KIRE ADJUK VOKSUNKAT? – II. rész
Azt azért tudni kell, hogy a választás végeredményét nem a választástól távol maradók döntik el. Nem azok, akik elfelejtik a választás időpontját, vagy éppen más programjuk van aznapra. Ugyanakkor, ha visszatekintünk az utóbbi évek választásaira, azt is láthatjuk, hogy az otthon maradók nagyon is befolyásolhatnák a választások végeredményét. Ezt írtam néhány nappal ezelőtt.
A fentebb megfogalmazott gondolatot továbbra is fenntartom, hiszen ez alatt a néhány nap alatt nem történt semmi olyan, ami ezt a véleményemet átírná.
A minap a megyei választásokról írtam, latolgatva az esélyeket. Most pedig az önkormányzati választásokról szeretnék néhány gondolatot megosztani.
Mondjam azt, hogy maga a választás nagyon hasonló a megyei választásokhoz? Helyi szinten szintén képviselőket és polgármestert választunk, tehát nem elnököt. Igaz, valamikor a Helyi Nemzeti Bizottságnak t elnöke volt.
Két listával találkozunk. Az egyiken a képviselőjelöltek nevei szerepelnek ABC-sorrendben, a másikon pedig a polgármesterjelöltek nevei. Vannak olyan helyek, ahol már most szinte borítékolható, hogy kik lesznek a következő ciklus polgármesterei és képviselői. Ez akkor lehetséges, amikor mindössze egy polgármesterjelölt indul, és pontosan annyi képviselőjelölt van, ahány hely „kiadó”. Ilyenkor az egyes jelölteknek valóban elegendő lehet egyetlen érvényes szavazat is. Ez különösebb gond nélkül megoldható.
Látom és érzékelem, hogy kampányidőszak van. Helyi szinten is megjelentek már a hatalmas plakátok, amelyek az előző választások idején nem nagyon voltak észlelhetők.
Én mindig azt mondom: aki helyi szinten – ez alatt a községi és a kisebb városi szintet értem – indul a választáson, azt ismerniük kell az embereknek. A plakátok, a billboardok ilyenkor talán inkább visszatetszőek lehetnek, hiszen helyi szinten majdnem mindenki ismer mindenkit.
Aki egy kicsit másképpen akar ismertté válni a választások előtt, természetesen használja ki a rendelkezésére álló lehetőségeket. Egy dolgot azonban ne felejtsünk el: több szavazatot így sem szerezhet, mint ahány választó él az adott településen.
Gondolom, az indulók ismerik a helyi gondokat, ismerik a szokásokat, és tudják, hol szorít az a bizonyos cipő. És persze azt is, hol vannak a kátyúk.
Az sem árt, ha ennél még jobban is ismerik az ott élő embereket, mert ez október 24-én csak a javukra válhat.
Ahol több jelölt van, ott verseny is van. Egyet azonban tartsunk szem előtt: ne egymás ellen versenyezzünk, hanem egymással.
A jelöltek is ismerik egymást, tehát nem idegenek állnak rajthoz. Ilyenkor még fontosabb, hogy a kampányidőszakban is tudjuk: a szabályokat nem árt betartani.
Jó, ha tudjuk, hogy a választások másnapján is felkel a nap, és az élet megy tovább.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy az egymás elleni kampányolás nem viszi előre sem a közösséget, sem a kampányban résztvevőket. Gondolom, minden indulónak egy cél lebeg a szeme előtt: ne csak valami mást hozzon a közösség életébe, hanem valami jobbat is. Az ehhez vezető utat a jelöltek biztosan másképpen közelítik meg. Ilyenkor is vigyázzanak azonban arra, hogy ne okozzanak egymásnak, és senkinek a közösségen belül „balesetet”, amikor az útjaik esetleg keresztezik egymást.
A közösség, a választó majd eldönti a sorrendet, és azt mindenkinek a következő ciklusban illene tiszteletben tartania. Ez a demokrácia egyik alapszabálya. Legalábbis ennek kellene lennie.
Egyre azonban figyeljünk oda! Ne azért menjünk el polgármestert vagy képviselőt választani, mert az eddigit esetleg már nem akarjuk. Ez szerintem nem igazán „nyerő” kiválasztás.
Amikor elmegyünk választani, akkor tudjuk, kit akarunk választani, és ezért tegyük le mellette a voksunkat. Tudjuk akire leadjuk szavazatunkat tenni fog a községért, közösségért és nem csak a választások előtti pár hónapban.
A régi öregjeink is azt mondták – és milyen igazuk volt –, hogy azt a lovat, amelyik húz, ne fogjuk ki. Nagyon igazuk volt.
Nagyon is kellenek a húzó emberek. Még akkor is, ha már régen ott vannak, és évek óta húzzák azt a bizonyos kocsit.
Ez megint csak az én véleményemet tükrözi, és lehet, hogy messze van az igazságtól.
De talán érdemes róla elgondolkodni.
Tisztelettel:
Juhos F.
KOMU DÁME SVOJ HLAS? – II. časť
Treba si uvedomiť, že o výsledku volieb nerozhodujú tí, ktorí sa na voľbách nezúčastnia. Nie tí, ktorí zabudnú na termín volieb, alebo majú v ten deň iný program. Ak sa však obzrieme za voľbami posledných rokov, vidíme, že tí, ktorí zostali doma, by výsledok volieb mohli veľmi výrazne ovplyvniť. Napísal som o tom pred niekoľkými dňami.
Túto myšlienku si naďalej zachovávam, pretože za tých niekoľko dní sa nestalo nič, čo by môj názor zmenilo.
Nedávno som písal o krajských voľbách a zamýšľal som sa nad tým, aké môžu byť šance jednotlivých kandidátov. Teraz by som chcel napísať niekoľko slov o komunálnych voľbách.
Povedzme, že samotné voľby sú veľmi podobné krajským voľbám. Aj na miestnej úrovni volíme poslancov a starostu, teda nie predsedu kraja. Pravda, kedysi mal Miestny národný výbor svojho predsedu.
Máme dva zoznamy. Na jednom sú mená kandidátov na poslancov v abecednom poradí, na druhom mená kandidátov na starostu. Sú miesta, kde je už teraz takmer isté, kto bude starostom a kto poslancom v nasledujúcom volebnom období.
Je to možné vtedy, keď kandiduje iba jeden kandidát na starostu a presne toľko kandidátov na poslancov, koľko je miest „k dispozícii“. V takom prípade môže byť na zvolenie jednotlivých kandidátov potrebný aj jediný platný hlas. Aj takto sa dá situácia vyriešiť bez väčších problémov.
Vidím a vnímam, že je obdobie predvolebnej kampane. Aj na miestnej úrovni sa už objavili veľké plagáty, ktoré sme počas predchádzajúcich volieb veľmi nevídali.
Ja vždy hovorím: kto kandiduje na miestnej úrovni – tým myslím úroveň obce alebo menšieho mesta – toho by mali ľudia poznať.
Plagáty a billboardy môžu byť v takomto prípade možno skôr na škodu, pretože na miestnej úrovni takmer každý pozná každého.
Kto sa chce pred voľbami zviditeľniť trochu iným spôsobom, samozrejme, môže využiť možnosti, ktoré má. Netreba však zabúdať na jednu vec: viac hlasov aj tak nemôže získať, ako je počet voličov, ktorí v danej obci alebo meste žijú.
Predpokladám, že kandidáti poznajú miestne problémy, poznajú zvyklosti a vedia, kde tlačí pomyselná topánka. A, samozrejme, vedia aj to, kde sú výtlky.
Nie je na škodu, ak poznajú ešte lepšie aj ľudí, ktorí tam žijú, pretože 24. októbra im to môže byť iba na prospech.
Tam, kde je viac kandidátov, je aj súťaž. Jedno by sme však mali mať na pamäti: nesúťažme proti sebe, ale spolu s ostatnými.
Kandidáti sa navzájom poznajú, takže na štart nevyrážajú neznámi ľudia. Práve preto je ešte dôležitejšie, aby sme aj počas predvolebnej kampane vedeli, že pravidlá treba dodržiavať.
Je dobré si uvedomiť, že aj deň po voľbách vyjde slnko a život pôjde ďalej.
Preto je veľmi dôležité, aby kampaň vedená proti sebe neposúvala dopredu ani komunitu, ani samotných účastníkov kampane.
Predpokladám, že každý kandidát má pred sebou jeden cieľ: nepriniesť do života komunity iba niečo iné, ale aj niečo lepšie.
Cestu k tomuto cieľu však každý kandidát určite vidí trochu inak. Aj vtedy by si však mal dávať pozor, aby nespôsobil „nehodu“ svojim súperom ani nikomu inému v rámci komunity.
O poradí napokon rozhodne komunita a voliči. A toto rozhodnutie by mal každý v nasledujúcom volebnom období rešpektovať.
To je jedno zo základných pravidiel demokracie. Aspoň tak by to malo byť.
Na jednu vec však dávajme pozor. Nechoďme voliť starostu alebo poslanca iba preto, že toho doterajšieho už nechceme. Podľa mňa to nie je práve najšťastnejší spôsob výberu.
Keď ideme voliť, mali by sme vedieť, koho chceme zvoliť, a preto mu dať svoj hlas.
Naši starí otcovia a mamy hovorievali – a mali pravdu –, že koňa, ktorý ťahá, netreba vypínať z voza. Mali veľkú pravdu.
Komunita preto potrebuje ľudí, ktorí ju dokážu ťahať dopredu. Aj vtedy, keď sú na svojom mieste už dlhší čas a ten voz ťahajú celé roky.
Aj toto je iba môj osobný názor a možno je ďaleko od skutočnej pravdy.
Ale možno stojí za to sa nad ním zamyslieť.
S úctou
Juhos F.