Egy hónappal ezelőtt még nagy volt a sürgölődés. Választások előtt álltak
a polgármester és képviselőjelöltek az egyes községekben. A kampány a
végéhez közeledett és a jelöltek igyekeztek a maguk javára fordítani illetve
állítani a választókat.
Az eredmények azóta ismertek. A győztesek többsége azóta letette a
törvény által előírt esküt és elfoglalta helyét a község és a város élen illetve a
képviselőtestületekben. Kezdődik számukra a munka , kezdődik az igazi
megmérettetés. Ez lesz az igazi kampány amelynek eredményét majd megint
négy év múlva díjazhatják a választók. Szlovákiában kishíján 3 000 győztes
polgármester lett, csak pár helyen lesz új választás a jövő év áprilisában. A
testületekbe bejutott személyek száma ennek jóval a többszöröse.
Annak ellenére, hogy a települések 25% -ban csak egy jelölt indult így is a
polgármesterjelöltek száma meghaladta a győztesek több mint kétszeresét. Ez
a megállapítás vonatkozik a képviselőjelöltek számára is. Tehát a választásokon
több lett a vesztes mint a győztes. Gondolom a győztes és vesztes fogalma
ezekben az esetekben másképp értendő mint a sportversenyeknél.
Miért?
Azért mert a választásokon a kiadóhelyek száma egyenlő az aranyérmesek
számával. Nincs sem ezüst, sem bronz érem. Mélyebben , ha belegondolunk
akkor itt is azt kérdezik az emberek, hogy kinyert , ki volt a második a harmadik
és ahányadik. A kérdés jogos, hiszen mindenki aki aktív részese a választásnak
várta az eredményt és kíváncsi is rá, sőt a passzív választók néha még
kíváncsiabbak. A polgármester választásnál csak az első hely a nyerő, a
képviselőjelölteknél is csak a ,,befutók,, számítanak. A választások másnapján
vagy a másik hetében már el is felejtik azok nevét akik nem lettek
megválasztva.
Az én szerény véleményem az, hogy ők is megérdemelnek pár gondolatot,
mondatot. Megérdemelnek, hiszen vállalták a versenyt a megmérettetést
számolva azzal is, hogy nem ők nyernek. Nem szabad róluk megfeledkezni még
akkor sem vagy inkább azért sem mert nem nyertek. Ők is nyertek. Valahol ők is
a győztesek táborába sorolandók, hiszen lehetőséget adtak a választóknak,
hogy a demokrácia adta lehetőségek kihasználásával versenyhelyzetet
alakítsanak ki a választók részére.
Rengeteg karikát, voksot szereztek , de ezek a választás másnapján mondhatom
nyugodtan, hogy a semmibe szálltak.
A semmibe ?
Mondhatjuk, hogy igen, de csak a megválasztottakon múlik el e engedik őket. El
e engedik azokat akik a versenytársak voltak, azokat akik szintén rengeteg
választó voksát tették a tarsolyukba. Mondhatják most talán jogosan, hogy nem
ismerem a választási matematikát, nem vagyok tisztában a választási
szabályokkal. Tudom, hogy a kettő több mint az egy és az 1 836 több mint az
1 800. Ez a szám csak példa, de jól szemlélteti, hogy a győztes és a legyőzött
között néha alig – alig van különbség, és a legyőzött ebben az esetben megy a
már fentebb említett semmibe.
A demokráciának is lehetnek hátulütői, sőt hibái is, hiszen az én nézetem
szerint még ma is, de holnap is csak tanulni fogjuk mit is jelent a valódi
demokrácia. Próbáljuk észrevenni azokat is akiknek nem sikerült, de tenni
akartak. Ne engedjük őket szabadjára, használjuk ki a bennük rejlő potenciált, a
tenni akarásukat. Több esetben már elmondtam, leírtam, hogy a választásokon
nem ellenségek álltak egymással szemben hanem politikai ellenfelek. Ahogy
nem rég már leírtam, hogy a választási részvétel az önkormányzati
választásokon 1998 óta nem éri el az 50%-os küszöböt sem, ezáltal a kevesebb
a többet jelenti. Az a kevés ami megmaradt még lefaragjuk, és ha csak a
győzteseket vesszük számításba akkor nem csak az 50%-os , de a 30%-os
küszöböt is alig tudjuk átlépni.
Kellenek azok az emberek akik megméretettek és nem nyertek, kellenek mert
ahogy a szentírás is mondja –az aratni való sok, de a munkás kevés – . Tartsuk
meg őket, hozzuk be őket az önkormányzatok vérkeringésébe, mert ott a
helyük. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre kevesebb ember mutat
szándékot résztvenni a közügyek gyakorlásában és szerepet vállalni. Akik pedig
hajlandóságot mutatnak feladatot kell adni nekik, hogy érezzék szükség van rájuk.
Tudom nem egy egyszerű dologról van szó, de nem is annyira ördöngős
amilyennek elsőre látszik. A sokszor említett politikai, emberi akaratról van csak
szó. Az akarat az mindig bennünk van csak tudni kell, hogy mikor szabadítsuk ki.
Ha mindezt jó helyen és jó időben tesszük akkor a győztes magával viheti a vesztest a sok – sok vokssal együtt és a voksok náluk összeadódnak és nem kivonódnak. A szavazatok pedig nem mennek a süllyesztőkbe és így a vesztes is győztessé válhat és megtalálhatja az útját.
JF
