A zenét talán már gyermekkorom óta szeretem. Zenélni végképp nem tudok, még a
Boci-bocit sem tudnám eljátszani. Énekelni szégyen ide, szégyen oda, hát hogyan
fogalmazzak, szeretek, de ez nagyon messze van tudoktól. Igaz nagyon sok régi magyar
nóta, ének és dal szövegét ismerem , ha szavalni kéne talán jobban menne.
Annak ellenére, hogy hadilábon állok a zenei tudásommal nagyon sok zenei fellépés
szervezésének részese voltam. Néhai volt zene tanárom egy alkalommal meg is jegyezte,
hogy azért az alapiskolás tudásomhoz képest már fejlődtem. Ez a dicséret jól is esett, de
még van hova fejlődni.
Március elejét mutatott a naptár és egy könyvbemutató ,,vezénylésére,, hívtak Párkányba.
Aki egy levélben küldte a meghívót, számomra ismeretlen volt. Vissza is jeleztem, hogy
biztosan téves a cím amelyre küldték a meghívót. A válasz, hogy a levél jó helyre érkezett.
Megegyeztünk, hogyha 1 hónappal a bemutató előtt küldenek könyvet, állok elébe. Tudni
illik, hogy a könyv szerzőjét sem ismertem. Március 3-án este a kezdés előtt fél órával a
Párkány-i múzeumban találkoztam a szervezőkkel és a könyv szerzőjével először
életemben.
Nagyon szépen megszervezett bemutató volt, ahol a múzeum igazgatója, a polgármester
úr és Nyitra megye önkormányzatának alelnökének köszöntői után számomra addig
ismeretlen ember lépett a mikrofonhoz. Minden előzetes hangolás nélkül kezdte énekelni,
hogy: Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek- a Piramis együttes Ajándék című slágerét.
Mondom ez nem a Révész Sándor, de a hangját azt ide küldte. Vége lett a dalnak
kezdődött a bemutató, és csak reméltem, hogy az éneklő úriember megvárja végét.
Megvárta és utána kicsit beszélgettünk. Kiderült, hogy a keresztapja Galántán lakott. Azóta
már többször találkoztunk és elmondta, hogy a Diamond együttes frontembere. Ez nekem
nem sokat mondott, de elmondta azt is, hogy egy új formáción dolgozik, amelyben régi
ismert zenészek lesznek a csapat tagjai. Az együttes pedig Historic song név alatt fog
muzsikálni.
Azóta kicsit megismertem a zenekar tagjait, beszélgettem velük. Az első fellépésükre pedig
meghívtak párkányba. Én nem nagyon rajongok a rockos zenéért, inkább a régi klasszikus
számokat hallgatom, de elmentünk, hogy meghallgassuk a koncertet. A fellépésre a
Párkány-i rock fest-en került sor augusztus 4-én este 10 óra tájban. Persze több együttes is
fellépett a két nap folyamán. Hiszen ez volt a szervezők célja. A sétálóutcának igazi
fesztivál hangulata volt.
Nem hagyott a kíváncsiság és megkérdeztem három embert, hogy ki is az a Historic song,
és milyen zenét játszanak. Meglepetésemre ketten nagyon képben voltak a zenekart
illetően. Ismerték a zenekar tagjait és elmondták, hogy az egyik tagjuk párkányi
származású. Őt Milan Špaňo-nak hívják, és ő szerezte a szlovák foci válogatott himnuszát a
„Nech, Bože, dá“ -t is. Továbbá elmondták, hogy kicsit átdolgozva elmuzsikálják a ,,Ballag
a katona,, című slágert is, és több ismert dalt is.
A koncert elején a zenekar frontembere Cs. Nagy Zoltán pár szóval bemutatta a zenekart
és utána Mihalik Viktor -a Bikini dobosa megadta a jelet a kezdésre. Kozma Tibor – az R-
Go egyik alapítója rövid, de sokat mondó gitár szólóval jelezte, hogy ,, helló,, én is itt
vagyok, és már szólt is a „Nech, Bože, dá“. Muzsikáltak még Demjén, Bikini, Scorpions
dalokat és a Frontember Körhinta című saját dalát is. A koncert végén még azért Metzler
Gusztáv-Gutti és Kozma Levi is megmutatta a közönségnek, hogy nagyon is értenek a
gitárhoz.
Az est végén beszéltem a zenekar tagjaival, akik természetesen nem teljesen voltak
elégedettek. Nem is értettem miért. A közönség egy része énekelt, egy része táncolt és egy
része pedig hallgatta a számokat. Ők valami zenei szakzsargont használva mondták, hogy
valami nem teljesen működött, de én azt biz Isten nem is értettem , és nem is vettem
észre a hibát a ,,komoly,, zenei tudásommal.
Elismerés városnak a szervezőknek, és a támogatóknak, és nem utolsósorban az
összes fellépőnek hogy immáron nem először zenéltek a város sétáló utcáján. Igazi nyári
hangulatot varázsoltak a térre. Végszónak pedig kölcsön vettem Andrew John Hozier egyik
godolatát, amely így szól: ,, Még egy dolog, amit imádok a zenélésben: örökké tart, és az
ilyen időkben, amikor jó írni, szép dolog hátrahagyni valamit. Ha mást nem, az elismerést.
És ez örökre megmarad.,, Igen a zenét is , ahogy a focit is egy életen át kell játszani.
JF