KI NYER MA?

A minap közzétett írásomat a következő gondolattal fejeztem be: „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.” Ezt Ethelbert Talbot anglikán püspök fogalmazta meg az 1908-as londoni olimpia idején.

Nagyon sok idő telt el azóta, és a világ is rengeteget változott. Ma talán mindenki nyerni akar, legyen szó az élet bármely területéről. Persze, tisztelet a kivételeknek.

Azt tapasztalom, hogy nemcsak a sportversenyek hozzák magukkal a versenyt. Az élet szinte minden nap versenyhelyzetet teremt az emberek többsége számára. Tudom, hogy nem minden nap hirdetnek győztest, de ennek ellenére minden nap vannak győztesek és olyanok is, akik nem érnek célba elsőként.

Nem szeretem a „vesztes” szót használni. Egy egyszerű oknál fogva. Sok esetben mindössze ezredmásodpercek választják el egymástól a versenyzőket, vagy egy-két szavazat dönt egy választás győzteséről. Ilyen esetekben azt hiszem, nem vesztesekről, hanem egyszerűen legyőzöttekről beszélünk.

Azt látni, hogy az októberi helyhatósági és megyei választásokra már kialakultak a választási listák, és ezzel kialakult a verseny is az egyes tisztségekért és mandátumokért.

Itt több síkon is versenyeznek. Vannak, akik egyszerre indulnak önkormányzati képviselőnek és polgármesternek. Másoknak a neve egyszerre szerepel az önkormányzati és a megyei listán is. Mindez lehetséges, és önmagában még nem sérti a törvény vonatkozó rendelkezéseit.

Ez azt jelenti, hogy egy személy több helyen is szerezhet mandátumot. Sőt, olyan helyzet is kialakulhat, hogy valaki egyszerre lehet befutó polgármesterként és megyeelnökjelöltként. Ha mindkét helyen mandátumot szerez, természetesen választania kell a tisztségek között. Gondolom, ez lehet a legkisebb gond.

Kedves olvasóim közül bizonyára vannak, akik emlékeznek még a „Ki nyer ma?” című rádióműsorra. Hétköznapokon, a déli híradás után nagyon sokan hallgatták.

Október 24-én este, úgy éjféltájt már sok helyen tudni lehet majd, hogy ki nyert ma.

A listákat figyelve lesznek komoly versenyek, ahol csak néhány szavazat dönt majd a befutókról. Biztosan lesznek meglepetések is, de ez szinte minden verseny velejárója. Ilyenkor mondják azt, hogy borul a papírforma.

Vannak községek, ahol már most tudni lehet, ki lesz a következő ciklusban a polgármester, és kik lesznek a képviselők. Ezeken a helyeken csak egy polgármesterjelölt, illetve annyi képviselőjelölt van, ahány mandátum betölthető. Itt a folytonosság adott.

Persze sok helyen több jelölt esetében is borítékolják már most a győzteseket. De a választás éppen attól választás, hogy a végső döntést nem a jóslatok, hanem a választók hozzák meg.

A megyei választás kicsit bonyolultabb. Itt azért nem borítékolható egyöntetűen sem a megyeelnök személye, sem a befutó képviselőjelöltek névsora. Persze itt is vannak esélyesebbek és kevésbé esélyesek a közvélemény szerint.

A döntés azonban minden esetben a választók kezében van. Ők döntik el, ki lesz a polgármester, kik lesznek a képviselők, ki lesz a megyeelnök és kik kerülnek be a megyei képviselő-testületbe.

Minden a választó kezében van. Igen, a kezében, hiszen neki kell a jobb vagy a bal kezével bekarikáznia valakinek a nevét. Már ezért is fontos elmenni október 24-én választani, mert a döntés a kezünkben van.

Szerintem azonban van talán ennél is fontosabb érv a részvétel mellett. Minél többen megyünk el szavazni, annál nagyobb felelősséggel ruházzuk fel azokat, akik a választás eredményeként bizalmat kapnak.

Amikor elmegyünk szavazni, talán nem azt kell elsősorban néznünk, hogy kit nem akarunk megválasztani. Legyen inkább az a szemünk előtt, hogy kit szeretnénk látni a polgármesteri székben, kiket szeretnénk képviselőként, megyeelnökként vagy megyei képviselőként látni.

Persze van hátulütője is a választásoknak. Lehet, hogy nem minden esetben az győz, akinek mi bekarikáztuk a nevét. Azért azt tudni kell, hogy akár győztesről, akár legyőzöttről legyen szó, azok, akik kihagyják a választást, utólag már nem segíthetnek a döntésen.

A focimeccsen, amikor azt mondja a sportriporter: „Mi lett volna, ha…?” – már nem lehet megváltoztatni az eredményt. A „ha nyertünk volna”, a „ha nincs az a hiba” nem változtatnak a végeredményen.

Sajnos így van ez a választásokkal is. Akik otthon maradnak, utólag hiába mondják majd: „Ha elmentünk volna…” Ennek akkor már nincs értelme és nincs helye, mert a múltat nem lehet megváltoztatni. A választási eredmények pedig a leadott szavazatokon alapulnak. Ezért kell elmenni. Október 24-én este majd kiderül, hogy ki nyer ma. 

Ez újra az én véleményemet tükrözi. De nem kell, hogy igaz legyen.

 

Juhos F.

 

KTO DNES VYHRÁ?

 

Svoj predchádzajúci článok som zakončil myšlienkou: „Nie víťazstvo, ale účasť je dôležitá.“ Túto vetu vyslovil anglikánsky biskup Ethelbert Talbot počas londýnskej olympiády v roku 1908.

Odvtedy uplynulo veľmi veľa času a svet sa tiež výrazne zmenil. Dnes chce možno každý vyhrávať, nech už ide o ktorúkoľvek oblasť života. Samozrejme, česť výnimkám.

Mám pocit, že súťaž neprinášajú iba športové podujatia. Život vytvára situácie, v ktorých ľudia súťažia, prakticky každý deň. Viem, že nie každý deň vyhlasujeme víťaza, napriek tomu však každý deň existujú víťazi a aj tí, ktorí neprišli do cieľa ako prví.

Nemám rád slovo „porazený“. Z jednoduchého dôvodu. V mnohých prípadoch delia súťažiacich od seba iba tisíciny sekundy alebo o víťazovi volieb rozhodne jeden či dva hlasy. V takýchto prípadoch si myslím, že by sme nemali hovoriť o porazených, ale jednoducho o tých, ktorí boli porazení.

Vidíme, že kandidátne listiny pre októbrové komunálne a regionálne voľby sú už zostavené, a tým sa začal aj súboj o jednotlivé funkcie a mandáty.

Súťaží sa pritom vo viacerých rovinách. Sú ľudia, ktorí kandidujú zároveň za poslancov obecného zastupiteľstva aj za starostu. Iní majú svoje meno súčasne na kandidátnej listine do obecného zastupiteľstva aj na regionálnej kandidátnej listine. Je to možné a samo osebe to neporušuje príslušné ustanovenia zákona.

To znamená, že jedna osoba môže získať mandát na viacerých miestach. Môže dokonca nastať situácia, že niekto bude úspešným kandidátom na starostu aj na predsedu samosprávneho kraja. Ak získa mandát v oboch prípadoch, bude si, samozrejme, musieť vybrať medzi jednotlivými funkciami. Myslím si však, že toto môže byť jeho najmenší problém.

Milí čitatelia, určite sú medzi vami aj takí, ktorí si ešte spomínajú na rozhlasovú reláciu „Kto dnes vyhrá?“ Počas pracovných dní ju po poludňajšom spravodajstve počúvalo veľmi veľa ľudí.

Dvadsiateho štvrtého októbra večer, približne okolo polnoci, už bude na mnohých miestach známe, kto dnes vyhral.

Keď sa pozrieme na kandidátne listiny, určite nás čakajú vážne súboje, v ktorých o úspešných kandidátoch rozhodne možno iba niekoľko hlasov. Určite príde aj k prekvapeniam, ale tie sú takmer prirodzenou súčasťou každej súťaže. Vtedy sa hovorí, že sa papierové predpoklady nenaplnili.

V niektorých obciach už dnes vieme, kto bude starostom v nasledujúcom volebnom období a kto bude poslancom. Na týchto miestach je iba jeden kandidát na starostu a toľko kandidátov na poslancov, koľko je možné zvoliť. Tu je teda kontinuita prakticky daná.

Samozrejme, na mnohých miestach už dnes pri viacerých kandidátoch hovoria o víťazoch takmer ako o istote. Voľby sú však voľbami práve preto, že konečné rozhodnutie nerobia predpovede, ale voliči.

Regionálne voľby sú o niečo komplikovanejšie. Tu sa nedá jednoznačne vopred určiť ani meno budúceho predsedu samosprávneho kraja, ani mená kandidátov, ktorí získajú poslanecký mandát. Aj tu však podľa verejnej mienky existujú kandidáti, ktorí sú vnímaní ako viac či menej úspešní.

Rozhodnutie je však v každom prípade v rukách voličov. Oni rozhodnú, kto bude starostom, kto bude poslancom, kto bude predsedom samosprávneho kraja a kto sa stane regionálnym poslancom.

Všetko je v rukách voliča. Áno, v jeho rukách, pretože práve on musí svojou pravou alebo ľavou rukou zakrúžkovať meno človeka, ktorému chce dať svoj hlas. Už preto je dôležité ísť 24. októbra voliť, pretože rozhodnutie je v našich rukách.

Myslím si však, že existuje možno ešte dôležitejší dôvod, prečo ísť voliť. Čím viac ľudí príde k volebným urnám, tým väčšiu zodpovednosť dávame tým, ktorí získajú dôveru voličov a mandát na riadenie vecí verejných.

Keď ideme voliť, možno by sme nemali v prvom rade premýšľať nad tým, koho nechceme zvoliť. Pred očami by sme mali mať predovšetkým to, koho chceme vidieť v kresle starostu, koho chceme ako poslanca, predsedu samosprávneho kraja alebo regionálneho poslanca.

Samozrejme, voľby majú aj svoju odvrátenú stránku. Možno v každom prípade nezvíťazí ten, koho sme zakrúžkovali. Treba si však uvedomiť, že či už ide o víťaza alebo o porazeného, tí, ktorí voľby vynechali, už nemôžu výsledok spätne ovplyvniť.

Pri futbalovom zápase, keď športový komentátor povie: „Čo by bolo, keby...?“ – výsledok už zmeniť nemožno. „Keby sme vyhrali“, „keby neprišla tá chyba“ – to už na výsledku nič nezmení.

Žiaľ, rovnako je to aj pri voľbách. Tí, ktorí zostanú doma, môžu neskôr márne hovoriť: „Keby sme boli išli voliť...“  Vtedy to už nemá význam ani miesto, pretože minulosť nemožno zmeniť. Volebné výsledky sú založené na skutočne odovzdaných hlasoch. Preto treba ísť voliť.

Večer 24. októbra sa dozvieme, kto dnes vyhral.

Aj toto je opäť iba môj názor. Nemusí však byť pravdivý.