Hol van már a tavalyi hó

Kerek három évvel ezelőtt augusztus 20-án a szlovákiai magyar érdekeket képviselő három párt, nem négy az MKP, a Híd és az Összefogás egy szándéknyilatkozat aláírásával erősítette meg egységesülési szándékát. Ez a közérdekű írás Komáromi Nyilatkozat néven íródik be a Felvidék politikai krónikájába. A memorandumot szimbolikusan a magyar államalapítás évfordulóján, Szent István napján látták el kézjegyükkel az akkor is és sajnos most is részben magyar képviseletet felvállaló pártok elnökei. „Mi, a Magyar Közösség Pártja, a Híd párt és az Összefogás elnökei azért találkoztunk Komáromban, hogy kifejezzük közös és őszinte elkötelezettségünket a szlovákiai magyarok, valamint az ország déli és keleti régióiban élő emberek érdekeinek egységes és felelősségteljes politikai képviselete mellett“ – így hangzik a közösen aláírt memorandum első mondata.

Nagyon szépen hangzott ez a mondat. Az, hogy már akkor nem volt teljesen őszinte az is biztos. Miből gondolom, hogy nem volt őszinte? Talán csak abból, hogy egy párt már akkor kimaradt, az okát nem keresem, keressék azok akik az egységet akarták. Meg talán abból is, hogy 2019 nyarán életre hívták az Összefogás mozgalmat azzal a céllal, hogy elindítsák a szétdarabolt magyar érdekképviselet egységesítési folyamatát. Ezek után értse meg ezt valaki, hogy ez mire volt jó. Az egységesítési folyamat, ha jól tudom 1989 novembere óta tart, de ugye a lovak sokszor széjjel szaladtak, mert a gyeplűt a kocsis nem tudta mindig rendesen a kezében tartani. Azután talán már mindenki belátta, hogy egy kocsis , és egy szekér kellene. Finoman fogalmazva ez sem jött össze, mert megint a szétfutottak a lovak.

Újra eljött augusztus 20. Magyarország nemzeti ünnepe az államalapítás és az államalapító I. Szent István király emléke. Röpke három év telt el, hogy Komáromban aláíródott egy szándéknyilatkozat. A szádéknyilatkozaton az aláírások megmaradtak, lehet, hogy a szándék is de a hozzátartozó kellékeket újra kell keresni. Hiába hangzik népámítónak, utópiának, az egyetlen út ami előttünk áll az összefogás, egymás segítése, mert különben elpusztulunk. Végre legyen ,, fegyverszünet,, minden fronton, de sajnos ahogy Ferdinand Foch is megfogalmazta, hogy a fegyverszünet az még nem a békét jelenti. Mindkettőnek megvan a maga sajátos útja, de a jófelé és a jó érdekében tett lépésekkel egymást nagyon erősíthetik.

A választások előtt alig 40 nappal, amikor nem a bőjt kezdődik, hanem a kampány utolsó szakasza, mi emberek, egyszerű földi halandók most abban segíthetünk, hogy tiszteletben tartjuk egymás véleményét. Már számtalan lehetőség adódott, hogy fogjuk egymás kezét, elszalasztottuk. A sok elszalasztott lehetőséget ne most akarjuk bepótolni. Biztosan adódik rá még lehetőség csak már nem szabad elszalasztani. Rengeteg hatalmas választási plakát díszeleg az utak mentén. Minden plakáton igéretek sokasága fogalmazódik meg kicsit átírva a régebbieket.

Három év nem nagy idő, de sok mindent elárult a szlovákiai kissebségi avagy a magyar politizálásról. Az elmúlt 33 év sem hű de sok, de soknak tűnik, mert nem tanultunk az elkövetett hibákból, nem tanultuk meg, hogy kevesen és egyre kevesebben vagyunk.
A kevés,ha osztódik még kevesebb lesz. A kevesebb osztódása pedig nem jelent valami jót talán senkinek. Most nem a bőjti időszak jön, most a kampány hajrájának ideje következik. Most majd nem a bőjti szelek fújnak, amelyek akkortájt kifújják a vidékről a rosszat, hogy helyet teremtsenek a jónak. Most kicsit más szelek fújdogálnak. Többször leírtam, hogy annak a hajónak amelyiknek nincs meghatározott kikötője minden széljárás megfelel. Remélem szeptemberben jó széljárás lesz, és kicsit tudnak állítani majd a vitorlán is a sikeres partot éréshez. JF