Párkányban Ballag a katona

A zenét talán már gyermekkorom óta szeretem. Zenélni végképp nem tudok, még a Boci-bocit sem tudnám eljátszani. Énekelni szégyen ide, szégyen oda, hát hogyan fogalmazzak, szeretek, de ez nagyon messze van tudoktól. Igaz nagyon sok régi magyar nóta, ének és dal szövegét ismerem , ha szavalni kéne talán jobban menne. Annak ellenére, hogy hadilábon állok a zenei tudásommal nagyon sok zenei fellépés szervezésének részese voltam. Néhai volt zene tanárom egy alkalommal meg is jegyezte, hogy azért az alapiskolás tudásomhoz képest már fejlődtem. Ez a dicséret jól is esett, de még van hova fejlődni.

Március elejét mutatott a naptár és egy könyvbemutató ,,vezénylésére,, hívtak Párkányba. Aki egy levélben küldte a meghívót, számomra ismeretlen volt. Vissza is jeleztem, hogy biztosan téves a cím amelyre küldték a meghívót. A válasz, hogy a levél jó helyre érkezett. Megegyeztünk, hogyha 1 hónappal a bemutató előtt küldenek könyvet, állok elébe. Tudni illik, hogy a könyv szerzőjét sem ismertem. Március 3-án este a kezdés előtt fél órával a Párkány-i múzeumban találkoztam a szervezőkkel és a könyv szerzőjével először életemben.

Nagyon szépen megszervezett bemutató volt, ahol a múzeum igazgatója, a polgármester úr és Nyitra megye önkormányzatának alelnökének köszöntői után számomra addig ismeretlen ember lépett a mikrofonhoz. Minden előzetes hangolás nélkül kezdte énekelni, hogy: Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek- a Piramis együttes Ajándék című slágerét. Mondom ez nem a Révész Sándor, de a hangját azt ide küldte. Vége lett a dalnak kezdődött a bemutató, és csak reméltem, hogy az éneklő úriember megvárja végét. Megvárta és utána kicsit beszélgettünk. Kiderült, hogy a keresztapja Galántán lakott. Azóta már többször találkoztunk és elmondta, hogy a Diamond együttes frontembere. Ez nekem nem sokat mondott, de elmondta azt is, hogy egy új formáción dolgozik, amelyben régi ismert zenészek lesznek a csapat tagjai. Az együttes pedig Historic song név alatt fog muzsikálni.

Azóta kicsit megismertem a zenekar tagjait, beszélgettem velük. Az első fellépésükre pedig meghívtak párkányba. Én nem nagyon rajongok a rockos zenéért, inkább a régi klasszikus számokat hallgatom, de elmentünk, hogy meghallgassuk a koncertet. A fellépésre a Párkány-i rock fest-en került sor augusztus 4-én este 10 óra tájban. Persze több együttes is fellépett a két nap folyamán. Hiszen ez volt a szervezők célja. A sétálóutcának igazi fesztivál hangulata volt.

Nem hagyott a kíváncsiság és megkérdeztem három embert, hogy ki is az a Historic song, és milyen zenét játszanak. Meglepetésemre ketten nagyon képben voltak a zenekart illetően. Ismerték a zenekar tagjait és elmondták, hogy az egyik tagjuk párkányi származású. Őt Milan Špaňo-nak hívják, és ő szerezte a szlovák foci válogatott himnuszát a „Nech, Bože, dá“ -t is. Továbbá elmondták, hogy kicsit átdolgozva elmuzsikálják a ,,Ballag a katona,, című slágert is, és több ismert dalt is.

A koncert elején a zenekar frontembere Cs. Nagy Zoltán pár szóval bemutatta a zenekart és utána Mihalik Viktor -a Bikini dobosa megadta a jelet a kezdésre. Kozma Tibor – az R- Go egyik alapítója rövid, de sokat mondó gitár szólóval jelezte, hogy ,, helló,, én is itt vagyok, és már szólt is a „Nech, Bože, dá“. Muzsikáltak még Demjén, Bikini, Scorpions dalokat és a Frontember Körhinta című saját dalát is. A koncert végén még azért Metzler Gusztáv-Gutti és Kozma Levi is megmutatta a közönségnek, hogy nagyon is értenek a gitárhoz.

Az est végén beszéltem a zenekar tagjaival, akik természetesen nem teljesen voltak elégedettek. Nem is értettem miért. A közönség egy része énekelt, egy része táncolt és egy része pedig hallgatta a számokat. Ők valami zenei szakzsargont használva mondták, hogy valami nem teljesen működött, de én azt biz Isten nem is értettem , és nem is vettem észre a hibát a ,,komoly,, zenei tudásommal.

Elismerés városnak a szervezőknek, és a támogatóknak, és nem utolsósorban az összes fellépőnek hogy immáron nem először zenéltek a város sétáló utcáján. Igazi nyári hangulatot varázsoltak a térre. Végszónak pedig kölcsön vettem Andrew John Hozier egyik godolatát, amely így szól: ,, Még egy dolog, amit imádok a zenélésben: örökké tart, és az ilyen időkben, amikor jó írni, szép dolog hátrahagyni valamit. Ha mást nem, az elismerést. És ez örökre megmarad.,, Igen a zenét is , ahogy a focit is egy életen át kell játszani.

JF