Viki nénit már régóta ismerem. Emlékszem még azokra az időkre amikor még megboldogult Aladár bácsiva, bátjával, mindenki Alikájával , Nácibáttyal a vasárnapi nagymisére igyekezett. Polgármesterkedésem ideje alatt több alkalommal ellátogattam hozzájuk és ha az emlékezetem nem csal Ali bácsit is köszöntöttük többed magammal kerek évfordulója alkalmával.
Tudni kell, hogy bátyja a községházán dolgozott, ahol a munkája hivatássá vált. Továbbá tudni kell róla , hogy egy igazi két lábon járó lexikon volt. Mindent tudott a községről amit ember , hivatalnok tudhat és ezt gondolom otthon megosztotta támaszával, húgával Viki nénivel.
Ezért is esett a választásom Viki nénire, no meg azért is mert a sors furcsa fintorának köszönhetően most nálunk a Szent Erzsébet otthonban múlatja mindennapjait.
Minimálisan hetente, kéthetente egyszer szólunk egymáshoz és mindig köszönünk. Nagyon aktívan kiveszi részét az otthon kulturális életéből. A magyar kultúra napján mindig szaval a téren, tehát korát meghazudtolva szellemileg frissen tartja magát.
Remélem nem haragszik, hogy így váratlanul benyitottam magához. Ön tudja talán a legjobban, hogy mindig érdekelt és a mai napig is érdekel az időskor és az idős emberek. Amikor , ha emlékszik így ünnepek tájékán több esetben jártam önöknél. Az akkori beszélgetéseknek nem akart vége lenni, mindig volt kérdés és persze a megfelelő válasz társaságával. Most is valami ilyen dolog forog a fejemben, hogy átmegyünk a cukrászdába és egy kávé mellett jót beszélgetünk. Remélem ez a tervem sikerül. Még mindig elegánsan van öltözve, úgy mint akkor amikor a nagymisére ment. Bízom benne, hogy jó helyre került, gondoskodó emberek társaságába. Beszélgettünk mi már sok mindenről, sőt a politikáról is, elmosolyodik. Tudja, azért is mertem eljönni vagy inkább bejönni magához, mert mindenkori találkozásainkban ott van a megbúvó szeretet. Tudja jól esik ez nekem, hogy szól hozzám, hiszen ezek azok az élmények amelyekkel nem minden ember találkozik. Gondolom sok mindenről tudnánk beszélgetni, lehet, hogy egyszer időt kerítünk arra is, mert azért késztet a kíváncsiság és lenne is mit írni. No de most azért jöttem, hogy felidézzük a régi találkozóink hangulatát. Viki néni megért egyet mást, jót és talán rosszat egyaránt, a sors is valami kicsikét elvett tőle, de biztos egy másik úton azt vissza is szolgáltatta. Komoly élettapasztalatokkal rendelkezik. Ahogy számolom ön is ,,elfogyasztott, jó pár elnököt ja jobban hangzik ,,predszedát,, és most fogyasztja a harmadik polgármestert. Pestiesen szólva ez nem semmi. Pontosan ennek az apropóján vagy ezért is jöttem magához, hogy érdeklődjek, hogy is látja ezt a mai világot és mi a véleménye a választásokról. Amikor éltek még a nagyszüleim sokat beszéltek az ő általuk megélt világról s annak a világnak az örökségéről. Az emlékeim , ha nem csalnak többször szóba elegyedett nagyanyámmal , Anna nénivel. Ők nem érték meg a demokráciában történő dolgokat, de ön igen. Megélte és nap mint nap részese ennek a világnak, sőt aktív részese. Aktív, hiszen amikor tehette vagy amelyik választás érdekelte azért kikérte a mozgóurnát. Engem pedig érdekelne az Ön véleménye és persze, ha néhány anekdotát elmondana Ali bácsi ,,szótárából,, nagyon megtisztelne . Ezeket a dolgokat remélhetőleg a következő könyvemben szeretném leírni és kiadni.
Kedves Viki néni mit szól hozzá ?
Belekezdhetünk a beszélgetésbe? Igen, kezdjük el, és én próbálom a saját véleményemet megfogalmazni bízva abban, hogy sikerül és hamar túlesünk rajta.
Az első előtti kérdésen már túl is vagyunk, ez gyorsan ment. Mert? Mert beleegyezett a beszélgetésbe.
1., Az első kérdés kicsit múltba a régmúltba tekintő vagy múlt idéző. Most, igazándiból arra vagyok kíváncsi mikortól is emlékszik vissza a Nádszegi történésekre, vezetőikre és mit szól a mindenkori politikához?
Az akkori időkben más volt a helyzet. A bécsi döntést/1/ követően kicsit zabos volt a helyzet, de nem is csoda. Nem nagyon volt az emberek között pártoskodás. Kopogtató cédulák voltak arra írva melyik csapathoz tartozom. Ameddig tudtam mindig részt vettem és eljártam a választásokra. A vöröskereszt tagja voltam és minden választóhelyiségben kettesével voltunk beosztva. Alapfelszerelés volt nálunk, néhány tabletta, kötszer , víz és ennyi. tömegesen jöttek azt volt akinek a foga , akinek a gyomra fájt. Ezekre a bajokra tablettáink gyógyítólag hatottak. Incidensek nem voltak, nyugodt mederben folytak a választások, no és az emberek itt is találkoztak.
Ahogy fejlődött a világ, úgy lettek kicsit mások a választások is. Azután már toborozták az utcákat és együtt mentek szavazni. Utca szerint zeneszóval, mint a valamikori május elsejei felvonulásokon. Nem kellet biztatni az embereket, hiszen kötelező volt pardon nélkül. A véleményüket halkan kis csoportokban elmondták és ennyi volt. Még hozzáteszem, hogy az akkori rendszer politikájának is nagy szerepe volt, mert ha valaki nem akart menni választani azt erőszakkal, rendőrökkel vitték. A betegeknek, ágyhoz kötötteknek pedig mozgóurnát vittek. Én mindig elmenetem, hogy harcoljak jogainkért, akkor ezt tehettem. Akkor és azután sem a mai napig sem hagytak ki bennünket. Mindig szavaztunk. A politika ahhoz nagyon fűlik a fogam, én élek mindig a jogommal. Sok vezető volt már azóta és képtelenség ennyi idő alatt véleményt formálni mindegyikről.
MJ:
Az első bécsi döntés a szlovák és magyar felek által felkért két döntőbíró, Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminiszter 1938. november 2-án meghozott döntése volt. A döntést Bécsben, a Felső-Belvedere kastélyban hirdették ki. Az etnikai revíziót megvalósítva 11 927 km² (az utólagos kiigazításokkal 12 012 km²)[1] Trianonban elcsatolt területet juttatott vissza Magyarországnak, 869 ezer fős lakossággal, akik közül 752 ezer fő (86,5%) volt magyar és 117 ezer más nemzetiségű. A döntésnek köszönhetően újra magyar lett Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva és Losonc városa. A honvédség november 5. és 10. között vonult be a csehszlovák hadsereg által kiürített területre, ahol mindenütt örömmel fogadták őket. Az új határokon túl 67 000 magyar maradt.[2] November 13-án hirdették ki az 1938. évi XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítéséről.
A döntés eredményeképpen 11 927 km² terület tért vissza Magyarországhoz, 869 ezer fős lakossággal, akik közül 752 ezer fő (86,5%) volt magyar és 117 ezer más nemzetiségű (szlovák, német, rutén). 320 ezer magyar maradt a csehszlovák határ túloldalán.[16] A döntés hírére euforikus hangulat uralkodott el Magyarországon: a vonattal hazatérő magyar delegációt Hegyeshalom után minden állomáson ujjongó tömeg fogadta,[17] Budapesten az utcán ünnepeltek, hálatüntetésekre került sor a német, olasz és lengyel nagykövetségek előtt. Esterházy János, bár a döntés kihirdetésekor sírt örömében, nem volt elégedett azzal és később azt javasolta, a szlovákok bizalmának visszaszerzése érdekében 1000 km² szlovák többségű területről mondjon le Magyarország Nagysurány és Tótmegyer között, ám ezt elutasították.
Az első bécsi döntés teljesen elmérgesítette a magyar–szlovák viszonyt. Szlovákia legértékesebb mezőgazdasági területeit vesztette el, ez pedig ellátási és gazdasági problémákat okozott. Tiso, aki a döntés után a lemondását is fontolgatta, igyekezett a felelősséget az előző csehszlovák kormányra hárítani, illetve a Slovák című lapban kifejtette, hogy a tengelyhatalmak úgy bántak Szlovákiával, mint a csehekkel Münchenben. A szlovák politika a második világháború végéig napirenden tartotta a döntéssel elkerült területek visszaszerzését, és ez irredentizmus kialakulásához vezetett. A propaganda ezen területek visszaszerzésének szükségességét és a magyar uralom alá került szlovákok szenvedéseit hangoztatta. A szlovákok a Szent István-i eszmével a Nagymorva Birodalmat állították szembe, amely a bécsi döntéssel elvesztett területek és Morvaország Szlovákiához csatolását jelentette, az így létrejövő államból pedig minden kisebbség kitelepítését tervezték.[25] Ferdinand Čatloš szlovák vezérkari főnök még 1944-ben is a területek visszaszerzését remélte, ha a szlovák haderő átáll a Vörös Hadsereghez.[17]
A döntés nyomán nagy népmozgás indult meg és míg a szlovákok északra, addig az ottani magyarok az újonnan visszacsatolt területekre költöztek. Tiso mindent megtett annak érdekében, hogy megnyugtassa az elcsatolt részen élő szlovákokat és megakadályozza az értelmiség és különösen a tanárok tömeges
enekülését.[25] Ebben az időszakban állandó volt az elvándorlás, különösen a zsidók és csehek részéről és a döntés után a magyarok közül is sokan költöztek el. Pozsony lakossága tíz évvel korábbi szintre csökkent vissza 150 ezer főről 123 ezerre.[26] Az első szlovák köztársaság 1939. március 14-i kikiáltását követően 70–100 ezer magyar élt az állam területén, akiket Esterházy János vezetett az Egyesült Magyar Párt vezetőjeként és a parlament egyetlen magyar képviselőjeként. Az új állam és Magyarország között annak első napjaiban kitört a kis háború, amelynek során a magyar erők újabb területeket szálltak meg az Ung völgyében. A magyar vezetés úgy érvelt, hogy a Cseh-Szlovák Köztársaság megszűnésével a bécsi döntés is érvényét veszítette, így Magyarország jogot nyert Kárpátalja megszerzésére.[25]
A bécsi döntések csak átmeneti megoldást jelentettek a magyarság számára, ugyanis a Csehszlovákiában élő magyarok 1945 után kisebbségi jogaikat is elveszítették miattuk. Már az 1945-ös fegyverszüneti egyezmény is csak az 1937-es határok között ismerte el a magyar közigazgatást. A döntést, mint minden német területi változtatást, semmisnek nyilvánították a párizsi békeszerződésekben és a pozsonyi hídfő további három faluját csatolták Csehszlovákiához.[6][25]
forrás A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2., Abban megegyezünk, és ezt senki sem vitathatja el öntől, hogy helyi szinten sem emlékezik talán vissza annyi mindenre senki sem mint ön, hiszen Ali bácsi mindig ,,helyzetben,, volt. Mennyire változtak meg az emberek vagy a világ változott e meg?
Hát a világ az nagyot változott és ezzel együtt az emberek is. Emlékszem még a poros, sáros utakra és a mosolygós, egymást tisztelő és ismerő emberekre. Most, ha ezt az akkori öregek látnák el sem hinnék, hogy Nádszegen vannak, de a mosoly a tisztelet az meg már nem a régi. Ali bácsinak a templom elő lopták el a biciklijét, no látod már akkor is azért loptak. Tudvalevő , hogy a család hívő és templom látogató volt. Amit fontosnak tartok elmondani, hogy a templomlátogatás végett nem dobták ki a munkából, de azután a 40-s évek közepén, hogy magyar volt azért már igen. Ezt senki nem tudta rajtunk kívül ez idáig. Ö meg tovább dolgozott a községházán mintha semmi sem történt volna, mert az akkori jegyzőnek nagy szüksége volt rá. A háború után nagy volt a hajsza, de az emberek egybetartottak, segítőkészek voltak. Tudod utána a kitelepítés, deportálás komoly nyomott hagyott az emberekben na és bennem is. Amikor idén kimentem a posta mellé a megemlékezésre, azonnal előjöttek az akkori emlékek. Azonnal szemem elé került a szomszéd reszkető állkapcsa a zokogó sírás, az összeroppantó ölelés. Elsírtam magam mikor a nevek kerültek terítékre. Most megint felbolydult a világ. Az 1990-es változások után eléggé más lett minden. Veszendőben a szeretet írja az egyik író és én nem rég még igazat adtam neki. Most azért kicsit felülírom a véleményem, mert az énekkar, fúvósok bejöttek és behozták a szeretet egy szeletét az otthon falai közé. Azt látom, hogy közöttünk van a szeretet csak nem akarjuk észrevenni. Megéltem már jót és kevésbé jót is, de ez a világ már csak ilyen.
3., Korát tekintve annyi szavazást, választást , népszavazást megért, hogy elmondani is sok, nem még leírni. Milyenek voltak úgy 1950 táján és milyenek most, hiszen van belőlük egy szakajtó kosárra való? Milyen változásokat tapasztal 1990 óta, vagy tapasztal egyáltalán valamilyet, hogy írná ezt le nekem?
Kötelezően mentünk el,most pedig mindenki nézete szerint szabadon választhat. Mondtam már, hogy 80 felett vagyok és kilépek a politikábol, de azért most is novemberben szavaztam. Hogy miért is szavaztam? Azért, hogy nehogy az én szavazatom hiányozzon, és azzal legyen kevesebb. Ali bácsi is mindig így gondolkodott. Hozták az urnát és leszavaztunk. Most kicsit zavaros az élet és a világ is. Megértem a világháborút is. Három bátyám volt. az idő tájt felnőtt még nem voltam, de már gyermek sem, és az udvarunkból néztük, hogy Újvár felett hogyan hullottak Sztálin gyertyái. Hova is mentünk voln, hiszen egész Európa égett. Nem menekültünk, itthon maradtunk. Ennyi párt sem a legjobb ami van, mert világot zürzavarossá, felbolydulttá teszik.
4., Az Ön számára mennyire fontosak vagy kevésbé fontosak választások. Melyik választás az amire legjobban odafigyel? Hogyan látja ezt sok választást és hol is állunk, merre is tartunk?
Annyira fontos nekem a választás, hogy mindig bízom benne, ha elmegyek és rajtam kívül is nagyon sokan elmennek, akkor az emberiségnek kicsit jobb lehe. Nyugodtabb életet élhet, s ezt kellene megteremteni a megválasztott felsöbbségnek. Hogy melyik számomra a fontosabb váalsztás? Ahogy kilépünk a családi házból az utcára. Az annyit jelent, hogy az első számomra a helyhatósági választás, azért hogy falunkban otthon legyünk. Mindig a kicsinél kell kezdenie és tovább menni, tehát falu, járás, kerület, ország , földrész. Így apránként mindenki megtalálhatja a lelki békéjét, és a választásoknak valahogy ez is lenne a lényege. Remélem hogy az oerszág szekere jó irányba megy. Bízni kell.
5., Ön szerint mi a bajuk az embereknek a választásokkal a politikusokkal, mert a választási helyiségek az utóbbi időben ásítoznak az ürességtől ? Mit akarnak valójában az emberek ?
Nem is tudok erre nagyon mit felelni. Bízni kell bennük és el kell menni választani, ez az alap. A politikus teremtse meg a békességet, nyugalmat, és szorítsa vissza a gyűlöletet. Hogy az emberek mit akarnak? Erre is nagyon nehéz választ adnom, hiszen valami hiányzik. Pont az egyik vers két sora jut eszembe, ami így szól: Isten országa örök éj marad annak, aki senkit, semmit nem szeret. Én úgy látom, hogy a szeretet magja hiányzik a társadalom minden részéből.
6.,Csináljunk egy hosszabb eszmefuttatást az első demokratikus választásoktól, 1990-től napjainkig. Hogyan is gondolkodik a választó vagy hogyan változott a gondolkodása ? Igaz sok választó már az égi választóurnához jár, de felnőtt egy újabb generáció, tehát hogyan változott a választó gondolkodása?
Az új generáció gondolkodása milyen? Nagyon nehéz megmondani. Van köztük olyan, aki nagyon meggondolja amit mond, megrágja a dolgokat, de van olyan is, aki sokkal könnyebben veszi. Az én időmben olyan dolog hogy drog nem volt. Ital meg hanyagság már akkor is létezett, de nem olyan mennyiségben ahogy most. Ezekből kellene felébreszteni a fiatalokat, de persze közöttük is vannak kivételek. Hány csapás is volt a Biblia szerint? Mert olyanok akartak lenni, mint az Isten. Tehát újra ott kötünk ki, hogyha van szeretet, akkor megtapasztaljuk a szeretet érzését és felülmúl sok mindent. Újra a Bibliához nyúlok, hiszen az Isten a szeretet tüzét szövetségül adta nekünk. A polgári törvények is mind a tízparancsolaton alapulnak. Ne lopj, ne hamisan tanúskodj és folytathatnám, de nem mindenki gondolja így.
7., Mit kell tudni illetve kellene tudni a választóknak ahhoz, hogy a plenta mögött jól tippeljen, jó döntést hozzon? Úgy látom és tapasztalom, hogy nem az elvégzett szisztematikus munka a mérvadó, inkább az újabbnál újabb ígéretek és egy szebb jövő kép érinti meg a választót, önnek mi erről a véleménye?
