A három kívánság

0
446

 

            Hol volt hol nem volt, biztosan nagyon messze  vagy még annál is messzebb volt egy város. Ennek a városnak annyi de annyi lakója volt, hogy két kezemen, de 100 ezer ember kezén sem tudnám megszámolni. A Jangce és a Han folyók találkozásánál fekszik , még jó hogy nem a Kis Duna és a Fekete víz találkozásánál. Igaz ott el sem férne, de van ott egy község Nádszeg a neve.

           Annak a nagyon sok lakójú városnak 2018 –ban majd 12 millió lakosa volt.  2019-ben egy új – korábban emberben nem azonosított  koronavírus jelent meg, amely elindult világot látni és végül világjárványnak lett nyilvánítva. 2020 januárjában a várost a kitört járvány miatt a külvilágtól elzárták. Becslések szerint ötmillió ember hagyta el a várost, mielőtt a lezárás megkezdődött. Ez a szám Szlovákia lakosságának felel meg. Tehát egy országnyi ember szedte sátorfáját és tovább ment vagy vándorútra kelt. Ezt  a várost már bizonyára mindenki tudja Vuhannak hívják. Szlovákiából ennyien elmenni, megszűnne az ország , no és azután hova is mennénk.

Azért utána néztem mi is történik most abban a városban ahonnént elindult világot látni ez a nem mindennapi vírus. Olvasom, hogy Kína tűzzel-vassal, de szinte teljesen felszámolta a vírus terjedését, és bő egy év múltán Kínában gyakorlatilag nincsenek már hivatalosan újabb esetek. A totális tartományi zárlat hatásosnak bizonyult, a lakhelyelhagyási tilalom a jelek szerint bevált. Mivel Kínából száműzték a vírust, legalábbis ezt állítja a kormány, az oltás nem is beszédtéma arrafelé. Mára csupán minimális korlátozások maradtak érvényben amely  leginkább a maszkhasználatban merül ki.

Erre mi történik nálunk? Lockdown van elrendelve , de a kulcsot valahogy  benne felejtették a zárban. Tehát nem is kell keresni.  Mos megint arról  beszélnek, hogy meg kell hosszabbítani talán egy héttel a lezárást. Először is azt kell megnézni van e lezárás és milyen szinten. Ahogy fentebb írtam Vuhanban illetve Kínában  a totális tartományi zárlat hatásosnak bizonyult, a lakhelyelhagyási tilalom bevált. Ahhoz képest nálunk ezt nem nevezném lezárásnak, mert annyi kivételt tettek, hogy tőlük alig látni a tilalmat.

Tudom közeledik a karácsony, tudom mindenki vásárlási lángban ég, tudom senki nem akar semmit a véletlenre és az utolsó pillanatra hagyni. A nagy üzletek előtt autók sokasága, az üzletekben pedig  emberek és emberek.  Ezek láttán nem nagyon tudom elképzelni, hogy valamilyen tilalom is létezik. Persze Kínában más a társadalmi rendszer, egyszerűbb lezárást és kijárási tilalmat elrendelni, de  ha ott kitudták írtani el tudták taposni a koronavírust akkor itt is van rá esély.

Valahol hiba van vagy lehet a rendszerben, valamit talán nem jól csinálunk? Két éve küzdünk vele, két éve jelen van a ,, piacon,, és azt mondjuk, hogy nem vagyunk felkészülve. Igen teljes mértékben nem lehet felkészülni, igaz minden velejáróját sem tudjuk, igaz mindig érhet meglepetés. Azonban az is igaz, és ez a rémísztő, hogy  ma is 30% körül mozog a pozitív tesztet kimutatók aránya, és az elhalálozási arány  is nagyon magas. Akkor még nem beszéltünk más betegségekről, amelyeknek a Covidhoz semmi közük.

Rengeteg mese szólt valamikor a  három kívánságról, sőt Dévényi Tibibácsinak is volt ilyen műsora. A meséket jó volt olvasni, mert valahogy a kívánságok teljesültek, Tibibácsit jó volt hallgatni, mert ő is azon volt , hogy valakinek a kívánságát teljesítse. A mesék és a műsorok végén mindenki arcán mosoly és elégedettség volt látható.

Valami olyan vagy hasonló kívánság kellene most is, hogy kicsit tudjunk mosolyogni, kicsit tudjunk örülni, és  tudjunk örülni a  Kis Jézus születésének.

Mi lehetne az a három kívánság? Első, hogy  tudjunk magunkon erőt venni és tudjunk útját állni ennek a nem mindennapi vírusnak. Második, hogy egymásnak erőt és támaszt tudjunk adni. A harmadik pedig, hogy  térjen vissza az élet a maga megszokott medrébe.

      Nem is annyira ördöngős kíváságok, talán nem is teljesíthetetlenek. A mesékben és Tibibácsitól is ennél ezerszer furább dolgokat kértek és lám a kívánság mindig teljesült. Tudom  azt mondják, hogy Andersen meghalt vége a mesének, Tibibácsi sem talán már a régi. Ennek ellenére jól jönne, ha a fentebb említett három kívánságból csak az utolsó teljesülne elsőnek, a többi kívánságunk teljesülésére már  valahogy csak találnánk megoldást.

J.F.

 

 

 

 

 

 

Előző cikkKülönféle pályázatokon keresztül több százezer eurót tervez szétosztani Nagyszombat megye
Következő cikkJUDr. Juhos Ferenc beszélgető estje Beer Miklóssal
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc