Lapzárta előtt 5 perccel

Erről amiről most fogok írni írhattam volna hamarabb is. Ez az írás csak igazolja azokat az írásaimat amelyek már régebben napvilágot láttak és igazolja azt, hogy nem is annyira rosszul szemlélem ezt a felbolydult, őrült világot. Mi zajlik most körülöttünk a parlamenti választások előtt négy hónappal. Kapkodás. Ezt a legnagyobb jóindulat mellett sem tudom másképp nevezni. A szó átvitt értelmében február végén egy sorsdöntő világbajnoki selejtezőt játszunk. Tényleg sorsdöntő és lehet, hogy sorsfordító is lesz. Sorsdöntő azért, mert a cél az, hogy lesz e az itt élő magyarságnak, az itt élő kissebségnek képviselete a 150 férőhelyes Szlovák parlamentben. Sorsfordító pedig azért, mert lehet hogy érik egy ,, újfajta gyümölcs,, amelyet meg kell hagyni teljesen megérni. Szigorúan szemmel kell tartani, é snem szabad érés előtt leszedni. Emlékszem gyermekkoromban a falu közepén volt egy cseresznyefa. A termése sosem érett be, mert mindig az érés előtt lefogyott a fáról. Így sohasem tudtuk meg milyen is volt az igazi érett cseresznye íze ott a régi trafik mellet, de az még éretlenül is jó volt. Az itt élő magyarság képviselete a változások után sohasem volt egy kézben és ettől talán nem is volt és nem is lehetett egységes. Akkortájt tényleg mindenki jóhiszeműen azt gondolta, mégha több párt illetve mozgalom is fogja a magyarság érdekeit képviselni az biztosan egységes lesz. Lehet, hogy naivak voltuk meg hiszékenyek no és mellette nagyon bizakodóak. Azt azért az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy akkor azért más idők jártak. Ami még nagyon fontos tényezőnek számított, hogy ékesen világítottak a fáklyák a fáklyavivők kezében. A merre tovább , ha van tovább című írásomban azt írtam, hogy több mentőcsónakban vagyunk és csak úgy himbálozunk a vízen. A part hol közelebb, hol messzebb van tőlünk. Azt azért már sejtettük, a zsigereinkben éreztük hogy már egy esetleges újabb és komolyabb vihart nem biztos, hogy a csónakunk kibír. Láss csodát, már kapaszkodunk a mentőcsónakból a hajóra, mert érezzük a vihar közeledtét. Érezzük, hogy meg kell tenni azt ami már megtörtént 1990- ben a választások előtt . Lehet, hogy kicsit más pofát kell neki adni, de a lényeg ugyan az lesz.

Most is az itt élő magyarokról, kissebségről szól a történet és nem másról van szó és nem csak a magyarok egy szeletéről. Most nem azt kell nézni, hogy majd kiül be a parlamenti padsorokba, hanem azt , hogy valaki közülünk, értünk beüljön. Rajzolódik egy képlet. Remélem az ismeretlenek eltűnnek belőle és lehetőséget ad egy tágabb képviseletre. Az is igaz, hogy az itt élő kis jószándékkal majd félmillió magyar egységes képviselete nem is lolyan egyszerű. Amikor oldják a feladatot nem jó mert oldják, amikor nem oldják az sem jó mert nem jó. Nem jó mert tényleg ennyire sokfélék vagyunk és sokféleképp gondolkodunk? A régi közszereplők nem kellenek vagy nem akarják őket, pedig mi soha sem voltunk abban a helyzetben, hogy dönteni kellet volna. Igen , elnézést voltunk. A mindenkori választások napján az urnáknál, már aki elment választani. Valljuk be, a szavazataink is kellettek ahhoz, hogy most őket szidhassuk illetve pozitívan értékeljük őket. Azt megengedem, hogy az akkori fáklyavivők már nem úgy világítanak, de még nem aludtak ki. Itt vannak . Aki pedig akar tenni nem szabad kihagyni, bűn volna kiszorítani. A választásokon lehet nekik zöld utat illeve pirosat mutatni. Alig vagyunk nyolc százaléknyian és most már nem is tudom hány felé osztódtunk. A választó bizonyára majd eldönti kié legyen az első, parlamenti helyeket is biztosító szavazat hányad. A választó a mindenkori legpontosabb felmérést végző ügynökség, higgyék el februárban sem lesz ez másképp. Alakul valami, intenzíven dolgoznak egy választási párt listán. A Felvidéki válogatott írásomban ezt már szintén elővetítettem amikor azt írtam, hogy: ,,Minden országnak van válogatott sportolója ilyen és olyan válogatott csapata, aki képviseli az országot az egyes kiemelt versenyeken. Ilyen valamit kellene létrehozni a politikában is. Látjuk, hogy a képviselők is oly gyorsan igazolnak más pártokba mint a sportolók. Sokan gondolom megmosolyognak, képzeljük el, hogy a választásokra mindig el van készítve az az alakulat amelybe az egyes pártok, mozgalmak és egyéb szervezetek nevezhetnek képviselőket. Az ,,alakulat,, neve most nem lényeges , de a léte talán nagyon fontos lesz. Fontos, mert egy megoldást kínálhat amely a sportban és egyéb helyeken bevált.,, Alakul az alakulat, és remélem meg is alakul, annak ellenére is, hogy lesznek kritizálói és nemtetszésüket kifejezők is. Ezzel szembe kell tudni nézni. El kell vetnünk a magot, nincs mese és olyan földbe ahol az termést is hoz. Vetni amúgy meg mi magyarok nagyon szeretünk, hiszen a földjeink erre valók. A vetéssel pedig reményt adunk, hogy lesz termés betakarítás is. Az új alakulatban valakinek vállalni kell a Fáklyavivő és a Világítotorony szerepét. Nem könnyű munka vár rá. Aki vállalja, akik összerakják , tehát elvetik a magot azon lesznek , hogy az mag termésbe forduljon. Most sem kell kell hozzá ördöngős megoldás, nem kell tudományos elmélet csak egyszerű magyar paraszt ész. Ehhez azért szorosan hozzátartozik és elengedhetetlen az itt élő magyarság és a vele egyetemes sorsú közösségek hozzáállása. Most, hogy a számtani képlet megoldása majdnem kész, nekünk is el kell mondani az eredményt. Nem lehet hallgatni. Lehet, hogy sokan mást akartak, más képletet, nem zárom ki. Most azonban ezt a feladatot kell a végső megoldáshoz juttatni. Az pedig ahogy írtam a VB szereplés, jelen esetben pedig a parlamenti képviselet.

Tudom, hogy  a politikában is minden lehetséges. Ami most igaz holnap nem kell, hogy igaz legyen, és a csónakok ugyanúgy fognak céltalanul tovább ringatózni a vizeken. Amikor ez meg van, lehet és tovább kell gondolni az egészet, mert nem kizárt, hogy néhány csónakunk még a vízen lebeg és azokat is ki kell menteni. A csónakban maradtaknak pedig az egyik gondolkodó bölcs szavait kell megfogadni, amelyek így szólnak:

,, az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak.,,