Gondolkodni kell, hogy kit karikázok. Én mindig az előzőekből indulok ki. kikeresem ki tett valamit , és ki volt a jó. Az ígéretekre nem sokat adok. Többször kérdezték tőle, hogy kire is szavazok. A válaszom mindig nagyon egyszerű, arra szavazok aki bejut. És ki jut be? Hát az akire szavazok…
8., Mit szól ahhoz, hogy általában senki senkivel nem akar megegyezni, senki senkivel nem akar beszélni. Ez lenne az igazi politika. Valamikor is így lehetett és megbékélt ön már ezzel a való világgal és mit üzen a politikusoknak ?
Vannak rosszakarók, ez nem az a világ, amit vártam. Valamikor az emberek többet találkoztak, beszélgettek. Beszélgettek a termésről, hiszen tudvalevő, hogy Nádszeg földművelő terület. Számolgattak, de akkor nem pénzben számoltak. Akkor egy ilyen számolást nagyon megjegyeztem. Mikor azt mondták, most acélosodik a búza, milyen idő is kellene? Azt a Jó Isten nagyon is jól tudja. Az emberek jobban figyeltek egymásra. Bizonyára még Te is emlékszel a Kurtasor végén a Katonaház előtti nagy rönkfára. Mindig ott ültek rajta, és úgy hívták hogy Katona parlament. A politikusok ha lehet próbálják az ígéreteiket betartani, tegyenek a jobb világért, békében kelhessünk és fekhessünk, mert hát koromra tekintettel lassan elfogyunk és mi helyettünk is újak jönnek.
Ide azért még elmondok egy történetet, amelyet Ali bátyám mindig tartogatott magának. Munkahelyi dolgait mindig a munkahelyen, az otthoniakat pedig otthon hagyta egy kivétellel. Egyszer azt találtam tőle kérdezni, hogy a pap miért ment a katonához a kurtasori eseményeknél. nem nagyon akart rá válaszolni, de úgy fokhegyen csak odasúgta..Kedves húgom, tudod a Neszti nénivel saját sírját akarták kiásatni…
9., Önnek is volt gyermekkora, kamaszkora és egy hosszú életutat jár. Bizonyára önnek is volt ilyen vagy olyan kívánsága korától függően. Mi lenne az ön három kívánsága?
Általában minden embernek van kívánsága, de ebben a korban már mi legyen a kívánságom? Az elsőt máris mondom. Ne tessék már föltenni több kérdést, mondja nevetve. A másik , égjen az élet gyertyája amit Isten adott, amíg ki nem alszik. A harmadik pedig , ha a gyertya elalszik, akkor én is szépen tudjak elmenni ebből a világból.
10., Ilyen élettapasztalattal a háta mögött és remélem , hogy még sok mindent megér mi az amit másképp kellett volna és kellene csinálni helyi és országos szinten egyaránt ?
Ha ott fog lebegni mindenki előtt a szeretet fénye, akkor a világ is más lesz. A szüleim is mindent megtettek értem, amit lehetett, s amiből a legtöbbet kaptam az a szeretet.
Viki néni ezt a kérdést pedig nem szeretném kihagyni. Mit szól a magyarság kérdéséhez vagy ön számára mit jelent magyarnak lenni, és mit kéne tenni, hogy megtudjunk maradni szülőföldünkön magyarnak?
A magyarság helyzetet- valamivel a politika, a szlovák parlament adós nekünk. Nem kaptunk egy bocsánatkérést. Én nem tanulhattam, mert fehér levelem volt. /2/ Ne hagyjuk nyelvünket, szokásainkat elveszni, merjünk magyarnak lenni. És persze itt van Trianon, jövőre már száz éve. Hányszor és hányszor elmondták, vesszen Trianon…és nem veszett. 11 évesen harmadik osztályos lányka voltam, amikor a templom előtt egy dobogón ezt szavaltam: Miatyánk, Úristen, ki vagy a mennyekben, add hogy hazánk újra szabad, nagy lehessen. Szárítsd fel a könnyet, vess véget a bajnak, nyújts reményt, bíztatást annyi sok mártírnak, idegen rabságban sínylődő magyarnak….Előttem pedig egy fehér lovon érkező katonatiszt hallgatta, akinek meg kellett mutatnom kis karjaimmal, hogy az ország nagy legyen, és a tisztnek egy virágot adta, ezt kalapjára tűztem. S így lovagolt az én virágommal tovább.
MJ:
2.,az ún. „fehér cédulát”, azaz a kitelepítési parancsot.
Köszönöm számomra ez a régi beszélgetéseket idézte még Gyöpsorról. Tartalmas és élvezetes volt. Isten éltesse még nagyon soká.
