Az a helyzet, hogy nincs helyzet

0
920

 

         A szerdai kormányülésre sokan vártunk, nem azért mert valami karácsonyi ajándékról döntöttek volna az emberek javára. Vártunk azért, hogy a pár hete már beharangozott ,,országbezárást,, el rendelik e. Megszületett a döntés, két hétre lockdown lép életbe Szlovákiában.       

        A lockdown szót nem véletlenül találta  az év szavának a Collins Dictionary, amely szerint a lockdown jelentése „az utazás, társas érintkezések és a nyilvános terek használatának szigorú korlátozása”. A szó használata robbanásszerűen növekedett meg a koronavírus-járvány miatt. Olvasom, hogy a Collins Corpus szerint hatezer, nem tévedés, 6000 százalékos növekedés volt tapasztalható az év eleje óta a lockdown szó használatában. 2019-ben csupán négyezerszer fordult elő a kifejezés, míg idén több mint 250 milliószor. Erre nyugodtan mondhatnánk, hogy a sokszor elmondott hazugság igazzá válik. A gond az, hogy nem tudom ki mond igazat, ki nem mond semmit és ki téved amikor valamit beszél.

Júniusban nem hallottam, hogy valaki gondolt is volna arra, hogy előbb mint utóbb lesz egy őszbe forduló tél is. Júniusban a szabadság volt a fő téma, pedig tudtuk, tudták, hogy a járványhelyzet nem a legrózsásabb. Senki nem mondta azt, hogy június végén kedves hölgyeim, uraim, kedves  gyerekek egy /1/ hónapos lockdown lép életbe Szlovákiában.  A gyermekek így sem , meg úgy sem mennek iskolába, nem kerülnek hátrányos helyzetbe, a felnőtteknek pedig viselni kell a saját érdekükben a szigorú korlátozásokat.

Fontosabb a szabadság a szó egyik és másik értelmében is, hiszen körül kell nézni a világban, hogy mi újság is van a Covid dologgal. Biztosan többet megtudunk , hiszen szabadságon vagyunk és szabadon azért többet megtudhatunk mint bezárva. Szerintem ez a nyár mára  visszahozta vagy újra meghozta  a súlyos helyzetet. A szabadság ára a bezártság lett. Azt pedig már soha nem tudom meg, mi lett volna a júniusi bezárásnak az ára vagy ajándéka.

Holnap reggeltől tilalom lépérvénybe kivételekkel. Kijárási tilalom éjjel 1órától 5 óráig, az iskolák pedig nyitva, mintha az odajáró gyerekek idegen bolygóról járnának oda.  Ezt legyen ember aki értse, persze minden tiszteletem azoknak akik értik. Én töredelmesen bevallom ezt nem értem. Az éjjel kijárási tilalom 1órától 5 -ig mire jó, hiszen tudomásom szerint ekkor pihennek, aluszkálnak a legtöbben. Ebbe az intervallumba beletartozik  a csendháborítási tilalom is, tehát erre az időre hatványozott tilalom érvényes.

Végképp nem értem az iskolák ,, szabadságát,, mert ahogy tapasztalom egyre több gyermekre adja rá a Covid a palástját. Tavaly ilyenkor a helyzet talán  nem volt ennyire drámai, ha hinni lehet a számoknak és az iskolák egy jó ideig dupla záron voltak. Samuel Butler aki a restaurációs kor népszerű szatirikusa volt, találékonyan fogalmaz amikor ezt írja:,, Az igazat bármelyik bolond képes elmondani. De jól hazudni, ahhoz tehetség kell. ,,

Most akkor se tehetség, se igazság, akkor hol és hova tartunk? Biztosan van tehetség és igazság is csak keresni kell, azt most valahol a csöbörből vödörbe tartunk.

Ez az áldatlan állapot, ez az áldatlan helyzet még több problémát szül. Az áldatlan viszálykodás pedig szétbomlasztja a közösséget, és ezt tapasztaljuk nap mint nap. Én több alkalommal tapasztaltam, hogy a vészhelyzetek, a rossz dolgok egyre jobban összekovácsolják a közösséget, de látom, hogy ez sem teljesen igaz. November van, és gyermekkoromban és még később is mennyit hallottunk  Leninről. Most ha hallaná a társadalom néhány mondatát, elmosolyodna és azt mondaná  megnyugvásként és mosolyogva, látjátok én már mikor megmondtam:,, Egy hazugság, ha elég sokszor mondogatják, igazzá válik.,,

          Ez a két éve tartó helyzet sem tudott bennünket helyzetbe hozni vagy nem vettük észre, hogy helyzet van. Most Katalin előnapján még nem tudjuk milyen lesz a karácsonyunk, kopogni fog e vagy tocsogni. Valamikor ezzel az időjárás jelzéssel fordultunk a karácsonyi célegyenesbe, mert ha Katalinkor fagy volt akkor karácsonykor sár, és ha sár volt akkor akkor karácsonykor tudtunk korcsolyázni. Folytatva kicsit ezt az okfejtést, oda jutok, ha Katalinkor bezárás akkor karácsonykor nyitás, de azért óvatos vagyok , mert most az a helyzet, hogy nincs helyzet, de néha még a gólhoz sem kell helyzet.

JF

 

 

Előző cikkJUDr. Juhos Ferenc beszélgető estje- Csókay András és kedves felesége
Következő cikkKözös felhívást adott ki több mint 170 csallòközi orvos
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc