Tisztelt Olvasóim! Fogadják szeretettel az új esztendő új rovatának első vendégét: JUDr. Juhos Ferenc urat, akinek a Eventus podcast stúdió youtube csatornán vagy a www.onkormanyzat.sk honlapon követhetik beszélgetéseit és írásait. Juhos Ferenc nem szereti az úr megszólítást, azt mondja, ha már urazni akarjuk, akkor inkább a doktor úr, amiért megdolgozott. Akkor viszont mondjuk úgy, hogy jelenleg a riporter sem riporter, hanem inkább beszélgetőpartner, aki kérdez, kíváncsiskodik, faggatózik.
– Az Ön életútja eléggé izgalmas, de ha pár mondatban kellene Önt bemutatni, mi az, amit elmonda magáról?
– Falusi gyerek vagyok, aki kötődik a gyökerekhez, kötődik a múlthoz. Az, hogy izgalmas az életutam?
olyan mint bárkié. Ott próbáltam helyt állni, ahová a sors sodort. Az, hogy a jó Isten megadott néhány lehetőséget, annak nagyon örülök, de bizonyára adott többet is, csak talán nem vettem észre, az pedig az én hibám.
– Mikor és hogyan került a politikába, az önkormányzati testületbe, és polgármesteri székbe?
– 1985-ben lettem a helyi Csemadok vezetőségi tagja, és nagy élmény volt, amikor megszerveztem néhai Buzánszky Jenő bácsival egy beszélgetőestet, telt kultúrház előtt. Utána a Kiskertészek helyi szervezetének vezetőségi tagja lettem, és innen vezetett az út az 1987-es képviselőségig. 1990 márciusában lettem a helyi MKDM elnöke és az első szabad önkormányzati választások után képviselő és alpolgármester. Akkor még nem vállaltam el a felkérést a polgármesteri szolgálatra. 1994 novemberében lettem polgármester, és utána még hatszor választottak meg. 2018 és 2022 között pedig a Galántai Járási Hivatal elöljárója voltam. Ma teszem a dolgom az immáron 20 éve
létrehozott Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Központban, amelynek részét képezi a Hospic kórházi osztály is. A politikából kitolattam, ami persze nem teljesen igaz, inkább csak a pártból, a politikából nem lehet csak úgy kitolatni, hiszen szerves része az életünknek, ha akarjuk, ha nem.
Az önkormányzatok községeket, városokat igazgatnak, irányítanak. Szlovákiában kishíján 3000-et. Kívülről szemlélve minden község, város egy a több ezer közül, de azért az ottlakóknak mást jelent. Mást jelent, mert legyen bármilyen is a világ, az ember mindig büszke saját falujára, városára.
– Úgy látom, jó ötlet volt az ön részéről, hogy elindítsa az www.onkormanyzat.sk honlapot.
Mesélne erről, mi vitte Önt arra a döntésre, hogy ez a honlap megszülessen?
– Talán az, hogy nem akarok elszakadni az önkormányzati résztől, hiszen 28 év az mégis csak 28 év. A másik dolog pedig, hogy ha megosztjuk tapasztalatainkat másokkal, lehet, hogy ezzel tudunk segíteni egyes helyeken. Nem egy nagy dolgot akartam én ezzel csinálni, ahogy mással sem, csak arra gondoltam, hogy ne legyen majd a föld a takarója a tapasztalatoknak.
– A minap az erdélyi magyar párt vezetőjével készítettem interjút, akinek feltettem pár kérdést azzal kapcsolatban, hogy csökken a magyar Erdélyben és Felvidéken is. Ön hogyan látja ezt, és mi lehet ennek az oka?
– Igen, fogyunk, ez tény. Ennek több összetevője is lehet. Az első és legfontosabb, hogy van-e igény a mai társadalomban megtartani magyarságunkat. Második, ha van igény, akkor mennyire van akaratunk az összetartásra. Hányszor elhangzik a DAC stadionban ez a strófa: „S bár a lényeget még nem érthetted. Amíg nem éltél nehéz éveket. Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk. Mi egy vérből valók vagyunk!” Tudjuk, hogy a nehéz idők erős embereket formálnak, az erős emberek jó időket hoznak el, a jó idők pedig gyenge embereket, a gyenge emberek pedig nehéz időket hoznak el.
Most tudnunk kell, milyen idők járnak.
– Románia magyarlakta településein nagyon sok magyar lap megszűnt. Mi lesz ez után? online újságok?
– Felmerült a kérdés, hogy olyan tér kellene, ahová a települések, a tévé, rádió, sajtó, kultúra, a sport és különféle szervezetek bekerülnének. Hasonló elképzelés, mint az önkormányzatok oldala, ahol segítenének állami és határon túli forrásokhoz jutni.
Ebből adódik a következő kérdésem: Nem gondolkozott azon, hogy honlapját megosztja a falvakkal, városokkal, így még többen megnézhetnék videóit?
Nézze, aki keres, az talál, nem akarok tolakodó lenni. Aki kérdez, annak szívesen válaszolok, aki kér, szívesen segítek, ha tudok. Ilyen egyszerű a dolog.
– Nagyon sok település, város van Szlovákia magyarlakta területein, de miért van az, hogy az erdélyi magyar közösségekkel nem építünk testvérvárosi kapcsolatokat a sport, a kultúra és más területeken. Ön szerint mi ennek az oka?
– Azért vannak élő példák, épp a minap az egyik polgármester kolléga kérdezte, nem lehetne-e romániai kollégákat bevonni a műsorba. Talán a távolság, ami visszatartja az embereket. Igaz, ma már könnyebben legyőzhetők a távolságok, és ezért bízom abban, hogy idővel egyre több településnek lesz testvértelepülési kapcsolata az említett helyeken.
– Minden polgármester feladata, hogy városa vagy faluja számára a legjobb tudása szerint dolgozzon, de mégis sokszor azt vesszem észre, nem tesznek meg mindent. Az idők folyamán sok világutazóval készítettem interjút, akik kalandvágyból szabadabbak akartak lenni, világot szerettek volna látni; volt, aki gyalog, volt aki stoppal, volt aki motoron, volt aki Trabanttal vagy biciklin, de világgá ment. Azt szokták mondani, messziről jött ember azt mond, amit akar, de ha több ember is hasonlókat állít, az viszont akár már igaz is lehet. Önnek mi erről a véleménye?
– Igen, a messziről jött ember azt mond, amit akar. Azt gondolom, hogy minden polgármester mindent elkövet a közösségéért, itt nincs kivétel. A másik dolog persze az, hogy ez hogyan tükröződik a falu képén. Tudja, azt szokták mondani, hiába van arany tojást tojó tyúkom, ha nem kotkodákolok mellé, akkor kevesen fognak tudni az aranytojásról.
– Van itt még valami, ami érdekelne: az Eventus podcast stúdió youtube csatornán van egy műsora.
Hogyan születtet meg ez az adás, kik voltak eddig a vendégei? Mi alapján választja ki őket?
– A vendégeket munkásságuk, ismertségük, tenni akarásuk, érdekes élettörténeteik miatt választom ki. Hosszú gondolkodás előzte meg a műsort. Valamikor az egyik könyvemben leírtam, hogy hiányoznak a padok az utcáról és azokról az emberek. Nincs időnk, vagy nem is akarunk beszélgetni. Ennek apropóján gondoltam a stúdió létrehozását és a beszélgetések megejtését. Magyarokat, illetve magyarul tudókat hívok a stúdióba. 2022. január 12-ig 54 műsort sugároztunk, és 12 műsor van felvéve. A vendégek névsora nagyon hosszúra nyúlna, de azért pár név az érdekesség kedvéért: pl.
MUDr. Tornóczy László, Jakupcsek Gabriella, Orosh János püspök úr, Fellinger Károly író, Csókay András agysebész, Győri Viki, a 101 éves Gombos Rudi bácsi, Strédl Terézia, Világi Oszkár, Hajdú B. István, Sváby András, MUDr. Horváth Zoltán, Kalmár Zsolt, Jaroslav Spišiak, Gál Tamás, Bukovszky László, Rák Viki – Kiss Szilvia, Nógrádi György, Elek Gábor – Szucsánszki Zita, Zászlós Gábor, Barak László, Makki Lajos, Vujity Tvrtko, Prof. Viliam Fischer, Lagzi Lajcsi.
– Minden riporternek van egy álma, hogy XY személlyel szeretne riportot készíteni. Ha Önnek megadatna a lehetőség, kit hívna meg egy beszélgetésre?
– Én nem vagyok riporter, én csak szeretném megszólítani az embereket egy beszélgetés erejéig. Számomra mindig az a legfontosabb személy, aki velem éppen szemben ül, legyen az tanár vagy üzletember. Amikor majd egyszer véget ér a műsor, biztosan fogom tudni, ki maradt ki olyan, akit szerettem volna megszólításin, de addig ez nyitott kérdés.
– A mi beszélgetésünknek van egy apropója. Felkértem Önt, hogy március 3-án a Párkányi Városi Múzeummal közösen szervezett kiállításon legyen a beszélgetőpartnere az Államfők dedikáltak – Világhírű autogramok és történetük című könyv szerzője, dr. Márián Zoltán és lánya, Márián Éva Dorina. Mit gondol, érdekesnek ígérkezik majd ez a beszélgetés?
– Erre végképp nem számítottam, de köszönöm a megtisztelő felkérést. Nagyon fel kell készülnöm, mert készületlenül nem állok oda sehova, ezt megtanultam volt tanáraimtól.
Nagyon gyorsan szalad az idő és ma pontosan nyolc hónapja, hogy útjára indítottuk az Eventus podcast csatornát. Nyolc hónap egy ember életében, főleg a mai világban, tűnhet egyszerre nagyon hosszúnak, de tűnhet nagyon rövidnek is. Minden beszélgetésnek megvan számomra a maga varázsa, mindegyikből nagyon sokat tanulok. Szeretem az építő visszajelzéseket is, legyen az pozitív vagy negatív, hiszen ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy más megvilágításból is lássam a műsorokat.
A „klasszikus” diskurzusokra úgy érzem, szükség és igény van. Mellettük azonban voltak és lesznek szakmai, ismeretterjesztő, tájékoztató jellegű beszélgetések is.
Ezekre az eszmecserékre, párbeszédekre, társalgásokra annyi időt szánunk, amennyit a
beszélgetőtársam és annak története igényel, amely rólunk és nekünk szól.
A statisztikai adatok szerint az elmúlt nyolc hónap alatt 713 112-en kattintottak az Eventus podcast stúdió csatornára és a www.onkormanyzat.sk honlapra, érdeklődést mutatva a beszélgetések iránt. Ezért köszönettel tartozom a beszélgetőtársaimnak, a nézőimnek, hallgatóimnak, a stábnak és mindenkinek, aki segít.
– Köszönöm a beszélgetést.
Telek Lajos
