Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk, nagy szeretettel. Mondja Kalkutta-i szent Teréz, a Nobel-békedíj és számos magas kitüntetés tulajdonosa. Mondja egy olyan asszony akinek az egész élete a segítségnyújtásról szólt. Akiben mindig volt egyfajta Máriás vonás, mert annak a kezét igyekezett megérinteni akiét már senki.
Ez az egyszerű, de mindazonáltal nagyszerű asszony azt üzeni nekünk, hogy maradjunk ott, ahol vagyunk, és ott találjuk meg a saját Kalkuttánkat. Mennyire igaza van, hiszen ha jobban körülnézünk, a világon mindenhol találhatunk egy Kalkuttát! Mindenhol találunk olyan embert, aki segítségre szorul, mert az újszerű társadalmak nem igazán vannak berendezkedve a segítségnyújtásra.
Sokan azt az elvet vallják, hogy a jótékonykodást a jót csendben kell csinálni, hiszen nem a mi személyünk a lényeges, hanem az amit teszünk esetleg adunk. Igen, nem a mi személyünk az érdekes és a lényeges, de valahol mégis el kell mondani a világnak, hogy valamit tettünk a jó irányába, azt pedig nem lehet úgy, hogy elbújunk, nem szólunk.
Valaki nekem egyszer azt találta mondani, hogy hiába dolgozol az egész évben nem tudnak rólad, de én csak párszor a tévében megjelenek már tudnak rólam, pedig talán a negyedét sem dolgozok mint Te. Van benne vajmi igazság, de ne a média játsza a főszerepet, és azon keresztül ámítsuk el a világot, hogy mennyire kivagyunk már fáradva.
A leírtak ellenére is a média szerepe nagyon fontos, talán már fontosabb a kelleténél is. Ez talán rendben is lenne, de ha megfigyeljük csak a híreket, akkor rádöbbenünk, hogy alig van jó és pozitív hír. A híradások majd 95%-a negatív töltetű hír, ami annyit is jelenthet, hogy fogyóban van vagy már elfogyott a jó, esetleg a jónak nincs hírértéke. Ebből a megvilágításból jobban megértem, hogy a jót is tudtára kell adni az embereknek, hiszen sok esetben nem a rosszak az erősek, ha nem a jók a gyöngék. Ez a magvas gondolat is talán annak köszönhető, hogy a jót csendben, szerényen csináljuk.
Valójában mit is jelent jótékonyság?
A jótékonyság egy bizonyos fajta segítséget, figyelmet és alázatot is jelent. Olyan értéknek tekinthető, amely magában foglalja a hajlandóságot arra, hogy önzetlenül segítséget nyújtsunk azoknak, akiknek leginkább szükségük van rá . Ebből a rövid gondolatból is kiviláglik, hogy a jótékonyság segítséget jelent, tehát amikor segítünk valakinek akkor jó cselekedetet viszünk véghez, de legyen az mindenkor önzetlen.
Volt részem több esetben több helyen segíteni és számomra ez soha nem jótékonykodást jelentett és jelent. Élénken emlékszem a Romániába gyűjtött és az Ávia autókkal küldött adományokra. A rendszerváltás utáni első Karácsonyra, amikor a Nagymegyeri gyermekotthonnak vittünk segítséget, és utána még számtalanszor. Itt ismertem meg egy nádszegi testvérpárt és a fiút amikor betöltötte 18-ik életévét /1997/hazahoztam és azóta is itt él , aminek idestova már negyedszázada. Ez évben kezdtük rendezni a falunapokat – az egészséges embernek 100 kívánsága van amíg a beteg csak egy, hogy egészséges legyen – mottó alatt. A tiszta bevételek több éven át a pozsonyi fogyatékkal élők Mokrohájska-i iskolájába vándoroltak. Az iskolások pedig sok éven keresztül gazdagították a falunapi programot, de nem feledkeztünk a közöttünk élő fogyatékkal élőkről sem. Amikor Magyarországon a Tisza megbolondult ott voltunk Vezsenyben és Vásárosnaményban is a nádszegiek adományával, ugyanúgy a vörösiszap sújtotta Devecserben is képviselve volt Nádszeg. Tavaly a természeti katasztrófa sújtotta Csehország-i Lužicében is megtanulták Nádszeg nevét, és nem maradhat ki Ukrajna sem, pedig szívesen kimaradhatott volna. Ezen kívül még számtalan helyen tudtunk segíteni csendesen, minden szó nélkül. Tehát már 32 éve próbálom, próbáljuk szervezni a segítség pontos megadott címre juttatását.
Vannak események amelyek egyik pillanatról a másikra megváltoztatják az ember és az egész család életét. Megváltoztatják és sok esetben a reménytelenség szélére sodorja az embert az egész családot. Ilyenkor is szükség lehet segítségre, de nem jótékonykodásra. Senki nem várja el, hogy jótékonykodjunk, de jól jöhet az önzetlen segítség, egy bátorító szó, egy még ki nem aludt reményt keltő gyertya lángja. Az ilyen esetekben pedig nagyon kell, hogy működjön az adó vevő készülék, mert nem elég a jót akarni, de fogadni is kell. Amikor a készülékek működnek az eredmény sem marad el.
Az egyik ismerős családban is tragédia történt. A családfő súlyos munkabalesete megváltoztatta mindennapi életüket. A tegnap még ragyogó napsugár másnapra már nagyon sokat veszített régi fényéből. Együttesen kell bízni, és bízni az Isteni irgalomban, amely a legnagyobb ajándék, amely mindig talál mentséget. A megroppant nádat nem töri el, a már pislákoló mécsest nem fújja el, hanem mindig esélyt ad. Esélyt ad együttesen neki, nekünk, hogy ne adjuk fel a megkezdett harcot.
A segítség célja az, hogy reményt adjunk a gyógyuláshoz, hogy segítsünk abban, hogy az eltört, elbújt napsugarak minél előbb régi fényükben ragyogjanak. Tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan dolgok, amit önök megtudnak tenni, mi pedig nem. És vannak olyan dolgok, amiket mi tudunk megtenni, önök pedig nem. Ilyen és hasonló esetben jó lenne együtt tenni valamit és hátha egy mesés dologra lelünk. A lehetőség mindig adott, mert az élet egy végtelen küzdelem.
Kalkutta-i szentTeréz anya gondolatával kezdtem az írást, azt gondolom ezt az írást az Ő gondolatával is illik befejeznem. “ Ha hiányzik az, amit régebben csináltál, akkor kezd megint elölről. Soha ne szomorkodj a megsárgult fényképek felett. Folytasd, menj tovább előre, akkor is, ha mindenki azt kívánja, hogy feladd!” Sem én , sem a csapat nem adja fel. Folytatjuk !
JF
