Vita lezárva, slussz

0
182

 

         A vita életünk része. A vita nem veszekedés, hanem az eltérő álláspontok ütköztetése. Talán még a munkahelyeken is megvitatják, mi a legjobb megoldás valamilyen problémára. A vita abban különbözik a veszekedéstől, hogy az egymással szemben vagy mellett ülőket nem az indulat vezérli, érveket használnak, és nem akarják túlkiabálni egymást. Verni Robert Quillen volt amerikai újsáíró és humorista egy alkalommal így fogalmazott  – A vita a tudás cseréje, a vitatkozás a tudatlanságé.

         Azt olvasom az egyik portálon, hogy a Szövetség elzárkózott attól, hogy magyar politikusokkal vitázzon.  Forró Krisztián  elnök úr fb oldalán, pedig ezt olvasom: ,,Az embereknek elegük van abból, hogy magyar politikusok egymással vitatkoznak. Meddő viták helyett azon dolgozunk, a magyaroknak erős képviselete legyen a parlamentben!,,

Ezt  nem teljesen értem. A  választások előtt alig 20 nappal kijelenteni, hogy a magyar politikusok közt a  vita lezárva, nekem furcsának tűnik. Az elnök úr fb bejegyzésének első része ,, hogy az embereknek elegük van abból, hogy magyar politikusok egymással vitatkoznak,, ezt a magam részéről megjegyzés nélkül aláírom. Aláírom, hiszen ahogy fentebb idéztem a vitatkozás a tudatlanság cseréje. Tudom és látom, hogy  politikusok  vitáznak a parlamentben is, a választások előttre pedig ez hatványozottan érvényes. Az egyik kérdésem az, mely magyar politikusok azok akik egymással vitatkoznak és kik ne vitatkozzanak? A másik pedig, hogy ha már tényleg vitatkoztak, hogy ez kik ért és miérttörtént?

Én az utóbbi jó pár évben, lehet az már 20 év is,  azt tapasztaltam, hogy mindenki mindekivel vitatkozik, és nagyon kevesen voltak, vannak akik vitáznak. Az eredmény látható, lassan de biztosan a választót felőrölték a vitatkozások, de tisztelet a kivételeknek. Persze nagyon kevésszer tudtuk meg, hogy kiért viatatkoznak, azt, hogy miért, talán néha igen. Az embereknek , ahogy olvasom elegük van abból, hogy magyar politikusok egymással vitatkoznak. Ennek okán is 2020 februárjának szökőnapján több mint 143 ezer  magyar szavazat elszökött és nem elveszett. Ezek a szavazatok nem vesztek el, sőt valakit vagy valakiket erősítettek az akkori választásokon. Az pedig beton biztos, hogy sem az akkori Magyar Közösségi Összefogást , sem az akkori Híd pártot nem erősítették, de volt ott még vagy 23 induló párt és mozgalom akik elnyelték a szavazatokat. Tehát ne elveszett szavazatoról beszéljünk, inkább a másokra leadaott szavazatokról és a több mint 1,5 millió otthon maradt választóról.

A 143 ezer szavazat  60%-os részvételi aránynál parlamenti  bejutást, 5,3%-ot jelentene.

Az elnök úr fb bejegyzésének második része :,, Meddő viták helyett azon dolgozunk, a magyaroknak erős képviselete legyen a parlamentben!,, Az életben vannak olyan helyzetek amikor minden erőnk, odaadásunk ellenére amit teszünk az sikertelen, hatástalan, hiábavaló, eredménytelen. Ez lehet az élet egyik árnyoldala is.

 Ilyenkor jön a költői kérdés: menni vagy maradni, feladni vagy folytatni? A fent említett elnöki kijelentésből  az következik, hogy maradni, folytatni és végképp nem veszekedni, mert arra tényleg már elfogyott az idő és az erő egyarént. Igaz a régi öregek is azt mondták , hogy dologidőben dolgozni és nem a szájat jártatni.  Most azért a politikusok számára komoly dologidő van, és akárhogy is csűröm, csavarom a munkaeszközük pedig a beszéd, a beszélés pedig mint eszköz használat jelenik meg.  A különbözően értelmezett beszéd pedig elég komoly alapot képez az eredményes és gyümölcsöző  vitákhoz, és az eltérő álláspontok ütköztetéséhez.

       Kedves Politikusok, Isten áldja meg már kendteket ne tessenek  vitatkozni.  A vitatkozás útja finoman fogalmazva is zsákutcába vezetett. Vitázni azonban  lehet és kell. Kizárni azt, hogy a magyar politikusok egymással vitázzanak talán nem a legjobb megoldás, még az sem, hogy a pártok ne vitázzanak egymásssal. A kampány sajnos vagy nem sajnos sok esetben a politikai kúltúra hiányában a vitatkozások tömkelegét  hozza elénk. A viták elhalványulnak a vitatkozások között , ahogy néha a sok fától eltűnik még  az erdő is. Egyet azért a politikusoknak is meg kellene jegyezni , hogy a munka már a választások másnapján kezdődik, és nem elfelejteni Sailor Moon c. film egyik gondolatát: ,, A vita meg olyan, mint a felhők: szét kell oszlatni őket, hogy kisüthessen a Nap!,, Október elsejére a meterológusok megnövekvő felhőzet mellett több órás napsütést is jeleznek, de tudjuk addig még sok víz lefolyik a Dunán.

JF

 

 

Előző cikkSzemtől szemben Juhos Ferenccel- Beszélgetés Sólymos Lászlóval-115.adás
Következő cikkTehetség, kitartás, alázat, szorgalom!- Vendégem Priskin Tamás, magyar válogatott labdarúgó-116.adás
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc