TÁRSADALOM ÉS TÁRS A DALOM

A társadalom szóval nap mint nap találkozunk, nap mint nap szembesülünk vele. Tudvalévő, hogy minden az adott társadalomból indul ki és az adott társadalomban végződik. Magának a szónak többfajta értelmezése is van, de a lényeg, hogy mi milyen társadalomban élünk és milyen a hangulata és dallama. Említettem, hogy többfajta értelmezése van a szónak. Legérthetőbb talán a köznapi értelmezés, amely azt mondja és írja, hogy : ,, A társadalom köznapi értelmezése nagyobb embercsoportot jelöl, akik egyfajta rend szerint együtt élnek. Tagjai társas hatás, befolyásolás révén nyomást gyakorolhatnak az egyénre és ezen módon az egyén is hatással van tagjaira.,, Ez a leírás eléggé frappánsan leírja, hogy embercsoport, rend , befolyásolás, nyomás gyakorlás meg minden más ilyen vagy olyan tulajdonságokkal van felruházva a társadalom. Számomra a társ szó a sokatmondó. Eleve olyan dologról van szó ahol társak vannak és élnek egy nagyobb embercsoportban. Gondolom amikor ezt valaki megfogalmazta nagyon jól át is gondolta és előre tekintett. Előre tekintett, hiszen társként kezelte a csoport illetve a társadalom tagjait. Minden létező és következő társadalomnak megvoltak és lesznek a maga dalai sőt a slágerei is. Ezek a dalok mindig az adott társadalom kifejezői, megmondói voltak. A dalok valakihez kötődtek, valakinek társai voltak. Valahol az egyik régi nóta refrénje ezt nagyon jól vissza is adja, amikor a társadalomszereplői azt éneklik, hogy: ,,Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs,, A szöveg írója nagyon beletalált a közepébe. Több tanulmány megerősítette és bizonyította, hogy a zene és éneklés boldogságot hoz az emberek életébe. Amíg az emberek énekelnek, addig nem rombolnak és ölnek – véli az egyik szakértő. Ebből is kiviláglik, hogy azért jó ha társként mindig jelen van a dalom. A világ fejlődése magával húzta a társadalom fejlődését is. Ami talán nem is lenne annyira nagy baj, csak a fejlődés valahol a társakat már másként határozza meg talán már másként is definiálja.

A civilizáció a társadalomfejlődés, illetve az anyagi műveltség legmagasabb foka, amely magába olvasztja a korábbi korok eredményeit esetleg tökéletesíti és továbbfejleszti őket. Ebben a tekintetben a civilizáció sokszor a társadalom szinonimájának is tekinthető. A civilizáció fogalma Rotterdami Erasmus egyik írásában tűnik föl az 1530-­ban megjelent De civilitate morum puerilium -ban. Az általa bevezetett fogalom jelentését legkézenfekvőbben, legárnyaltabban a „viselkedésbeli jólneveltséggel” lehetne definiálni. Persze a fejlődéssel egyetemben megjeleni a politikai értelmezése is a társadalom jelentésének. A politikai jelentése valahol azt sugallja, hogy ,, magától értetődik a társadalom jelentésében, hogy a tagjai egyetértőlegesen megosztanak egymással valamilyen kölcsönös érdeket vagy hasznot. Ennek alapján a kifejezés alatt gyakran egy ország állampolgárainak közösségét értik. ,, Olyan szó használatok vannak ebben a megfogalmazásban, amelyek lehet hogy az igazi társak között megállnák a helyüket, de a társadalmi szinten már nagyon sántítanak. Sántítanak és itt még nagyon finoman fogalmazok,főleg a ma társadalmában vagy inkább mai társadalmunkban. A társadalomban van egy kialakított rendszabályozás ahol a kialakuló viselkedési normákat és szabályokat jogrendszereik írják le. A mai társadalomnak is megvan a maga jogrendszere, törvényei amelyek mindig javíthatóak, újíthatóak, novelizálhatóak. Albert Einstein nagyon szépen megfogalmazta : ,,A csoda egy kivétel a törvények alól, ezért ahol nincsenek törvények ott kivételek, azaz csodák sem léteznek.,, Ennek logikai következménye, hogy kellenek a törvények, hogy megérjük a csodákat. Írhatnám azt is , hogy kellenek társként a dalok is, mert ,, Énekelni, ha szeretsz, nagyon boldog lehetsz, mert az ének égi jó”; – vallotta Luther Márton. Igen, mert valahol felszabadultan nótázva , énekelve tovább tudjuk adni a jó hangulatot. A jó hangulatra pedig a társadalomnak mindig nagyon nagy szüksége volt és most hatványozottan szüksége van. A mai társadalomban a jó hangulat olyan az ételre a só. Ez adhatná meg az ízét, zamatát, mint társunk a dal szövege is mondja: Te vagy az élet sója. Már 30 éve annak, hogy a demokratikus társadalmat építjük, építgetjük. Néha van olyan érzésem, hogy a téglák némelyike nem nagyon passzol az épülő falba, de azt mondják ne félj majd a vakolat bevonja. Ahogy látom sok helyen repedt ez a vakolat. Akármilyen is a fal, a vakolat akkor is meg kell találni a demokratikus társadalomnak az alapvető ismérveit.

Melyek is lehetnek azok? Az egyik felmérés amelyet a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) munkatársai végeztek egy reprezentatív mintán alapuló felmérésben első ízben kérdezték azt, hogy az emberek milyen társadalmi és politikai jellegzetességeket társítanak a demokratikus állami berendezkedéshez, illetve, hogy milyen mértékben. A megkérdezettek által leginkább értékelt ilyen jellegzetessége a demokratikus társadalomnak az állami segítség munkanélküliség esetén illetve az egyenlő bérek biztosítása is alapvető ismérve egy demokratikus társadalomnak. A gazdagok megadóztatásának, valamint a szegények támogatásának kérdése is nagyon rezonált a megkérdezettek között. Egy igazságos társadalomnak ki kellene elégítenie a polgárok alapvető igényeit, derül ki a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének (SÚ SAV) reprezentatív mintán alapuló felmérésből. A mai társadalmunknak valahogy errefele kellene az irányt venni és ahogy társunk a dal is mondja :,, Minden jó,ha jó a vége,még az ég is egyszer csak kiderül,..,, ezt csak remélni tudom és bízom benne. Árgus szemmel figyelem a társadalmi történéseket. Nap mint nap lehet találkozni olyan eseménnyel amelyen az emberek többsége eltűnődik. Eltűnődik , hogy hova is visz bennünket az általunk demokratikus társadalomnak nevezett vonat. A felszálló állomást talán betudjuk határolni, de a leszálló állomás, hogy hol lesz, azt csak a Nagy Rendező tudja. Az utazással talán úgy vagyunk ahogy Demjén Ferencnek ide illő társ dalával, amelynek szövege teljes mértékbben elmondja:,, Életemet át, utazom, Míg megmarad a hó hajamon, S eljön majd egy állomás, A peronról nézem, a szemafor zöldre vált, De az én jegyem már lejárt.,, Mi emberek is így vagyunk ezzel a földi utazással. Egyszer amikor majd a szemafor zöldre vált a mi földi utazásunkra érvényes jegy a demokratikus társadalmunkban éppen lejár. A társadalom szó lehet, hogy nem is véletlenül jött létre, nem is véletlen kifejezés. Kicsit elgodolkodtam és utána néztem a dal, a zene szerepének az emberi életben.

Tudományos kísérletek bebizonyították, hogy tulajdonképpen a zene képes hozzájárulni a gyógyulási folyamatokhoz is az agyunkban és a testünkben egyaránt. Különösen az éneklésnek áll módjában, hogy megtalálja az utat. A zene és az éneklés megnyugtatja a lelket, javítja a hangulatunkat, és általánosságban hozzájárul ahhoz, hogy jól legyünk és kiteljesedjünk. A mai társadalomnak épp erre a társra van szüksége, épp azt keresi aki képes az adott helyzetben megnyugtatni a lelket, javítani a hangulatunkat. Ehhez szorosan hozzátartozik, és ezt mások írták, hogy nem kell nagyszerű énekesnek lennie tökéletes hanggal. Az éneklés hamis hangon is ilyen sok előnnyel jár mondják az ,,okosok,,. Ezzel talán engem is megnyugtattak, mert én sem tudok énekelni, csak nagyon szeretek. Ami még nagyon fontos, hogy az éneklés sincs korhoz kötve, ahogy a társadalomban is vannak fiatalok és még fiatalabbak, idősek és idősebbek úgy énekelhet mindenki. Amikor csak a nóta szövege van előttünk — Vén öreg ember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már. Szép tavasz járja, zöld a fa ága, kis galamb vígan turbékol a fán,..— nagyon elgodolkodunk a mi társadalmunkon is. Amikor egy ilyen dal szegül társul hozzánk gondolkodóba ejt. Milyen kontraszt van a két mondat között. Az elmúlás és a kikelet , tehát helyettünk is újak jönnek ez sorsa életünknek. Minden társadalomban az embereknek meg kell békülniük azzal, hogy előbb vagy utóbb egy – egy életszakasz lezárul. Amikor lezárul és nem végleg, mindig van tovább és együtt a társadalom minden rétegével, ahogy társunk a dal is mondja : ,,Dalolunk,mulatunk szól a zenekar,öreg is fiatal,táncolni akar.,, Az igazi értékeket megbecsülő társadalomban ez volna talán a helyes út. Ma azt tapasztalom és ebben ne legyen igazam, hogy alig van már nótája az embereknek, vagy nem érnek rá nótafikálni. Az egyik nagyon szép nótánk — A Füredi Anna-bálon- szövegében is felfedezhető egy nagyon a mai világot elénk táró pár sor. Megkérdezik, hogy mi a nótád édes kicsi lány ? ,,De a leány szép csendesen csak annyit felelt, nincsen nótám és a nótát nem is szeretem. Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs, ha nem hiszel a nótában szívedre tekints.,, Legyen nótánk, énekeljünk, dúdolgassunk, nótázzunk. Szüksége, nagyon nagy szüksége van rá a társadalmunknak.

Az írásom végére hagytam Béres József újságírók előtt kifejtett véleményét: lassan elfelejtődnek a jól ismert dallamok, kikopik az együtténeklés vidám szokása a családokban, a baráti társaságokban. "Úgy gondolom, a mai gazdasági helyzetben pont e közösségek ereje segíthetné a nehézségek elviselését, a lelki és ezen keresztül a testi egészség megőrzését. Hiszem, hogy gazdag nemzeti zenekincsünk e darabkája minden magyar és a kultúránk iránt érdeklődő ember számára éppúgy tárháza a hasznos ismereteknek, mint forrása erőnek, jókedvnek, örömnek és szeretetnek" – fejtegette az üzletember. Mondhatunk mi bármit, csinálhatunk mi bármit, elengedhetetlen életünkben a dal, a zene. Kutatók próbálják megmagyarázni, hogy miért olyan nyugtató, de egyben energetizáló hatású. Talán erre a Kormorán együttes KI SZÍVÉT OSZTJA SZÉT slágere adhat választ amikor azt éneklik világgá, hogy: Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény. Ki szívét osztja szét, követik merre
jár,hegyeken és tengereken túl, értik majd szavát. Ezek után könnyű azt mondani, hogy a dal, a zene olyan, mint egy tökéletes nyugtatószer infúziója, az a fajta, ami nyugtatja az idegeinket, és közben emeli a lelkünket. Egyszóval emeli és fejleszti a TÁRS – A – DALOM minden egyes szereplőjét.