12 nap
Azt hiszem, a hétvége a kampányok és a kampányolás jegyében telt. Ahogy közeledünk a választások napjához, egyre sűrűsödnek a kampányrendezvények is. Már csak 12 nap van hátra, és szombat este mindenre fény derül.
Ez a 12 nap még sok mindenre elegendő lehet. Jóra és még jobbra egyaránt. Félre ne értsen senki, nem csak a jobbra gondolok! Egyszerűen azt vallom, hogy a jót még jobban is lehet művelni. Persze, ugyanez a rosszra is igaz, de a kampány során a rosszal foglalkozni ritkán vezet jóra.
Tudom, hogy a verseny során olykor elszabadulnak az indulatok. Hiszen amikor győzni akarunk, hajlamosak vagyunk beleadni apait-anyait. A választási verseny azonban most már a célegyenesbe fordul, lassan a célszalag is láthatóvá válik.
Néhány helyen már sejteni lehet a befutókat: vannak, akik utcahosszal vezetnek, máshol pedig talán már versenytársuk sincs. A legtöbb településen azonban egyelőre csak a célszalagot látjuk. A jelöltek néhol fej fej mellett haladnak, máshol pedig – hogy a sport nyelvén fogalmazzak – csupán másodperctöredékek választják el őket egymástól.
Éppen ezért az utolsó tizenkét napban különösen fontos lenne a sportszerű játék.
Sok minden elhangzott már az elmúlt 36 év során, a számtalan választási kampányban. Volt közöttük rossz is, de jó és még jobb is. Most ezekből kellene merítenünk. Ragadjuk meg azokat a gondolatokat, amelyek építenek, nem pedig rombolnak! Vigyük tovább azokat a példákat, amelyek nem bántóak, nem támadóak, hanem előreviszik közösségeinket!
Hiszen még mindig van időnk arra, hogy párbeszédet folytassunk egymással.
Tudom, hogy most csak 12 napról beszélünk, de azért ne feledjük: nem a világvégét várjuk – azt úgysem tudhatjuk, mikor érkezik –, hanem a választások napját és az eredményeket. És utána minden bizonnyal folytatódik az élet.
Folytatódhat a közös munka, és újra teret kaphat az a lassan kiveszőfélben lévő műfaj is, amelyre talán nagyobb szükségünk van, mint valaha: a valódi párbeszéd.
A jelen zaját, az indulatos, olykor haragos közbeszédet próbáljuk meg átformálni valódi párbeszéddé! Olyanná, amelyben nemcsak beszélünk, hanem meg is hallgatjuk egymást. Olyanná, amelyben elfogadjuk, hogy nem feltétlenül nekünk van mindig igazunk, és a másik véleménye is megérdemli a tiszteletet.
Mert a választási verseny egyszer véget ér, de utána is együtt kell élnünk, dolgoznunk és közösséget építenünk.
Ez ismét csak az én véleményemet tükrözi. Lehet, hogy messze áll az igazságtól, de úgy gondolom, ezen is érdemes elgondolkodni.
Tisztelettel:
Juhos Ferenc
12 dní
Myslím si, že víkend sa niesol v znamení kampaní a predvolebného súperenia. Ako sa blíži deň volieb, pribúda aj počet predvolebných podujatí. Do volieb zostáva už len 12 dní a v sobotu večer sa všetko ukáže.
Týchto 12 dní môže ešte priniesť veľa. Dobré veci, ale aj ešte lepšie. Nech ma nikto zle nepochopí, nemyslím tým iba to, čo je lepšie! Jednoducho si myslím, že aj dobré veci sa dajú robiť ešte lepšie. Samozrejme, platí to aj o zlom, ale zaoberať sa počas kampane tým zlým neveští nič dobré.
Viem, že počas súťaženia sa občas prejavia aj emócie. Keď totiž chceme vyhrať, často do toho dávame všetko, čo v nás je. Predvolebný súboj sa však už dostáva do cieľovej rovinky a cieľovú pásku pomaly vidíme pred sebou.
Na niektorých miestach už možno tušiť, kto bude v cieli prvý. Sú kandidáti, ktorí vedú s veľkým náskokom, a inde možno ani nemajú súpera. Na väčšine miest však zatiaľ vidíme iba cieľovú pásku. Niekde kandidáti postupujú bok po boku, inde ich delia – povedané športovou terminológiou – iba zlomky sekundy.
Práve preto by mala byť v posledných dvanástich dňoch mimoriadne dôležitá férová hra.
Za uplynulých 36 rokov, počas mnohých volebných kampaní, už zaznelo všeličo. Boli medzi tým aj zlé veci, ale aj dobré a ešte lepšie. Práve z tých dobrých by sme mali teraz čerpať. Vyzdvihnime myšlienky, ktoré budujú, a nie tie, ktoré ničia! Pokračujme v tom, čo neuráža ani neútočí, ale pomáha posúvať naše obce a komunity dopredu.
Veď stále máme dosť času na to, aby sme spolu viedli dialóg.
Viem, že hovorím už len o 12 dňoch, ale nezabúdajme, že nečakáme na koniec sveta – ten aj tak nikto z nás nevie predpovedať –, ale na deň volieb a ich výsledky. A potom bude život celkom určite pokračovať ďalej.
Bude pokračovať aj spoločná práca a opäť môžeme dať priestor umeniu, ktoré sa, žiaľ, pomaly vytráca: skutočnému dialógu.
Skúsme hluk dnešných dní, vyhrotenú a občas aj nahnevanú verejnú diskusiu premeniť na skutočný dialóg! Na taký, v ktorom nielen hovoríme, ale sa aj navzájom počúvame. Na taký, v ktorom dokážeme prijať, že pravdu nemusíme mať vždy iba my a že aj názor druhého si zaslúži rešpekt.
Pretože volebný súboj sa raz skončí, ale aj potom budeme musieť spolu žiť, pracovať a budovať naše komunity.
Aj tentoraz je to iba môj osobný názor. Možno má ďaleko od pravdy, ale myslím si, že aj nad týmito myšlienkami sa oplatí zamyslieť.
S úctou
Juhos Ferenc