Március 23-án a köztársaságielnök-választás első, felvezető köre zajlott Szlovákiában. Április 6-án pedig a második kör, ahol az első kör legjobbjai birkóztak egymással. Jó kis összecsapásra számítottunk.
Pellegrini a mérkőzés elején szerzett komoly előnyét végig megtartotta. Korčok talán későn kezdett a hajrába, és ez kevés volt a győzelemhez. Az első körben szerzett 124 221 szavazati előny gyorsan elapadt. Azt mindenki tudta, hogy ennek a döntőnek lesz győztese. Megjósolni nem nagyon lehetett az első „mérkőzés” után, de tudjuk: egy alkalommal a Barca is behozta a visszavágón a négygólos hátrányt a PSG-vel szemben, ami akkor szinte hihetetlennek tűnt.
Március 23-án a részvételi arány 51,91% volt. A második körben ez majdnem 10%-kal több volt (9,23%), ami 61,14%-ot jelent. Szavazatokban kifejezve ez 387 308 karika, ami azért nem kevés. Ivan Korčok 1 243 709 szavazatot szerzett, ez 285 316 szavazattal több, mint két hete. Peter Pellegrinire pedig 1 409 255-en szavaztak, ez 574 534-gyel több, mint az első körben. Ez összességében 165 546 karikával több Korčokénál.
Sikerült komolyan mozgósítani a választókat, sikerült a tétovázókat is az urnához hívni. A két választás közti kampányhoz mindkét ,,játékos” más-más taktikát választott. Mindkettő tudatában volt annak, hogy a pakliban a vereség is benne van, de nem biztos, hogy készültek is rá. Én azt gondolom, hogy a győzelem ünneplésére nem nagyon kell készülni, az jön magától, de a vereség elviselésére bizony nem árt.
Számunkra is van egy felettéb fontos üzenete a választásnak. Nem is olyan régen még fej fej mellett ment Fico kormányelnök úr és Pellegrini házelnök úr. Sőt egymást váltották a miniszterelnöki székben. A sors vagy az élet – ki tudja? – úgy hozta, hogy egy idő után elváltak útjaik. Az egyik gyengült, a másik erősödött, hiszen a nulláról indult. Mondtak ezt-azt egymásra, de a parlamenti választás után még külön, de már újra együtt alakítottak kormányt. Ugye evés közben jön meg az étvágy. Kormányfői, házelnöki szék, no és most már köztársasági elnöki szék is. A három legmagasabb közjogi méltóságnak járó szék az övék. Tudták: ha partot akarnak érni, csak együtt és egyfelé evezve lehet.
Mi, magyarok meg csak nem akarjuk megérteni, hogy a politika és az élet adta lehetőségeket észre kell venni. Ők sem biztos, hogy annyira szeretik egymást, de meg tudják tű pontosan fogalmazni a célt. Tehát a politika nem a szeretet műfaja. A politika a kompromisszumok végeláthatatlanságának is a művészete. Tehetünk bármit, mondhatunk akármit, az utóbbi időben csak állandó lejtmenetben vagyunk. Figyeljünk oda, ők hogyan csinálják legalább azt, hogyan tudnak nyerni a vesztes állásból is!
Én nem látok kisebb vagy nagyobb rosszat, én azt látom, hogy végre sikerült 60% fölé tornászni a választási részvételt, ami pestiesen szólva sem semmi. Forró elnök azt mondja, hogy a jó oldalra álltunk. Rendben, tiszteletben tartom a véleményét, de amikor mások és nem ők álltak azon az oldalon, a biztosíték állandóan leesett. Ezt kellene végre tisztázni: a jó akkor is jó, ha nem én vagyok letéteményezője, a rossz pedig akkor is rossz, ha én teszem. Ez egy régi szabály, de megszívlelendő.
A végére még egy adat: ha a Pellegrinire leadott magyar voksok számát elvennénk tőle, akkor is célba ért volna, de azért a magyar szavazatokkal még szebb lett a győzelem, hogy azt még a partról is látni lehessen. Charles Haddon Spurgeon nagyon szépen megfogalmazta: „Egy hajó sem járja az élet óceánját úgy, hogy ne találkozna viharral.”
JF
