ELINDULT A VERSENY
Augusztus 25-én éjfél volt a határidő arra, hogy az októberi helyhatósági, illetve megyei választásokon indulók leadják a jelöltlistákat és a jelöltek neveit. Aki pártlistán indul, annak az adott párt, aki pedig függetlenként méretteti meg magát, annak a jelöléshez szükséges támogató aláírásokat is csatolnia kellett.
Ma már szinte mindenhol tudni lehet, kik indulnak a polgármesteri, a helyi képviselői, a megyeelnöki és a megyei képviselői tisztségekért.
Indulhat tehát a tényleges verseny. Vagy nevezhetjük kampánynak is.
Az október 24-ig tartó időszakot nyugodtan nevezhetjük versenynek, hiszen mindenki a szabályok által megszabott startvonalról indul, és ugyanaz a cél lebeghet a szeme előtt: eljutni a célszalagig, ha lehet elsőként.
Korábban azt írtam, hogy ezt akár egy 100 méteres síkfutáshoz is hasonlíthatnánk. Most azonban inkább azt gondolom, hogy ez egy akadályfutás.
Akadályfutás, mert a startvonal és a célszalag közötti pálya nem mindenhol kikövezett vagy leaszfaltozott. Vannak emelkedők, akadályok, sőt néha még tűkanyarok is.
Kicsit rápillantottam egy-két község, illetve járás jelöltlistájára. Azt gondolom, lesznek nagyon szoros versenyek, és lehetnek meglepetések is – persze lehet, hogy csak számomra.
Azt is tudni kell, hogy már most vannak borítékolható győztesek és elsőként befutók. Itt természetesen azokra gondolok, ahol nincs ellenfél, ahol akár egyetlen szavazat is elegendő lehet, illetve ahol pontosan annyi képviselőjelölt indul, ahány hely van.
Én nem ismerem minden induló hátterét, illetve azt sem, hogyan ítéli meg őket a község vagy a közösség. Azt azonban gondolom, hogy aki megméretteti magát ezen a versenyen, az komolyan gondolja.
Felkészült fizikailag és lelkileg egyaránt arra, hogy egymás után vegye az esetleges akadályokat.
Belekukkantottam Nagyszombat megyén belül a Dunaszerdahelyi és a Galántai járás megyei jelöltállításába, valamint néhány község már megjelent jelöltlistájába is.
Először néhány szót a megyei listákról.
A Dunaszerdahelyi járásban a korábban megszokott nyolc képviselői helyet eggyel megtoldották. Így kilenc megyei képviselői mandátumért 33 jelölt versenyez.
A Magyar Szövetség kilenc jelöltet indít, közülük öten polgármesterek. Érdekesség, hogy más listákon és függetlenként sem indul további polgármester.
A Galántai járásban 39 jelölt indul a Nagyszombat megyei közgyűlés hét képviselői mandátumáért.
Úgy látszik, itt nagyobb az érdeklődés a megyei képviselőség iránt, mint a Dunaszerdahelyi járásban.
A Magyar Szövetség teljes listát, vagyis hét jelöltet indít. Közülük mindössze ketten polgármesterek. Ami azonban számomra meglepetés, hogy más listákon és függetlenként még nyolc polgármester indul.
A hat megyeelnök-jelölt között ott találjuk Berényi Józsefet, a Magyar Szövetség jelöltjét, jelenlegi megyealelnököt is.
Ami a községeket illeti, ott már vannak olyan települések, ahol gyakorlatilag ismertek a győztesek – legyen szó polgármesterjelöltekről vagy képviselőjelöltekről.
Ennek több oka is lehet, de én inkább a pozitív oldaláról közelítem meg ezeket az önkormányzatokat.
Biztosan van előrehaladás, van jövőkép, van terv a folytatásra. És ugye: azt a lovat, amelyik húz, nagy kár lenne kifogni.
Véleményem szerint ebben lehet igazság.
Ahol pedig versenyezni kell, hát versenyezzenek!
De ne csak egymás ellen. Versenyezzenek a községért, a választókért, a közösségért!
Nézzük csak meg Armand Duplantist, aki 631 centiméteres eredménnyel tartja a rúdugrás világcsúcsát. Természetesen neki is vannak versenytársai, és Emmanuel Karalis legtöbbször szeretné őt felülmúlni.
Bizonyára ösztönzi őket egymás teljesítménye. Én azonban úgy látom, hogy Duplantist leginkább az ösztönzi, hogyan tud még magasabbra ugrani, hogyan tud örömet szerezni a közönségnek és azoknak, akik szurkolnak neki.
Persze a győzelmeivel nem mindig szerez örömet a versenytársainak. A verseny után azonban a versenytársak sokszor átölelik egymást. Ezzel is megmutatják: lehetünk ellenfelek a pályán, de ettől még tisztelhetjük egymást.
Azt gondolom, hogy a választási versenyben is saját magukat kell „kiélezniük” a jelölteknek. Fel kell készülniük, és a szabályok betartása mellett meg kell próbálniuk több szavazatot szerezni versenytársaiknál.
A választó pedig a jelöltekről kapott – ma már rengeteg – információ alapján döntse el, kire adja a voksát a paraván mögött.
Az utóbbi években nagyon sok esetben azt halljuk a jelöltekkel kapcsolatban:
„A kisebbik rosszra szavazunk.”
Ezt talán ideje lenne elfelejteni. Szavazzunk arra, akit jobbnak ítélünk! Arra, aki mellé nyugodtan letehetjük a voksunkat – és ne azért, mert ő a kevésbé rossz. Azért szavazzunk rá, mert a mi véleményünk, a mi megítélésünk szerint ő a jobb.
A választásokon is győzzön az, aki több karikát kap, akire többen szavaznak, akit többen szeretnének.
Aki pedig kevesebb szavazatot kap, annak meg kell békélnie az eredménnyel. És ha lehet, segítse a győztest – ha a győztes ezt elfogadja.
Tudni kell, hogy amikor versenybe szállunk, mindig lesznek győztesek és lesznek olyanok, akik nem győznek. Igaz, nem mindegy, melyik oldalon állunk. De a győzelem és a vereség egyaránt rengeteg tanulságot hordoz magában.
És talán ez a legfontosabb: a választási versenynek nem az a végső célja, hogy ki győz le kit. Hanem az, hogy ki tud többet tenni a közösségért.
Ez egy vélemény, amit megfogalmaztam. Nem kell, hogy igaz legyen.
Tisztelettel:
JF