Azt hittem, hogy ez év Karácsonya már Covid mentes lesz, de valahol megint nem lesz igazam. A nyár folyamán úgy nézett ki, hogy veszi a sátorfáját és befejezi vándor útját. Talán csak szabadságon volt, talán csak megpihent, hogy újra meg újra új erőre kaphasson. Netalán tán összpontosításon volt, hogy még jobban oda tudjon figyelni minden apró részletre.
Ahogy kutattam a múltban a képzeletbeli dobogóra a következő három járvány jutott.
Eddig a harmadik helyet a spanyolnátha tudhatja magáénak. A 20. században tombolt, és az első világháború lezárásának környékén kezdődött, és megtizedelte a már egyébként is rosszul táplált, és a háború négy éve által megtépázott immunrendszerű Európa lakosságát. 1918-19-ben tombolt, 40-50 millió ember halálát okozva. Ez , ha jól számolom idestova 102 éve történt.
A képzeletbeli dobogó második fokát az 1520-ben kezdődött himlő járvány foglalja el. A himlő 200 éven át szedte áldozatait Közép-és Dél-Amerikában, 56 millió embert ölt meg. Történészek szerint az inka civilizáció bukását is ez okozhatta. Ez a pusztítás 501 éve történt.
A dobogó első fokát , az eddigi csúcsot és ezt remélem soha semmi nem dönti meg a történelemben az úgynevezett Fekete Halál birtokolja. Ez a járvány 1347 és 1351 között tombolt és kétszázmillió ember halálát okozta, az akkori európai lakosság mintegy 30-50 százalékát kiirtva. Az eddigi kutatások szerint ez volt a legrégebben, már vagy 671 éve.
El is érkeztünk napjainkhoz , most nem hallunk fegyvereket, bombázó repülőgépeket, de valahol mindenütt aknamező van telis teli aknákkal. Hallottuk, hogy valahol a kínai Hupej tartománybeli Vuhan városban valamilyen Korona vírus nevű járvány 2019 végén kezdett garázdálkodni. Ma már tudjuk, hogy ez a COVID-19-nek nevezett koronavírus. Azon év decemberében még azt gondoltuk, hogy ez nagyon messze van tőlünk, ez ide nem is teheti be a lábát. Sajnos a messzeség még ez év novemberében is ugyan az, tehát a légvonalban mért távolság Pozsony-és Vuhan között 8016.5 km. Nincs közel az szent.
Ebből a több mint kétszer akkora városból mint Szlovákia kelt útra majd két éve ez a különös és a mai napig is ismeretlen vírus. A világ komoly háborút folytat ellene, komoly háborút egy ismeretlen valami ellen, ami itt van közöttünk, szedi az áldozatait és nem tudunk érdemben ellene tenni. Az országok vezetői, kormányai teszik a különböző lépéseket, ajánlásokat, rendeleteket adnak ki, hogy lassítják és megfékezzék a vírus által kilőtt töltények telitalálatait.
A modern ember modern társadalmában sokan azt gondolják, hogy az lenne elvárható, hogy a modern technológiák és az ezzel párosuló modern tudásunk megvédenek bennünket az efféle veszélyektől. Van még hova fejlődnünk és van még mit tanulnunk.
A híreket nézve azon gondolkodtam, hogy ennél rosszabb már nem is lehetne a világ. Annyi tragédia és kegyetlenség van, és ezt még tetőzi a járványhelyzet is , és így sokak szerint már nagyon közel lehet a világvége.
Alig egy hónap és újra itt a Karácsony . Tavaly Karácsony előtt annyi autó állt az egyes bevásárlóközpontok parkolóiban, hogy azt hittem tényleg jön a világvége, és hurrá mindent ki és megvásárolunk. Azt mégsem jött vagy mégis? Ez ami történik és ahogy történik a világvégét idézi. Írom ezt úgy mintha tudnám mit is jelent a világvége. Amikor a Biblia a világvégéről ír, akkor nem arra gondol, hogy a föld pusztul el, hanem hogy a gonoszság ér véget. Amikor Lukács evangélista ezt leírta, lehet könnyebb lett volna kiűzni a gonoszságot a Földről, mint a Földet magát elpusztítani. Szerintem mára ez a helyzet és a világ is kifordult a sarkából. A gonoszságot kiűzni majdnem olyan vállalkozás, mint kétszerre átugrani egy szakadékot.
Valahol a rendszerbe hiba csúszhatott, ha egyáltalán létezik rendszer. Idestova már két éve tette be a Covid a lábát és azóta őrjít bennünket. Olyan szinten garázdálkodik, garázda módon viselkedik, hogy sokan megirigyelhetnék. Meglepődve olvasom az értelmező szótárban , hogy a ,, Garázda módon viselkedik-ről,, mit is írnak, hát következőt: ,, Nem volt rossz ember, de ha beivott, mindjárt garázdálkodni kezdett.,, No ez a vírus is jól felhajtott a garatra, hiszen már két éve megállás nélkül iszik, és azt hiszem nincs is ideje kijózanodnia, pedig már illene.
