Augusztus 20-án, a 2020-as évben, nagy csinnadratta mellett három magyar párt, amagyar kisebbséget képviselni akaró pártok vezetői közös szándéknyilatkozatot írtak alá, Szent István napján Komáromban. A dokumentum aláírása a sokat emlegetett egység megteremtésének az első és fontos lépése volt. A cél az volt, hogy egyetlen közös párt jöjjön létre, amely minden Szlovákiában élő magyart képviselni fog. Ez így jól hangzik, de mivel már sok mindent láttam és megéltem, voltak kétségeim.

  1. február 5-én kirobbanó hírt közölt néhány sajtótermék: nincs Összefogás, de van megegyezés. A kétségeim beigazolódni látszottak.

Amikor az 1990-es évek második felében volt négy párt, aztán abból három szövetséget kötött, azt hittük, eljött a kánaán. Egy ideig talán így is volt, de gyorsan tovaszállt. Zajlott az élet, egy pártbóllett kettő, de csak az egyik lett parlamenti tényező. Ebből aztán lett sok adok-kapok meg ramazuri.

Amikor bejelentették az új ,,Szövetséget“, eszembe jutottak az ,,Ószövetség“ intelmei. Jézus egyikpéldabeszédében (Máté 13,18-23 ) ez áll: ,,A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” A mag egyébként több Jézus általi példabeszédben is szerepel, nem véletlenül, hiszen a magnak kell majd termést hozni. Nagyon reméltem és bíztam benne, hogy az akkor elhintett mag már végre jó földbe esik és termőre fordul.

Eszembe jut Kurt Tepperwein egyik gondolata is, amikor azt mondja: „A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A ‘positum’ latin szó jelentése: az, ami van. Pozitívnak lenni tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van, és aztán továbblépünk.”

Igen, fogadjuk el azt, ami történt, és aztán nagy léptekkel lépjünk tovább, mert a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben van!

Mi történik most 4 hónappal a parlamenti választások előtt? Az elvetett mag megint nem fordul termőre, és már nem először. Úgy tűnik, hatalmas gond van vagy a maggal, vagy a földdel, de nem kizárt, hogy a Magvetőkkel. Igaz, hogy a Szövetség jogilag még mindig egységes –de egy párt ne jogilag legyen egységes, ne jogilag kelljen megmagyarázni az egységet! Tudvalévő, hogy a jogban a kettő plusz kettő nem mindig négy. Alkalomadtán lehet az 3 vagy 5 is. Nem jogilag, de szellemileg, jó programmal megáldva kellene összetartoznunk! Ne a jog kapcsoljon bennünket össze, hanem az értékek, az itt élő magyarság megmaradására való törekvés!

Persze megint jön az újratervezés, ki tudja, hányadszor. Amikor eltévedünk az élet útvesztőjében, és nem tudunk visszatalálni, akkor nem az autónk a hibás. A sofőrrel van a gond, hogy nem érti meg, merre van a helyes irány. A pártoknál is ez a gond. Át kellene értékelni, hogy az irányítók képesek-e visszavezetni a pártot, illetve pártokat a helyes irányba.

Amikor úgy gondoljuk, hogy már minden lehetőséget kimerítettünk, még biztosan van legalább egy. Minden kudarc után van élet. Gőzerővel kellene már készülni a választásra, de mi, választók, azt sem tudjuk, hogyki kivel és merre tart. Még mindig arról folyik a vita, hogyan és kivel kellene szövetséget kötni. Nem volt elég a Szövetség, új szövetségest kell keresni?! Ehelyett inkább már arról kellene beszélni, hogy mit tartalmaz a program. A kívülről szemlélő csak vár, és már nemcsak sejti, hanemtudja is, hogy a parlamenti küszöb nagyon magas, és azt átlépni egy lépéssel szinte lehetetlen, kettővel pedig csak orra lehet bukni…

JUHOS FERENC

Előző cikkA SÍRUNK MEGÁSVA, CSAK KI TESZ RÁ VIRÁGOT  
Következő cikkA hónap száma 2722
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc