KIRE ADJUK VOKSUNKAT?

Ahogy kedves olvasóim már észrevehették, mostanság az éppen megjelenő írásaimban mindig visszatérek az előző írásom utolsó gondolatához. Ma sincs ez másképp, hiszen pár napja ezt írtam:

„Sajnos így van ez a választásokkal is. Akik otthon maradnak, utólag hiába mondják majd: »Ha elmentünk volna…« Ennek akkor már nincs értelme és nincs helye, mert a múltat nem lehet megváltoztatni. A választási eredmények pedig a leadott szavazatokon alapulnak. Ezért kell elmenni. Október 24-én este majd kiderül, hogy ki nyer ma.”

Azt azért tudni kell, hogy a választás végeredményét nem a választástól távolmaradók döntik el. Nem azok, akik elfelejtik a választás időpontját, vagy éppen más programjuk van aznapra. Ugyanakkor, ha visszatekintünk az utóbbi évek választásaira, azt is láthatjuk, hogy az otthon maradók nagyon is befolyásolhatnák a választások végeredményét.

Azonban mindig abból kell főznünk, amink van. Az eredményt tehát azok döntik el, akik részt vesznek a választáson, tekintet nélkül arra, hogy mekkora a részvételi, vagy inkább a nem részvételi arány.

Most nézzük meg, kinek lehet esélye a megyei választásokon mandátumot szerezni, és kinek lehet esélye arra, hogy megyefőnök legyen a magyar jelöltek közül.

Tudom, hogy nehéz volt a választások előtt egységes jelöltlistát felállítani a Magyar Szövetségnek. Ez önmagában nem is lenne baj, hiszen több jelöltből kellett választani az egyes szinteken, mint amennyit a törvény a pártok, illetve mozgalmak számára lehetővé tesz. Lehetnek pártlistán indulók és független jelöltek egyaránt.

Ez azt jelenti, hogy például a galántai járásban 39 jelölt indul a Nagyszombat megyei közgyűlés hét képviselői mandátumáért. Az egyetlen megyefőnöki helyért pedig heten küzdenek, közöttük találjuk Berényi Józsefet, a Magyar Szövetség jelöltjét, jelenlegi megyealelnököt is.

Ez a megállapítás természetesen más megyékre is vonatkozik, hiszen mindenhol több jelölt indul a képviselői, illetve a megyefőnöki tisztségért. A választás, vagy inkább a kiválasztás lehetősége tehát adott.

Bennünket, vagy engem inkább azok a megyék érdekelnek, ahol lehetőségünk van olyan számban jelen lenni, hogy ne tudjanak bennünket megkerülni vagy figyelmen kívül hagyni.

Látni azt is, hogy magyar jelöltből is több van, mint a „kiadó” helyek száma. Mondhatnánk, hogy ez nem rossz, hiszen itt is van választási lehetőség. Nem arról van szó, hogy hétből hetet, kilencből kilencet és így tovább, magyar jelöltet lehet választani.

Az egyes listákon a pártlistás jelöltek mellett független magyar jelöltek is vannak. Érdemes megfigyelni, hogy már az utóbbi választásokon is nagyon sok független jelölt indult. Talán nem a divat hozta ezt, hanem a megváltozott körülmények és az ebből adódó lehetőségek.

Ahhoz, hogy hallatni tudjuk a hangunkat a megyékben, természetesen ott kell lennünk a képviselői padsorokban. Van lehetőségünk arra, hogy ott legyünk.

A Nagyszombat megyében jó esetben 16 magyar ajkú képviselő is lehet: kilencen a dunaszerdahelyi, heten pedig a galántai járásból képviselhetnek bennünket Nagyszombatban. Természetesen más megyékben is lehetőség van a jó szereplésre.

Ehhez azonban nagyon fontos, hogy az indulók – vagy mondjam úgy: a listán szereplők – és a mögöttük állók felrázzák és meggyőzzék a választókat.

Tudom, erre nem csak a kampányidőszak áll rendelkezésre. Egy egész választási ciklusnak kellene arról szólnia, hogy a választók lássák és érezzék: kik azok, akik valóban képviselni szeretnék őket.

A kampányidőszak talán olyan, mint az érettségi, a vizsga a bizottság előtt. Itt azonban a vizsgabizottságot a választók alkotják, és ők állítják ki az „érettségi bizonyítványt” az indulók számára.

De mennyi esélye lehet a magyar megyefőnökjelölteknek a megyei választásokon?

Sokan azt mondják, hogy ha az esély 50 százalék alatt van, akkor az illető esélytelen. De akkor miért indulnak?

Erre lehet nagyon összetett, de egyszerű választ is adni. Akkor lehet egyszerű, amikor valóban komoly lehetőséget látunk a győzelemre. Ilyenkor meg kell mozgatnunk minden követ, hogy az esélyt és a lehetőséget valódi eredménnyé váltsuk.

A Nagyszombat megyében akár az a helyzet is előállhat, amikor – ahogy mondani szokták – „a kapanyél is elsülhet”. Hét jelölt közül ugyanis egyedüli magyar jelölt Berényi József. Számoljunk csak utána, és akár meglepő végeredménnyel is szembesülhetünk.

Más megyékben természetesen kicsit más a helyzet, ott ez nem ennyire egyszerűsíthető. Egy azonban biztos: nem feltétlenül kell szeretnünk egyik vagy másik jelöltet. A lényeg az, hogy lássuk a célt, és azt is, mit érhetünk el akkor, ha kihasználjuk az adott lehetőséget.

Én úgy látom, hogy komoly esély van arra, hogy Nagyszombat megyében és Nyitra megyében is maximális létszámmal legyünk képviselve. Lehet, hogy nem mindenki a pártlistáról jut majd oda. De magyarként képviselhet bennünket – és talán éppen ez a lényeg. Mondjam azt, hogy igen, van esély? És nem csak matematikai esély.

Ez megint csak az én véleményemet tükrözi, és lehet, hogy messze van az igazságtól. De október 24-én este már sok mindenre választ kapunk.

 

Tisztelettel:

Juhos F.

 

KOMU DÁME SVOJ HLAS?

 

Ako si už, milí čitatelia, možno všimli, v mojich posledných článkoch sa vždy vraciam k poslednej myšlienke z predchádzajúceho článku. Ani dnes to nebude inak, pretože pred niekoľkými dňami som napísal:

„Žiaľ, takto je to aj s voľbami. Tí, ktorí zostanú doma, môžu neskôr márne hovoriť: ‚Keby sme boli išli voliť…‘ Vtedy to už nebude mať význam ani miesto, pretože minulosť sa nedá zmeniť. Výsledky volieb sa totiž odvíjajú od odovzdaných hlasov. Preto treba ísť voliť. Večer 24. októbra sa dozvieme, kto dnes vyhrá.“

Treba však vedieť, že o výsledku volieb nerozhodujú tí, ktorí sa volieb nezúčastnia. Nie tí, ktorí zabudnú na termín volieb, alebo majú v ten deň iný program. Ak sa však pozrieme späť na voľby v posledných rokoch, vidíme, že tí, ktorí zostali doma, mohli výsledok volieb výrazne ovplyvniť.

Vždy však musíme vychádzať z toho, čo máme. O výsledku teda rozhodujú tí, ktorí sa volieb zúčastnia, bez ohľadu na to, aká bude volebná účasť, alebo skôr miera neúčasti.

Pozrime sa teraz na to, kto môže mať šancu získať mandát v krajských voľbách a kto má šancu stať sa županom spomedzi našich  maďarských kandidátov.

Viem, že pred voľbami nebolo jednoduché zostaviť jednotnú kandidátku Maďarskej aliancie. Samo osebe to však nemusí byť problém, pretože na jednotlivých úrovniach bolo potrebné vyberať z väčšieho počtu kandidátov, než povoľuje zákon stranám, respektíve hnutiam. Kandidovať môžu stranícki kandidáti aj nezávislí kandidáti.

To znamená, že napríklad v okrese Galanta kandiduje 39 kandidátov na sedem poslaneckých mandátov v zastupiteľstve Trnavského samosprávneho kraja. O jediné miesto župana sa uchádza sedem kandidátov, medzi nimi aj József Berényi, kandidát Maďarskej aliancie a súčasný podpredseda Trnavského samosprávneho kraja.

Toto konštatovanie, samozrejme, platí aj pre ostatné kraje, pretože všade kandiduje viac kandidátov na poslanecké mandáty, ako aj na post župana. Možnosť voľby, alebo skôr výberu, teda existuje.

Mňa však viac zaujímajú tie kraje, v ktorých máme možnosť byť zastúpení v takom počte, aby nás nemohli obísť alebo jednoducho prehliadať.

Vidieť tiež, že maďarských kandidátov je viac ako „voľných“ mandátov. Mohli by sme povedať, že to nie je zlé, pretože aj tu máme možnosť výberu. Nejde teda o situáciu, že zo siedmich si vyberieme všetkých sedem, z deviatich všetkých deväť a podobne.

Na jednotlivých kandidátkach sú popri straníckych kandidátoch aj nezávislí maďarskí kandidáti. Stojí za povšimnutie, že už v posledných voľbách kandidovalo veľké množstvo nezávislých kandidátov. Možno to nie je módna záležitosť, ale skôr dôsledok zmenených podmienok a možností, ktoré z nich vyplývajú.

Ak chceme, aby bol náš hlas v krajoch počuť, prirodzene musíme byť zastúpení aj v poslaneckých laviciach. A možnosť na to máme.

V Trnavskom kraji by v najlepšom prípade mohlo byť až 16 maďarsky hovoriacich poslancov: deväť z okresu Dunajská Streda a sedem z okresu Galanta. Samozrejme, aj v ďalších krajoch existuje možnosť dobrého výsledku.

Na to je však veľmi dôležité, aby kandidáti – alebo, povedzme, tí, ktorí sú na kandidátkach – spolu s ľuďmi, ktorí za nimi stoja, oslovili, aktivizovali a presvedčili voličov.

Viem, že na to nie je k dispozícii iba obdobie volebnej kampane. Celé volebné obdobie by malo byť o tom, aby voliči videli a cítili, kto sú tí, ktorí ich chcú skutočne zastupovať.

Volebná kampaň je možno niečo ako maturita, skúška pred komisiou. V tomto prípade však skúšobnú komisiu tvoria voliči a práve oni vystavia kandidátom „maturitné vysvedčenie“.

Akú šancu teda môžu mať maďarskí kandidáti na post župana v krajských voľbách?

Mnohí hovoria, že ak je šanca nižšia ako 50 percent, potom je kandidát bez šance. Ale prečo potom kandidujú?

Odpoveď môže byť veľmi zložitá, ale zároveň aj jednoduchá.

Jednoduchá je vtedy, keď vidíme reálnu možnosť víťazstva. Vtedy treba urobiť všetko pre to, aby sme šancu a príležitosť premenili na skutočný výsledok. V Trnavskom kraji môže nastať aj situácia, keď sa – ako sa hovorí – „aj rúčka od motyky môže vystreliť“. Zo siedmich kandidátov je totiž József Berényi jediným maďarským kandidátom.

Stačí si to trochu prepočítať a môžeme sa stretnúť aj s prekvapivým výsledkom.

V iných krajoch je, samozrejme, situácia trochu odlišná a nedá sa takto zjednodušiť. Jedno je však isté: nemusíme mať nevyhnutne radi jedného alebo druhého kandidáta. Dôležité je vidieť cieľ a zároveň to, čo môžeme dosiahnuť, ak využijeme danú príležitosť.

Ja si myslím, že existuje reálna šanca, aby sme boli v Trnavskom aj Nitrianskom kraji zastúpení v maximálnom počte. Možno sa nie každý dostane do zastupiteľstva zo straníckej kandidátky, ale sú tam aj nezávislý. Mám povedať, že áno, šanca existuje? A nielen matematická šanca.

Aj toto je iba môj názor a možno je ďaleko od skutočnosti. Ale večer 24. októbra už budeme poznať odpoveď na mnohé otázky.

 

S úctou

Juhos F