Olvasom és hallom töretlenül, hogy megállás nélkül terjed a vírus és csak terjed. Sokan azt gondolják, hogy az egyes meghozott intézkedések, határozatok megállítják a COVID-ot. Nem, ezt nem lehet csak úgy megállítani, eltántorítani. Ennek a megállítására, a visszavonuló fújásra másképp kell cselekedni és főleg viselkedni.
Tavaly január óta már több mint 22 hónap telt el, és Ő még mindig itt ,,garázdálkodik,, közöttünk. Volt már első, második azt a harmadik és hányadik hullám, de ezt már józan ésszel nem is lehet követni. Én személy szerint azt gondolom, hogy a követésével van a baj. Amikor az ellenséget követjük, és ő az ügyesebb , akkor nagyon nehéz utolérni, nem még legyőzni. Ebben az esetben azt sem mondhatom, hogy a ,,lába,, alá teszünk valamit, kicsit lassítjuk, meg kikerüljük, nem mondhatom mert a háta mögött bandukolunk.
Pedig volt olyan helyzet és időszak is amikor Európa élmenyőzébe tartoztunk, legalábbis egyesek szerint. Akik ezt mondták még el is hitték, ez volt a legnagyobb baj és még most isszuk a levét poharastól. De előbb vagy utóbb mindenki rájön, hogy vannak keserű töltetű poharak is, melyeket meg kell inni talán poharastól. Őszintén megvallva, ki e érdemeltük vagy sem azt nem tudom, de inkább a nemre teszem a voksomat.
Olyan fogalmakkal dobálózunk mint a felelőség, egészség, a halál és még sokáig folytathatnám a sort. No azért itt álljunk meg egy szóra! Addig amíg az ellenség után, a tolvaj után loholunk mi is nagyon elfáradunk, és ő ezt nagyon kiérzi és ilyenkor még távolabb kerül tőlünk és merészebben garázdálkodik.
Annyi tanácskozás van körülötte, hogy már a sok bába között elvész vagy már el is veszett a gyerek. A hozzáértők, még egyszer, a hozzáértők mutassák az utat és ne mások, és végképp ne fordítva. Ez nem politikai ügy, ahogy sokan annak akarják tudni, itt nem szavazat gyűjtési akcióról van szó. Ez annál sokkal, de sokkal több és komolyabb, ha hinni lehet a számoknak. A számokat azért írom, mert tavaly ilyenkor már alacsonyabb mutatóknál magasabb volt a védekezési berendezkedés országos szinten.
A számokat meg azért is írom, mert ha valaki pontosan tippel telitalálatot érhet el a lottón. Azt gondolom, hogy nagyon sok pénz hever valahol, ha még a Covid lottóra is futja. Én mindig azt gondoltam, hogy lottózni, tippelni csak a sport eseményekre és főleg csak a focira lehet. Tévedtem, ma már majdnem mindenre lehet tétet tenni. A logika azt mondatja velem, hogy ami történik és amire tippelni lehet az minden a sporteseményekkel van összefüggésbe. Kerestem az összefüggések a Covid és a sportesemények között, hátha van közös pont, közös nevező. Kimerítő keresés után arra a megállapításra jutottam, hogy aki tehet menekül előle. Itt jön be a versenykép, mert aki gyorsabb az elszalad, és sajnos van akit utolér. Talán erre lehetne tétet tenni, és megtippelni ki a gyorsabb , de itt még tétet sem kell tenni ,,csak,, beoltatni magát és ha szerencséje van szert tehet pár száz ezer euróra. Egy lottó sorsolást megnéztem , igaz csak puszta kíváncsiságból és láttam mennyi és mennyi nyereményre váró papírocska búvik meg a bűvös hengerben. Azt valakik nyertek, valakik nem, de az erre szánt pénz elfogyott. A Covidot meg úgy látom nem nagyon hatotta meg ez a lottózás, mert továbbra is itt kóricál közöttünk. Mi az, hogy kóricál még mindig táncol és egyre jobban.
A tavalyi nyár után jött az ősz és a COVID vígan kezdte járni a csárdást, ősz után a tél, újra tavasz és ezt csárdást még nagyobb kedvel járta. Gondoltam majd csak elfárad, de csak a nyáron pihent , ha pihent és ősszel újra belehúzott. Azt látom, hogy minden egyes embert táncba szeretne vinni. Nagyon jól táncol, ezt én is alá is tudom támasztani, komoly táncos lába van. Én nem nagyon tudok táncolni, és végképp nem is akartam vele . Felkérés nélkül úgy táncba vitt , és addig ropta velem a csárdást amíg csurom vizesre nem izzasztott. A mai napig érzem a tánc okozta fáradságot.
Télelőben már megint nem bírni vele. Újra hallom nem vagyunk felkészülve. Ez nekem sántít, hiszen tudtuk, hogy itt kófrál közöttünk, tapasztalataink is vannak és nem és nem tanulunk belőle. Ez a téli útkarbantartást juttatja eszembe. Mindig azt hallani az első hó megjelenéséig, hogy fel vagyunk készülve és amikor lehull az első hó máris más a retorika. Nem voltunk teljesen felkészülve! Ezt átmentették teljes mértékben az ez évi Covid retorikára. Teljes a cháosz. Valahol megértem, mert minden döntésnek azonnal van ellenzője, minden ötlethez azonnal párosítanak ellen ötletet. Először a tesztelés és a nem tesztelés, utána az oltás és az oltás ellenzenzők között szinte már fegyveres harc folyt és folyik. A történet ne arról szóljon, hogy tesztelni, nem tesztelni, oltasd be magad mert, és ne oltasd be magad mert. Ezen tipusú kommunikáció a végtelenbe vezet nem pedig a megoldáshoz. Amíg az ilyen harc folyik sok ember szíve áll meg dobogni, sok embernek elvész a levegője. Rengeteg statisztikai adat látott már napvilágot. Még arra várok, hogy már régóta a Covidra öszpontosító statisztikák mikor hozzák napvilágra a járulékos veszteségeket a Covid számlájára írandó más betegségben leálló szívet, megszűnő lélegzést. Érdekes és tanulságos lesz az egy biztos.
Mit tenni, vagy mit nem tenni, hiszen a helyzet finoman fogalmazva nem olyan rózsás. Oltani, tesztelni, lezárni az országot, nem lezárni vagy mit is csinálni ? Ki a felelős a még mindig folyó táncért ? Miért engedték idáig , miért nem léptek közbe? Kérdezhetném, de itt a válaszokra várnak, nem a kérdésekre, ezért a mai napig és ezután sem kérdezem.
Amíg az embert nem találja el a ,,golyó,, addig úgy érzi, hogy ez nem is olyan komoly csata, harc vagy esetleg háború. Úgy érzi, mert naponta valahol győztesen kerül ki a csatákból. Ez egy különös háború, nem hallunk fegyvereket, bombázó repülőgépeket, de mégis mindenütt aknamező van telis – teli nem is akármilyen aknákkal. Háború, harc fegyverek nélkül, igen ennyit fejlődött a világ, hogy fegyver nélkül is lehet háború, lehet harc, de még milyen.
A kérdés ami bennem is felmerült és még mindig bennem van, hogy féljünk e vagy harcoljunk ellene minden fronton és lehetséges módon? Egy háborút csak akkor nyerhetünk, ha a végsőkig kitartva harcolunk, de ebben benne van néhány csata elvesztése is. A csata vesztés nem kell, hogy kedvünket szegje, hiszen egy bajnokságot nyerő csapat is néha beleszalad egy – egy vereségbe, de a végén ez már csak kevés embert érdekel. Al Ghaoui Hesna azt írja, hogy: ,,A félelem nem csupán letaglózni képes az egyént, sőt a társadalmat, hanem szárnyakat is adhat.,, Most szárnyakra van szükség, hogy kitudjunk repülni a félelem fogságából. Naponta félelem közepette harcba, csatába indulni nem biztos, hogy jó ómen, sokat kivesz belőlünk. A válaszom a feltett kérdésre egyöntetűen az, hogy ne féljünk és harcoljunk.
Tudom, hogy egyre türelmetlenebbek vagyunk, tudom, hogy nem nézzük jó szemmel azt a sok intézkedést amelyek nem mindig világosak és nincsenek összehangolva. Én bízom a józan ész győzelmében, az ész érvek felülkerekedésében. Vegyük észre, hogy naponta találkozunk újabb és újabb dolgokkal amelyek próbálnak segítségünkre lenni. Ma csak is a teljes mértékű felellőségteljes hozzáállás a megoldás egyik alap kulcsa. A mai történések közepén abból induljunk ki, hogy mi mit tennénk ott és abban a helyzetben, ha mi volnánk azok akiknek dönteni kellene. Lehet vagy jobb is, hogy nem nekem, esetleg nekünk kell dönteni.
Minden vihar egyszer elmúlik és a fellegek mögül is előbújik a Nap. Mindenki szeretné tudni, természetesen én is, hogy a járvány melyik szakaszában járunk. Ezt senki sem tudja még megjósolni sem a Nagy Rendezőn kivül, én remélem, hogy a lecsengő ágában mint inkább a felfelé ívelő szakaszában vagyunk. Amikor a víz ellen küzdöttünk számtalanszor megkérdeztem, hogy mikor tetőzik? A válasz mindig az volt, hogy nemsokára, légy egy kicsit türelmesebb. Kivártam és tetőzött. Abban bízok, hogy ez a váratlan látogató mely tavaly januárjában kopogtatás nélkül, mindenféle vízum nélkül jött, remélem már távozófélben van és szedi a sátorfáját és visszaindul Vuhanba. Jó utat, szerencsés visszatérést kívánok neki, és ne szakítsa meg útját ilyen-olyan látogatásokkal, mert az senkinek sem lesz javára. Régen nagyszüleimtől sokszor hallottam, hogy van olyan, hogy nincs ilyen, de úgy látom van ilyen.
JF
