Súlyos betegséget követően kedden este elhunyt Grendel Lajos Kossuth-díjas író, a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője. Grendel idén áprilisban ünnepelte 70. születésnapját.

Elhunyt Grendel Lajos, a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője
Fotó: Cséfalvay András
Grendel Lajos 1948. április 6-án született Léván. A lévai gimnáziumba járt, később pedig a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett magyar-angol szakon.

1973-tól a Madách Kiadónál volt szerkesztő és főszerkesztő-helyettes. 1989 novemberében aktívan politizált, először a Független Magyar Kezdeményezés egyik megalapítójaként és szóvivőjeként, 1990 februárjától júniusig pedig a Szlovák Nemzeti Tanács kooptált képviselőjeként.

1990 és 1992 között az Irodalmi Szemle főszerkesztője volt. A Kalligram Kiadó alapítói közé tartozik, melynek 1994-től az igazgatója, és ezzel párhuzamosan a Kalligram folyóirat főszerkesztője is volt. Több szlovák napilapban és folyóiratban is rendszeresen publikált.

1990 és 1992 között a Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságának volt az elnöke, 1997-től 2000-ig pedig a szlovák PEN-központnak. Ezzel párhuzamosan a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának elnöke és a Csemadok alelnöke is volt. 2003 márciusában a Szlovák Helsinki Bizottság elnökévé választották.

1997-től a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén tanított modern magyar irodalomtörténetet és a modern regényirodalom történetét. Ezenkívül a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karához tartozó Szlavisztikai és közép-európai Intézetben működött.

Grendel Lajos magyar nyelven ír, de számos irodalmi és irodalomtörténeti munkáját szlovákra is lefordították. Első könyve egy elbeszéléskötet, amely 1979-ben jelent meg Hűtlenek címmel. További művei: Éleslövészet (1981), Galeri (1982), Áttételek (1985), Bőröndök tartalma (1987), Einstein harangjai (1992), Hazám, Abszurdisztán (1998).

Regénytrilógiája is megjelent, amelyhez a Tömegsír (1999), Nálunk, New Hontban (2001) és a Mátyás király New Hontban (2005) c. regények tartoznak.

Több rangos elismerést kapott irodalmi tevékenységéért: Kossuth-díj (1999), Márai Sándor-díj, József Attila-díj (1990), Madách Imre-díj (1990, 1997), Ady Endre-díj (1997) stb. 2003-ban megkapta az egyik legrangosabb szlovák állami kitüntetést, a Pribina-kereszt I. fokozatát az irodalmi tevékenységéért.
Forrás:
para/TASR

Előző cikkVálasztások után és választások előt
Következő cikkAmi nélkül sohasem volt játék: a focilabda története
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc