Ej, ráérünk arra még

Sokáig gondolkodtam, hogy írjak pár gondolatot az utóbbi hetek bel illetve külpolitikai történéseiről. Külpolitikán a magyarországi történeseket értem. A rengeteg eddigi gondolat mellet az enyém is biztosan elfér. Előre utalok rá, hogy a saját véleményemet írom, amely igazság tartalmának megítélését a kedves olvasóra bízom.  

Saját térfelünkön is történnek dolgok, amelyek szorosan érintenek bennünket, sőt befolyásolhatják mindennapjainkat. Gondolok itt az őszi megyei illetve helyhatósági választásokra és az itt élő magyar közösség hozzáállására. Gondoljunk csak bele 37 év telik el 1989 -es bársonyos forradalom óta és még mindig a változást keressük. Keressük a kisebbik rosszat, és a választáskor sok esetben az jár az eszünkben, hogy a jelöltek közül ki ellen szavazunk, és nem az , hogy melyik a jobb jelölt. Erre tanított volna meg bennünket az elmúlt majd 40 esztendő rengeteg választása. Az is lehet, hogy erre is. 

Magyarországi térfélen pedig április 12. volt a menő dátum. Azt gondolom, nem csak Magyarországon, de mi itt élő magyarok is úgy vártunk erre a napra mint a Karácsonyra. Rengeteg miértje van ennek a várakozásnak. 

Az első, hogy ki nyeri a választást. Tavaly karácsonykor még a nagy többség elsöprő FIDESZ győzelmet jósolt. A TISZA áradására nem is annyira figyeltek, tehát nem volt árvízveszély. Én azt gondolom, hogy a FIDESZ komoly előnyt adott a TISZA pártnak, amit azután nemhogy nem tudott behozni, sőt az adott előny csak nőtt és nőtt. 

Ebből a gondolatból kanyarodok vissza saját térfelünkre, az ősszel esedékes választásokhoz. Igaz nem parlamenti választások lesznek, de … . Számunkra sok esetben csak a parlamenti választások a dominánsak a mérvadók. Ennyi év után talán tudjuk az okát, látjuk a jelentőségét. Sajnos néha minden választás ezen választás árnyékába szorul, pedig minden egyes választás annyira fontos amennyire komolyan veszik a választók és a megválasztásra nominált jelöltek. Ennek tudatában minden választás fontos, hiszen valaki nem azért jelölt, hogy csak jelölt legyen, a választó pedig tényleg választani akar. 

Tényleg választani akar? Igen, mert ha veszi a fáradságot, átböngészi a jelöltlistát, ne adj Isten még a kampány gyűlésen is részt akkor választani akar. Aki pedig nem akar, az nem vesz részt a választáson. Ez is egyfajta mércéje a demokráciának. 

Magyarországon április 12-én ,,népfelkelés,, történt. Soha nem látott részvétel. Már a reggeli órákban érződött, hogy valami készülőben van vagy inkább valami befejeződik. Sorok álltak a választási helyiségek előtt. Nem igen akadt közvéleménykutató, talán egy vagy kettő akik megtudták jósolni a végeredményt. 

A 2026-os magyarországi országgyűlési választás a rendszerváltás óta eltelt időszak tizedik általános parlamenti választása Magyarországon. Az eddigi legmagasabb 80% -os részvételi aránnyal zárult. 

Mindenki árgus szemmel várta és figyelte az első beérkező eredményeket. 2-3 %-os feldolgozottságnál még minden lehetséges volt, de 20 -30%-nál már tisztázódni látszott a kép. Olyan mértékben tiszta kép alakult ki a számok tükrében, hogy Orbán Viktor miniszter elnök úr nem sokkal kilenc óra után gratulált a TISZA párt elnökének. Van annyira tapasztalt, hogy tudta, tényleg kilencet ütött az óra, térjünk nyugovóra. 

Ahogy fentebb említettem a FIDESZ előnyt adott a TISZA pártnak, és ezt már nem tudta behozni sőt az előny még nagyobbra duzzadt. Erre kell az őszi választásokon a magyarokat képviselni igyekvőknek nagyon odafigyelni. Okulva az eddigi választások tapasztalataiból, minden apró dologra oda kell figyelni. Már nem 1990-t, se nem 2000-t írunk amikor még a mostanihoz képest a kevesebb is sokkal többet ért. Ezért nem szabad hivatkoznunk ezekre az évekre. Az őszi választások megmutathatják erőnket, felkészültségünket illetve felkészületlenségünket a 2027-es parlamenti választásokra. Ebből a szemszögből nézve a tét még magasabb. Ez talán nem is baj, de csak akkor, ha komolyan vesszük az itt élő magyarok képviseletét. Komolyan kell venni, hiszen a komolytalan dolgok mindent az eltűnés homályába sodornak. Ezt gondolom nem szeretnénk még 37 év után sem.

A parlamenti választásokat Magyarországon a Magyar Péter által vezetett Tisztelet és Szabadság Párt nyerte meg, kétharmados többséget szerezve az Országgyűlésben. Számokban kifejezve ez a két harmad számukra nagyon jól fest, de az eddigi kormánypárt számára pedig katasztrófálisan. Itt még nem említettem a Mi Hazánk Mozgalmat, pedig sikeresen vette az akadályt és 6 képviselőt küldhet a parlamentbe. A számok nyelvére lefordítva így néz ki: TISZA 141 képviselő ez 71% , ami jóval túllépte az alkotmányos többséget, FIDESZ 52 képviselő ami 26% -nak felel meg, a Mi Hazánk Mozgalom pedig 6 képviselő ami 3% -nak felel meg. Kicsit még maradjunk a számoknál, a TISZA 3 385 890, a FIDESZ 2 458 337, a Mi Hazánk Mozgalom pedig 358 372 szavazatot kapott. Markáns különbségek észlelhetőek az egyes táborok között.

Ez esetben a 71% a magával hozó 141 képviselőjével nyugodtan jelenthet 100%-ot is. Miért? Az alkotmányos többséghez 133 képviselő szükségeltetik, ebben az esetben az alkotmányos törvények elfogadásánál is minimálisan 7 képviselő országjárást folytathat. Ja és hová tűnt az az egy képviselő? Ő még a parlamentben van, hogy Vis Major esetén az országjárókból senkit ne kelljen visszahívni. 

Ezek után kell e beszélni a két parlamentbe jutott pártról? Kell, hiszen ők is a,, pályán ,, vannak csak éppen gólpasszt nem fognak kapni az szent. Tudják, amikor ott állok gólhelyzetben és nem kapom meg a labdát, egyszer még mondjuk elviselem, de soha azt már nem biztos, hogy lenyelem. 

Az ellenzéki képviselőknek kell e ezek után munkába járni? Nem ismerem a Házszabályt, de biztosan kell, csak nem tudom ebben az esetben mit jelent munkában lenni. Az biztos, hogy nyugodtan készülhetnek a következő esedékes parlamenti választásokra, anélkül, hogy tényleges felelőséget kellene vállalni bármiért. Nem könnyű feladat, hiszen nagy arányú vereséget szenvedtek. Rendezni kell a sorokat, ha van rá mód és akarat. A módot talán meg lehet találni, de az akaratot nem lehet ráerőltetni mindenkire.

Az alakuló kormánynak, és a parlamenti többségnek sem lesz könnyű 4 éve, hiszen ők az alapoktól vagy még lejjebtől akarnak építkezni. A felhatalmazásuk meg van és 37 évvel 1989 után fölényesen nyertek a 4 év jár nekik. Az csakis rajtuk múlik mennyire tudnak élni a kapott lehetőséggel. 

Nálunk most az ősszel tartandó választásokon a hangsúly. Sokszor elmondták, hogy ezek a választások a majdani parlamenti választások előszelét fújdogálják. Lehet, de merőben másak. Tapasztaljuk, hiába van rengeteg magyar ajkú polgármester, megyei képviselő a parlamenti padsorokból hiányzik az egységes magyar képviselet. Igen vannak a parlamentben magyar képviselők, akik az egyes pártok listáján jutottak mandátumhoz, de nem egy vonalat képviselnek. Azért el kellene gondolkodni, nem ártana egy -két igazolás mint az egyes sportágakban már szokássá vált az erősítés kedvéért. 

Térjünk vissza az őszi választásokhoz. Alakulnak a jelölt listák, a polgármester jelöltek. Ez így van rendjén, hiszen aki komolyan gondolja az indulást annak már most tudni kell a merre továbbot, ha nem tudja, nem komoly a szándék. A magyar térfélen pártalapon, vagy párt nélküli indulást választ valaki, talán nem mindegy. Gondoljunk vissza az előző választásokra, mennyi független polgármester illetve képviselő lett befutó. Az emberek helyi szinten az embert nézik nem a pártot. Az önkormányzati választásoknál már úgy látom a pártoskodás háttérbe szorul. Rájöttünk arra , hogy a fű nem attól zöld, hogy melyik párt ad jelöltet. A megyei választásokon kicsit még ,,pártoskodó,, a helyzet, de már ott is látszanak a jelek a független elmozdulás felé. Rendben legyen párt, legyen független jelölt, a lényeg, hogy tenni akarjon és ne csak kampányoljon.

A magyar választások is ,,kicsit,, bezavarhatnak a kissebségi politizálásba vagy annak további irányába. Már talán látni az elmozdulás első jeleit. A Magyar Szövetség az egyetlen magyar párt, már ahogy ők mondják, de azért ott van még a Magyar Fórum is, ha akarjuk , ha nem. Vegyünk róluk is tudomást, hiszen egy torta akkor kerek, ha nem hiányzik belőle szelet. Lehet, hogy most nem hiányzik, de a végső elszámolásnál hiányozhat. Mindenkire szükség van, még arra is akiről ma mi nem tudunk, de itt vannak közöttünk.

Igen, szükség van mindenkire, de csak akkor, ha megértjük az egyszerűséget ami a politikát , a kissebség megőrző politikát is előbbre vihetné. Az előrelépéshez viszont szükség van valamire, ami talán a legnehezebb: hátrahagyni a sérelmeket anélkül, hogy elfelejtenénk őket. A múltat nem lezárni kell, hanem a helyére tenni. Ha mindig a régi sebeket tépjük fel, nem lesz jövő. Ha viszont tanulunk belőlük, akkor igen. Sikeresek csak akkor lehetünk, ha Noé bárkáját választjuk. Noé bárkája partot ért, pedig igazi amatőrök tervezték és tele volt egyszerű megoldásokkal. Ja és ne felejtsük el a lényeget – MINDENKI elfért rajta.

Bonyolultnak tűnik úgy a kissebségi sorsra kárhoztatott politizálás, de nem egyszerű az anyaország helyzete sem. Ott kialakult két nagy párt vagy inkább egy nagyon nagy, egy nagy és egy kicsike amelyek parlamenti helyeket szereztek, és sok kicsi amely most nem nagyon játszott szerepet. Ez legkésőbb négy év múlva változhat.

Nálunk kicsit más a helyzet. A megyei és önkormányzati választások sikeresek, ha ezt tükrözné a parlamenti választás, akkor ez az írás biztosan nem születik meg. Sajnos már jó ideje kívül rekedtünk nemcsak a ,,pályáról, de a stadionból,, is. Ideje lenne jegyet váltani a következő 4 éves ciklusra. A jegyeket ha jól tudom már elkezdték árulni, figyeljünk oda, hogy jusson nekünk is.

Tudom, mindennek meg van az ideje. A prédikátorok könyvében ezt olvasom: ,,Mindennek megvan a maga ideje. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.,, Ezek után egyszerű dolgunk van, hátra hagyni a gyűlöletet, a háborút. Talán most a béke és az együttműködés ideje jött el. És főleg: nem halogathatjuk tovább. Mert ahogy Petőfi írta: „Ej, ráérünk arra még!” 

— csak közben eltelik egy újabb 37 év.