20 éve történt
Visszaemlékezés -- 2006.október 13. péntek.
A 2006-os év utazása során vonatunk hirtelen fékez és megáll. Mi történt? Elérkezett a péntek reggel, és ezzel elérkeztünk Nádszeg újkori történelmének legmegrázóbb napjához, legmegrázóbb tragédiájához.
Lasasan el kell engednünk őket, most már itt a keserű búcsú ideje. Az életutat rendező Sors a „rendezői példánynak“ utolsó fejezete – a kék Favorit hirtelen pördülésével – tragikus és váratlan véghez ,,vezetett“ . S mivel az életet nem napokkal, nem évekkel, hanem szívdobbanásokkal mérjük, ott véget is értek a szívek dobbanásai. Véget értek, fiatalon, egyikőjüknek 36, kettőnek 37 és egynek pedig 46 évesen dobbant utolsót a szíve.
Igen, mindig lesznek olyan dolgok, amiket nem érthetünk meg. Ezek a napok olyan érzéseket váltottak ki bennem és gondolom az emberek többségében, amelyeket nem nagyon lehet, legalábbis én nem tudok megfogalmazni.
/idézet a 16 év és ami mögötte van c. könyvemből/
Tisztelet emléküknek!
Pred 20 rokmi sa stalo…
Spomienka – piatok 13. októbra 2006
Počas cesty rokom 2006 náš vlak náhle zabrzdí a zastane. Čo sa stalo? Nastalo piatkové ráno a s ním aj deň, ktorý sa zapísal do novodobej histórie Trstíc ako jeden z najotrasnejších dní, deň najväčšej tragédie.
Pomaly ich musíme nechať odísť. Teraz už nastal čas trpkého rozlúčenia. Osud, ktorý režíruje našu životnú cestu, doviedol poslednú kapitolu svojho „režijného scenára“ – prudkým zatočením modrej Škody Favorit – k tragickému a nečakanému koncu. A keďže život nemeriame dňami ani rokmi, ale údermi srdca, práve tam sa zastavili aj ich srdcia. Dotĺkli predčasne. Jedno vo veku 36 rokov, dve vo veku 37 rokov a jedno vo veku 46 rokov.
Áno, vždy budú existovať veci, ktorým nedokážeme porozumieť. Tieto dni vo mne a, myslím si, aj vo väčšine ľudí vyvolali pocity, ktoré sa len veľmi ťažko dajú vyjadriť slovami. Aspoň ja ich nedokážem opísať.
/Citát z mojej knihy „16 rokov a to, čo sa za nimi skrýva“.
Česť ich pamiatke!