19-re húzzunk-e lapot?
Azt hiszem, ahogy közeledünk a választások napjához, egyre sűrűsödnek a kampányrendezvények is. Még vagy már csak 19 nap van hátra a választásokig, aztán – remélhetőleg – újra helyreáll a templomi rend. Ezt írtam tegnapelőtt.
A hétvége valóban a választásokra való készülődés jegyében telt, mondhatom, egész Szlovákiában. Ahogy közeledik a választások napja, úgy válik egyre erősebbé a kampány. Ez így is van rendjén, hiszen minden nappal kevesebb idő marad arra, hogy eljuttassuk üzeneteinket a választókhoz. Egyre kevesebb lehetőség és idő jut arra is, hogy személyesen találkozzunk velük.
Aki egy kicsit otthon érzi magát a kártyajátékok világában, tudja, hogy az egyik ilyen játékban bizony nagy kérdés, hogy 19-re húzzunk-e még egy lapot. Ez mindig bizonyos kockázatot jelent, hiszen fennáll annak az esélye, hogy a következő lappal elérjük a 21-et – de annak is, hogy túllépjük azt.
A kérdés ilyenkor egyszerű: megéri-e kockáztatni, vagy inkább bízzuk magunkat a szerencsére?
Mark Zuckerberg egy alkalommal így fogalmazott: „A legnagyobb kockázat az, ha nem vállalsz semmilyen kockázatot.”
Ebből a gondolatból számomra az következik, hogy még egy nagyon kis esélynél sem szabad feltétlenül feladni. Ha van lehetőségünk változtatni a helyzetünkön, akkor talán érdemes megpróbálni.
Ezzel akár le is zárhatnám ezt a gondolatot, de most választókról és lehetséges megválasztottakról van szó. Ebben az esetben a kockázatvállalás elsősorban a választási ígéretekben merülhet ki, és abban, hogy merünk szabályos keretek között valódi versenyt futni az esetleges ellenfeleinkkel.
Ez alatt elsősorban azt értem, hogy az ígéretek legyenek valósághűek és hihetők. Másodsorban pedig azt, hogy van-e erőnk a választások közeledtével is betartani a szabályokat, és nem kezdünk „lökdösődni” a cél előtt.
Igen, 19 nappal a választások előtt természetesen lehet lapot húzni. Zuckerberg szerint pedig talán kell is.
De amikor úgy döntünk, hogy kérünk még egy lapot, akkor ne az járjon a fejünkben, hogy ezzel mennyit ronthatunk a másik helyzetén. Éppen ellenkezőleg: az legyen a szemünk előtt, hogy hogyan javíthatunk a saját helyzetünkön, ha valóban megérkezik a várt lap.
Amikor így állunk egy versenyhez – legyen az sport vagy akár választási verseny –, akkor a végén talán mindenki győztesen kerülhet ki belőle. Győztesen azért, mert az eredmény a fair play szabályait betartva, vagyis sportszerű küzdelemben született meg. Az ilyen hozzáállásra pedig a jövőt tekintve is lehet alapozni.
Mert ha egy verseny végén úgy érezzük, hogy tisztességesen játszottunk, akkor már van mire építeni. És ha ez a mérce, akkor talán érdemes kockázatot vállalni – nem egymás ellen, hanem a saját jövőnk érdekében.
Hiszen Henry David Thoreau, a híres amerikai író és filozófus gondolata szerint: „A kockázat mindig egyforma, akár elvetjük a kockát, akár sem.” Talán a választások előtt sem az a legfontosabb kérdés, hogy húzunk-e még egy lapot. Hanem az, hogy hogyan játsszuk meg a már meglévőket.
Ez megint csak az én véleményemet tükrözi, és lehet, hogy messze van az igazságtól.
Juhos Ferenc
Máme si na 19 potiahnuť kartu?
Myslím si, že čím viac sa blíži deň volieb, tým viac pribúda aj predvolebných podujatí. Do volieb zostáva už alebo ešte 19 dní a potom sa – dúfajme – opäť všetko vráti do normálnych koľají. Toto som napísal predvčerom.
Víkend sa skutočne niesol v znamení príprav na voľby, dovolím si povedať, že v celom Slovensku. Ako sa blíži deň volieb, predvolebná kampaň je čoraz intenzívnejšia. Je to prirodzené, pretože každým dňom zostáva menej času na to, aby sme svoje posolstvá odovzdali voličom. Každým dňom máme aj menej možností a času stretnúť sa s nimi osobne.
Kto sa trochu vyzná vo svete kartových hier, vie, že v jednej z nich je veľkou otázkou, či si na 19 potiahnuť ešte jednu kartu. Vždy je to určité riziko, pretože existuje šanca, že ďalšou kartou dosiahneme 21, ale rovnako aj možnosť, že ho prekročíme.
Otázka je v takom prípade jednoduchá: Oplatí sa riskovať, alebo sa radšej spoľahnúť na šťastie?
Mark Zuckerberg to raz vyjadril takto: „Najväčším rizikom je nepodstúpiť žiadne riziko.“
Z tejto myšlienky mi vyplýva, že ani pri veľmi malej šanci by sme sa nemali automaticky vzdať. Ak máme možnosť svoju situáciu zmeniť, možno stojí za to pokúsiť sa o to.
Tým by som túto myšlienku mohol aj uzavrieť, ale teraz hovoríme o voličoch a o tých, ktorí môžu byť zvolení. V tomto prípade môže riziko spočívať predovšetkým vo volebných sľuboch a v tom, či sa dokážeme v rámci pravidiel pustiť do skutočnej súťaže so svojimi prípadnými súpermi.
Myslím tým predovšetkým to, že sľuby by mali byť reálne a dôveryhodné. A po druhé, či máme aj s blížiacimi sa voľbami dostatok síl dodržiavať pravidlá a nezačať sa tesne pred cieľom navzájom „strkať“.
Áno, 19 dní pred voľbami si, samozrejme, môžeme potiahnuť ďalšiu kartu. Podľa Zuckerberga by sme možno ďalšiu kartu aj potiahnuť mali. Ale keď sa rozhodneme požiadať o ďalšiu kartu, nemali by sme myslieť na to, o koľko tým môžeme zhoršiť situáciu toho druhého. Naopak, pred očami by sme mali mať to, ako môžeme zlepšiť svoju vlastnú situáciu, ak skutočne príde karta, ktorú očakávame.
Ak k súťaži pristupujeme takýmto spôsobom – či už ide o šport alebo volebnú súťaž –, na jej konci môžu byť svojím spôsobom víťazmi všetci. Víťazmi preto, že výsledok vznikol pri dodržiavaní pravidiel fair play, teda v duchu čestnej a športovej súťaže. A na takomto prístupe sa dá stavať aj do budúcnosti.
Pretože ak máme na konci súťaže pocit, že sme hrali čestne, máme už na čom stavať. A ak je toto našou mierou, potom možno stojí za to riskovať – nie proti sebe navzájom, ale v záujme vlastnej budúcnosti. Veď Henry David Thoreau, známy americký spisovateľ a filozof, to vyjadril takto: „Riziko je vždy rovnaké, či už kockou hodíme, alebo nie.“
Možno teda ani pred voľbami nie je najdôležitejšou otázkou to, či si potiahneme ďalšiu kartu. Ale to, ako zahráme s tými kartami, ktoré už máme v rukách.
Aj toto je opäť iba môj názor a možno je ďaleko od pravdy.
Juhos Ferenc