Azt gondoltam, ha elmúlik a nyár szegényebbek leszünk, mert a  COVID itt hagyott bennünket. A jelenlegi állapotok azt mutatják, hogy végképp nem hagyott itt bennünket, végképp nem szorult háttérbe, sőt mi több mára már minden más a társadalmat és az embereket is összetartó erő megint a COVID árnyékába szorult. Azt látni és azt láttatják, hogy csak egy dolog létezik a járvány, a járvány és az ami a járványt övezi.

Alig egy hónap és újra itt a Karácsony, itt az év legszebb ünnepe és azt megelőző Ádvent. Az advent szó jelentése „eljövetel”. A karácsonyt megelőző várakozás a Kis Jézus  eljövetelben éri el jutalmát. Ebben az esztendőben is így lesz kétség sem fér hozzá.

De? Ez a de nagyon ide kívánkozik, hiszen a Kis Jézus érkezésének ünnepét nagyban befolyásolják a Covid történések.  Az üzletekben már látni, hogy elérhető távolságban van az ünnep, csak majd ki lehet ott a születésnapon és kik lesznek a hiányzók. Ez a háttér gondolat talán minden családban ott van, hiszen a valakinek a valakije lehet, hogy épp a Koronavírus fogságában van é snem tud szabadulni.

A hírek megint másról már nem is igen szólnak csak a Covidról, ja meg még van egy kis sport és időjárás, de tényleg csak dióhéjban. A gondom ezzel a járvány dologgal csak az, hogy legyen az jó vagy még jobb felvetés  bármelyik oldalról, gondolok itt a politikára azonnal jön a miért nem jó érvelés. Azt látom, hogy a politika vagy a politikusok nem akarnak teret adni a szakértőknek, tudósoknak ebben a témában. Nagyon úgy látszik, hogy ez egy elképesztően kemény kampány. Az én szerény véleményem szerint ezt ebben a helyzetben nem szabadna megengedni egyetlen politikai tábornak és politikusnak sem. Ezzel nem azt mondom, nem mondjunk kritikát, ne látassuk a hibákat, de ez a helyzet nem az amikor ha elrontjuk is, akkor sem történik semmi. Itt emberi életekről és már eddig is elég sokról van szó, amelyeket pénzben nem tudunk és nem is lehet mérni.

Amikor betegségről, járványról beszélünk ne má a politika határozza meg az irányt, ne má egy politikus mondja meg a járványszakértőnek az irányt. Tudom és elfogadom mert nics mit tennem a jelenlegi társadalmi berendeződést, de ne tévesztjük össze a Ki mit tud vetélkedőkkel. Azután meg ha valamit nem tudok, esetleg rosszul válaszolok gond nélkül megyek tovább, de ez most nem járható út, sőt ez járhatatlan, hepehupás, göröngyös.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a statisztikák nem pontosak vagy nem lehetnek pontosakat. Akik pedig ismerik a pontos számokat, ha vannak ilyenek azok talán csendben szemlélik a történéseket. A kórházak helyzete finoman fogalmazva újra katasztrófális. 3 200 Covidos ágyból amikor ezt írom 3 000 foglalt és ez a szám növekedési tendenciát mutat. Az egészségügyi miniszter úr engedélyt adott a más országokban való kezelésre. Mondhatjuk azt , hogy ez egy nagyon jó hír, de nem, nem mert láthatóana nagy a baj és ezért döntött így. Megint  vannak Covid kórházak és kórházak ahol Covidosak vannak,de hol a többi beteg akikről a hírek nem szólnak tán meggyógyultak !?

A faluban és máshol is nagyon sokszor megkondul a lélekharang és nem egy esetben a Covid volt a halált kiváltó ok. A lélekharang hangja, a szomorú hírek azt sugallják, hogy valami tényleg nincs rendben és nem azt, hogy  sokkal érzékenyebbek vagyunk e hírek iránt. Az adatok kavalkádjában vagyunk, és nem tudjuk mi vár ránk, lesz e következő hullám, erősebb e lesz annál amelyen most keresztül megyünk vagy gyöngébb. Nem tudjuk, tényleg nem tudjuk mi történik, legalalábbis én kevésbé tudom.

Az eddig hallottakat, mondottakat, ha mind igaznak tartom akkor az elmúlt majd két évben meghozott intézkedések és a valóságban való kivitelezéseik hagynak sok mondanivalót maguk után. Az elhangzottaknak, mondottaknak ha csak a fele vagy csak a 30% -ka igaz akkor is valahol hatalmas baj rejtőzik. Kérem ha nem tudjuk megszámolni pontosan mennyi is a kórházban kezelt covid beteg ez sok mindenre választ ad. Most egytől félek, de nagyon. A kezelt betegek száma nehogy meghaladja a kórházi ágyak számát, mert ez sem kizárt ahogy a fentebbi számok is mutatják.

Eddig említettem a covidot, a covidban szenvedőket, a kórházakat , de hol a többi beteg ne adj Isten betegség. Erről nem szólnak sem a hírek, sem a sajtótájékoztatón nem esik szó. Nem szabadna mindent csak Covidra tenni és amikor kellene nem merünk  19-re lapot kérni, pedig érdemes volna. Nem akarok pipeckedő lenni, de ilyenkor télvíz táján már minden évben javában tombolt az infulenza járvány, most se híre se hamva. Az igaz, hogy most a gyermekek között kezte ropni a táncot a vírus, és az iskolák csak elvétve zártak be. Tavaly ilyenkor az iskolába járást alig ismerték, tényleg csak itt-ott volt tanítás és ott ahol a a szemafór zöldre váltott. A chrípka járványról már nem is hallani , mintha kiment volna a divatból no meg a többi betegség is.

Mi történhetett? Ezt megfejteni ebben a helyzetben nagyon összetett lehet, de azért kínálkozik egy egyszerű és kézenfekvő válasz. Minden betegség létezik, a betegek is megvannak, csak valahol a beteg ellátás került ,,lőtávolságon,, kívül. Nem tudom és nem is akarom elhinni, hogy minden csak a covid számlájára írható, amikor létezik más kis millió más betegség is. Nagyon jó lenne, ha tudnánk mi történik a többi nem covidos beteggel, ha van ilyen. A jelenlegi helyzet és a számok, ha helytállók, ha nem, nagyon rosszak. Erre a dologra is kezd érvényes lenni, hogy amiről hallgatunk, nem beszélünk azt hisszük nem is létezik. Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy az egészségüggyel barátságot ápoló összes dologtól nagyon félünk. Ennek ellenére azt mondom, hogy nem kell félnünk, nem szabad, hogy averziónk legyen az egészségügyes dolgoktól és főleg az egészségügyben dolgozóktól. A nap végén úgy is ők a segítőink és megmentőink.

A covid előtti is volt élet és beteg is és remélem utána is lesz élet, azt pedig  nem bánnám ha beteg nem lenne. A kórtermek nem tátongtak az ürességtől, sőt az egyes osztályok sok esetben nem tudtak beteget fogadni. A kivizsgálásokra  várni kellett, de nem lettek állandóan elodázva. Most újfent csak a legszükségesebb kivizsgálásokat végzik. Kérdem én melyek azok? A beteg számára az adott kivizsgálás a legfontosabb, és főleg az időben történő kivizsgálás.

Miért odázunk el egy daganatos beteg kivizsgálását, miért tesszük partvonal mellé az időseket? Az egyik oldalon azt mondjuk ők a legveszélyesztetebbek a másik oldalon azt érezzük, hogy Ők már nem részesei a társadalomnak. Ez, hogy így van, vagy így működik az végképp nem orvosok hibája, ez a rendszer működésének alapvető hibája.

Nem tudom milyen játék folyik a színfalak mögött a covidot illetően, de azt tudom, hogy egyenes beszéddel, egységes kiállással és egységes eljárásmóddal tekintet nélkül ki hova tartozik, van esély a járvány megfékezésére. A járvány itt léte nem a politikai házsártoskodás eredménye, de a megfékezése sem a politikai csatározásoktól függ. A politika és a politikus erre az esetre  nem gyógyír. A szemafórosdi akkor lenne hatékony, ha ismernénk a valós számokat. Ameddig nem ismerjük a szemafor is összevissza váltogatja a színeit.

Ezt  két év után és újfent Karácsony előtt nem lehet csak a szerencsére bízni. Nem lehet azt mondani, ha lesz szerencsénk nem lesz Covidunk. Ez már régen nem a szerencse kérdése, ez annál sokkal több, itt merni is kellene és vállalni a felellőséget. A felellőség vállalás nélkül minden olyan mint a mákoskalács mák nélkül. ,,Az élet egy játék, csak meg kell találni a dobókockát. Kevesen találják meg.,, Írja Méder Áron. Keresni kell nem feladni, az igazi játékos, az igazi harcos nem fut el az első elvesztett parti, az első vesztes csata után, mert azzal a háború még nem ért véget.

Alig egy hónap és itt a Karácsony, nehezen tudom elképzelni, hogy a Covid megembereli magát és abbahagyja hadjáratát és békés ünnepeket kívánva tovább áll. A velem korabeliek még biztosan emlékeznek a magyar televízióban valamikor sokszor elhangzott reklámszövegre:„Nincs karácsony Corvin nélkül”? Ha ez a kőkorszaki szlogen már nem is ugrik be, de nagyon azt látom lesz egy helyettesítő  új szöveg : ,,Nincs karácsony Covid nélkül,,. Felettébb gyanús ez nekem, hiszen a két szó közti négy betű az ötből azonos és azzal a két betűvel ,,Co,, kezdődik mint az 1980 -as évek reklámszövege. Valamikor a meterológusok jelentéseit figyeltük árgus szemmel, hogy lesz e hó karácsonyra, lesz e fehér karácsonyunk, befagynak e a tavak, ma pedig azt kell figyelni lesz e Covid , a hó,a fehér karácsony, a fagy pedig vajmi kevés embert érdekel.

JF

Előző cikkVan olyan, hogy nincs ilyen  
Következő cikkJUDr. Juhos Ferenc beszélgető estje- Csókay András és kedves felesége
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc