Péter-Pál napján szakad a búza gyökere, a hagyomány szerint ekkor kezdődik az aratás, mondták valamikor az elődeink. Nagyszüleim még hozzátették, hogy este hallani is a hangokat amikor a szakadás történik. Mi gyerekek pedig hát más lehetőség híján el is hittük.
Tudom, hogy mielőtt megkezdődik az aratás vagy bárminemű betakarítás, előtte szemügyre kell venni a határt. Az aratás előtt a mezőgazdászok kalászszemlét tesznek a gabonaföldeken. Ez valamikor hagyományosan pár nappal Péter – Pál előtt történt, Szent Iván napján (június 24-én). A búza ugyanis ekkor kezdi el hányni a kalászát, a töve megszakad, a gazdák szerint ilyenkor válik vágáséretté.
Régen talán még fontosabb volt az időjárás, mint a mostani, gépiesített világban. Amikor nagyszüleim meséltek az aratás akkori menetéről, csak néztem mint a moziban. Ahogy mondták, nagy összefogást igényelt és kézi erővel történt a munkálatok majdnem teljes egésze. Ahogy a szavaikból kivettem a család minden tagja be volt fogva. Ki kaszált, ki markot szedett, ki csépelt, ki vizet hordott és ki ebédet készített. Amikor meglátom a kenyeret az asztalon mindig nagyanyám szavai csengenek a fülemben:,, Tudod fiam ez mennyi kis magból, munkából tevődik össze amíg az asztalra kerül,,. Kis gyerekként talán nem is tudtam, hogy vetéstől mi is történik a kenyér búza maggal, míg az asztalra kerül.
A 70-es évek elején már minden évben kimentem és figyeltem az aratás minden pillanatát. Figyeltem az akkori kombájnokat, az SK 4-seket, a Koloszokat, na és a kombajnistákat, akik ketten voltak mindig egy gépen. A maghordás logisztikája akkor is már egy külön szervezést igényelt. Traktorok, lovaskocsik, de azért sikerült. A földek végén mindig valakik pihentek, gyorsan lerázták magukról az aratás porát és beszélgettek. Nagybácsiajimnak köszönhetően sokszor szem és fültanúja lehettem ezen beszélgetéseknek is, hiszen nekik segítve még 7-s sört, szódát és piros málnát is árulhattam az aratóknak, sőt az uzsonnát is kiszállítottuk nekik. Hatalmas élmény volt ez számomra. A mai napig bennem él minden pillanata. Látom, ahogy a földek végén uzsonnáznak. Jobb kezükben a bicska, a kenyér, a balban a jó abált szalonna, préshurka, paprika, paradicsom. Semmi finnyáskodás, sokszor velük együtt fogyasztottam én is az uzsonnát, mert hát engem sem hagytak ki a partiból.
Már évek óta nincs az az igazi aratási hangulat. Aratás van, azt nem tagadom, mert ugye a mindennapi kenyér is az aratás egyik ajándéka. Ma már csak pár hatalmas kombájn, még hatalmasabb maghordó gépek. Pár nap és letudva az aratás. Ma az aratás idején a hangszóró nem jelenti, hogy ki volt a nap legjobb kombájnos párosa, és nekik küldjük a nótát. Legfeljebb annyit tudunk néha az aratásról, hogy sokaknak nem tetszik amikor az arató gépek lassítják a forgalmat. Én azt hiszem sokáig ez legyen a legnagyobb bajunk, hiszen amíg aratnak addig bízhatunk a mindennapi kenyérben is.
Ahogy haladok el a learatott táblák mellett, nem értem, hogy miért vannak learatatlan sávok, meg gyomos részek. No mondom ezt ha látnák a régi ,,öregek,, hát mondanának egy két cifra szót megspékelve az aprószentekkel. Azt hittem, ahol maradt gabona ott elfogyott az üzemanyag, és elfelejtettek visszamenni learatni. A gazda azért jobban félti a beérett termést minthogy ott hagyná, ennek más oka lehet. Vagy még nem érett teljesen vagy megint valami éretlen döntés születhetett valahol.
Rákérdeztem. Két – három gazdától is érdeklődtem, hogy ennyire jó áll a szénájuk? Most, ha ide leírnám szórol szóra amit mondtak, mégha csak a kezdőbetűket is, akkor most kifütyülnének mint a fradit a feröeri KÍ Klaksvík ellen. Kell ez nekem, nem azért írom e sorokat, hogy utána azt kiabálják mint Csercseszovnak, hogy „auf wiedersehen,,.
No akkor mit mondtak a gazdák, de nem szó szerint, átfésülve és a mondott szavak szinonimáit használva… Amikor van egy helyen 50 hektárunk egy növénnyel bevetve, akkor 12méter széles sávot ki kell hagyni a gyomnak és melette még 50 -50 centimétert a permetezés végett . Ez így összesen 13 méteres sáv. Ez még nem minden ezt a sávot július végéig nem lehet kaszálni, mert fentről figyelik. Ezt csak egy valaki figyelheti fentről, mondom én. Máté evangelista pedig ebben megerősít és a következőt írja: ,,Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”
A gazdák tényleg elgyötörtek, mert nem elég a kitalálóknak a 13 méter szélesB sáv, még ugaroltatni is kell. A meglévő terület 4%-át kell ugaroltatni. Az egyik gazda azt mondja, hogy szlovákiai viszonylatban ez a galántai járás területi nagyságának felel meg. Ez a terület 641 km², ami 64 100 hektárnak felel meg, amelyen szerény véleményem szerint is a 2023-s évben 3 846 000 mázsa gabona termett volna. Valahol meg éheznek, mert nincs kenyér, nem terem gabona. No valahol már megint összeértek a drótok és rövidzárlat keletkezett. Végezetül még elmondták, hogy valamikor büntettek, ha gyomos volt a terület. Több mint tíz évig küzdöttek a kiírtásáért, és most tessék újra 100 évre elszóratták velünk a gyommagot.
Azt látom megint valahol hiányzott a józan paraszt ész az egyszerű logika. Megint valahol biz Isten pápábbak akartak lenni a pápánál. Vagy esetleg a kiötlőket valami más vonal is vezérelhette, mint a józan ész?!. Igaz Karinthy Frigyes is már régen megírta:,, hogy sokra nem lehet menni vele,,
Péter-Pál napján szakad a búza gyökere mondták az elődeink. Sajnos most nem csak a gyökerek szakadnak, hanem a gazdák szíve is. Az ilyen és hasonló meggondolatlan lépések után legyen gazda akinek lesz kedve vetni. Uraim, bárhol is született e döntés, ott is tudni illenék, hogy vetés nélkül nincs aratás, nincs kenyér, bármilyen zseniális ötletnek is tűnhetett. Tessék a kiötlőknek megjegyezni Josh Billings amerikai humorista idevágó szavait:,, A zsenialitás nem más, mint a józan paraszti ész ünnepi ruhában.,, Tudom, biztosan volt zsenialitás meg ünnepi ruha is, csak épp a lényeg, a legfontosabb nem párosult e két dologgal.
JF
