Június 30. pénteki napra esik, tehát vége a hétnek, vége a júniusnak és hát vége a tanévnek. Ez egy igazi lezárása ennek a hétnek. Szombaton pedig már szabad szappanozni ahogy egy régi gyerekdal szövege is mondja, hétfőn meg Peti is már a szívére hallgathat.
Talán nincs gyerek aki ne örülne a pénteki napnak, no és sok felnőtt is hiszen vége a hétnek, és jön a szombat és az őt kisérő hetedik nap a vasárnap. Ez a júniusi péntek most azért a gyermekek számára felülmúl rengeteg pénteket. Legutoljára 2017-ben és előtte csak 2006 -ban volt ilyen ,,szép,, péntek.
Nem rég volt lehetőségem találkozni Böjte Csabával és az őt elkisérő barátaival. Volt közöttük egy iskola igazgató is, aki azt mondja az atyának, hogy atya este még megírom a tanévbúcsuztató beszédemet. Erre az atya, figyelj nem jobb volna , ha a vakáció kezdetéről írnál, mennyivel jobb szívvel fogadnák a gyerekek. Hurrá itt a vakáció, mindenki vigyázzon magarára és akkor most menjünk Isten hírével.
Elgodolkodtam rajta, hogy talán miért is mondhatta ezt az atya. Természetesen lehet nagyon sok olvasata ennek a mondatnak, de számomra vagy nekem azt sugallja, hogy ne az elmúlást mondjuk, hanem a ránk , ebben az esetben a diákokra váró szép napokat hozzuk felszínre.
Kicsengettek. Valakik elballagtak a sok virágcsokor közepette és a Gaudeamus igitur Juvenes dum sumus régi ismerős szöveg dallamának megéneklésével. Szép emlékek elevednek fel bennem. Egykor, de már nagyon régen 1977-ben megboldogult édesanyám is örült a ballagásomon kapott sok virágnak, örült, hogy vége lett egy időszaknak. Persze tudtam, ő még jobban, de talán néhai nagyanyám a legjobban, hogy a további út nem lesz egy leányálom.
Gondolom ma is így van ez. Elszaladnak az évek, az elsősökből lassan ballagók lesznek, az édesanyákban újra beindul az aggódás gépezete. Nem csodálom, hiszen a mai világ már össze sem hasonlítható a 77-es világgal, és már akkor is aggódtak. Én azt gondolom, hogy ez a gépezet már a születéskor beindul, amikor az anya és a gyermek elválik egymástól.
Az aggódás olyan, mintha imádkoznál egy olyan dologért, amit nem akarsz, hogy megtörténjen. Mondja háromszoros Golden Globe-díjas amerikai színész, filmproducer és énekes Robert Downey Jr.
Amikor mélyebben elemeztem ezt a mondatot, azonnal két dolog jutott eszembe. Az egyik, ha a tanévzárásról beszélünk talán már nincs miért aggódni, hiszen az egész mögöttünk van. Aminek meg kellet az iskolaévben a diákokkal történni az biztos meg is történt. Ezért ne aggódjunk, aggódtun ezidáig eleget, hogy a kettes helyett egyes legyen. Amikor ezt írom, magamban azt mondom bár csak mindig ilyen aggodalmunk lenne.
Mindig az előttünk álló idő ad okot az aggódásra. Hurrá itt a vakáció. Aggódunk, hogy minden a legnagyobb rendben legyen az előttünk álló 62 napon, na jó meg azután is. A ballagó diákok esetében pedig aggódunk a további sorsukért. Figyeljük minden léptüket, hogy legalább ők a szeptembert aggodalom nélkül kezdjék.
Tanévzáró és nyári vakáció. Az iskolák kapui bezáródtak. Hurráá. A vakáció kapui azon nyomban tágranyíltak. Hurráá. Gondoljun bele két olyan dolog történik majdnem egy napon, egy órában amelynek lehet örülni. Ritkaságszámba menő dolog az amikor a végnek és a kezdetnek is egyaránt lehet örülni. Június 30. egy ilyen nap. Most örüljünk annak, hogy valami elkezdőtt, ma senkit ne érdekeljen, hogy lesz egyszer szeptember is.
Mindenkinek örömteli vakációt kívánok! Szolgáljon a szünidő mindenki testi-lelki épülésére!
JF
