelebb az emberekhez a döntési folyamatokat, azért hogy falunkban otthon legyünk. Itt ismeri legjobban a választó a jelölteket . Mindig a kicsinél kell kezdenie és tovább menni, tehát falu, járás, kerület, ország , földrész. Így apránként mindenki megtalálhatja a lelki békéjét, és a választásoknak valahogy ez is lenne a lényege.
A közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet a közügyek eldöntésében, vagyis az önkormányzásban az adott térségben. Egyszóval szavazhat. Az egyik szavazat sem ér többet a másiknál. Miért? Azért mert sok esetben hallani , hogy csak egy szavazaton is múlhat a választás. Igen ilyen is előfordulhat, sőt olyan is , hogy egyforma a szavazatok száma. Lásd Vízkelet esetét. Nincs ezen talán semmi feltűnő, semmi rendellenes. Minden csak megközelítés kérdése és itt jön elő újra a választó aki választásával eldönti a végeredményt. Az a választó aki az utolsó percben toppan be a választóhelyiségbe nem egy esetben elmondja, hogy az Ő szavazata volt a döntő. Lehet, hogy igaza van, hiszen a döntetlenre álló foci meccsen az utolsó percben szerzett győztes gól is számít. Számít és főleg a góllövőt repítik az egekbe, róla szól a másnapi sajtó címlapja, és nem véletlenül. Egyet azért tudni kell. Tudni kell a csapatjátékban mindenki számít és szintén egyformán, mert az eredményjelzőn a csapat eredménye számít és nem egy játékosé. Tehát az a választó aki az utolsó percben adja le szavazatát a majdani győztesre jogosan mondja, hogy az én szavazatom volt a nyerő. Azonban ez a választó ezt nem mondhatná el, ha nem egy csapathoz tartozna , ahol már előtte is szavaztak, csak övé volt az utolsó. Igen az ő szavazata szállította a győzelmet , de csak úgy , hogy a többiek is már előtte erre a csapatra , jelöltre szavaztak. Így hát akárhogy is nézem, tényleg egyik szavazat sem ér többet a másiknál.
Szombaton újra eljött az idő amikor saját kezükbe vehettük sorsunk, községünk irányítását.
Kezünkben egy ajándék, amelynek a többség örül, de még hogy. Azután az mindig e az többség vagy sem azt most nagyon nehéz megmondani. Nehéz megmondani, hiszen a szombati választásokon a lakosok 48,67 százaléka vett részt. Ez az eredmény néhány tized százalékponttal haladta csak meg a négy évvel ezelőtti arányt. Amikor a választásokon való részvétel nem éri e laz 50%-t, nem beszélve az ennél sokkal alacsonyabb részvételről akkor ott már valami teljesen nem működik. Talán senki nem vitatja el , hogy az embereket nem érdekli saját sorsuk, de azt már igen, hogy egyre kevesebbet teszünk saját magunkért. Ez a megállapítás nem csak a választásokra vonatkozik, vonatkozik ez az élet más területeire is.
Az embereket sok minden érdekli és nem kivétel ez alól a választások sem. Igen nem kivétel, hiszen, ha az emlékezetem nem csal és miért is csalna, emlékszem arra amikor olyan sorok kígyóztak a választási helyiségek előtt mint mostanában Dunaszerdahelyen a MOL Arénában a DAC meccsek előtt. Mondjam azt , hogy van valami rokonság a foci és a választások között. Igen van. Amikor jól megy a csapatnak megtelnek a stadionok, na jó Szlovákiában csak Dunaszerdahelyen, és egy torokból szól a mindent bele. Amikor jól áll az állam szénája ezt a választó is megérzi, és nagyobb kedvvel és tömegesen keresi fel a választási helyiségeket. Igaza van, mert ez az ő eredménye , kizárólag az övé , mert jól választott. Amikor nincs eredmény nincs néző , de még csak választó kedv és választó sem. Az is lehet, hogy nem így van, bár csak ne így lenne mert akkor a stadionok és a választóhelyiségek is mindig megtelnének.
Fentebb már leírtam, hogy a választójog egyenlősége azt jelenti, hogy a választások során minden állampolgár egyenlő, vagyis leadott szavazata ugyanolyan fontos és azonos súlyú, mint más választóé. Szombaton sem volt ez másképp, de a választásra jogusultak 51,33% -a távolmaradt az urnáktól. Ő a többség ha tetszik , ha nem és ez a gondom a választásokkal, hogy szépen, hangzatosan mondjuk a győztes szerezte a többséget a idevonatkozó törvény minden betűjét betartva. Igen a törvény minden betűjének betartása mellett is ki kell mondani , hogy sok esetben a kissebség jelenti többségét.
Szombaton verseny volt a szavazatokért. Versenyeztek ellenfélként a jelöltek a pártok, meg akik. A tapasztalat azt mutatja, hogy bármilyen is az eredmény az élet tovább folytatódik, a napok ugyanúgy váltogatják egymást és szombat után láss csodát újra vasárnap lett és utána hétfő. A verseny lecsengett. Vannak akik jól szerepeltek, vannak akik kevésbé jól. Ebből kifolyólag vagy pont ezért fontos megtanulni: nem szerethet bennünket mindenki.
Engedjék meg, hogy akik sikerrrel szerepeltek a választáson tisztelettel gratuláljak és kívánjak erőt, egészséget. Munkájukhoz sok sikert , elhivatottságot és kitartást.
Azoknak akik pedig nem jutottak szerephez, szintén tisztelet hogy felvállalták a versenyt. További munkájukhoz szintén erőt, egészséget és sok sikert kívánok.
JF
