Véget ér a vakáció kezdődhet a tanév

Szeptember 1. pénteki napra esik, és lassan vége a hétnek, és sajnos a diákok szomorúságára vége a szünidőnek, vége a vakációnak. Még szerencse, hogy hétfőig van még három nap ráadás kipihenni a szünidő fáradalmait. Már nem lesz több kibúvó, a hétfő nálunk is hétfőre esik , Demjén Ferenc pedig már rég elénekelte: ,,Egyik hétfő délelőtt Peti áll a ház előtt. Melyik útra lép? Komoly most a tét. Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt, Balra van az iskola, esze súgja: menj oda! A diákok is szívesen a szívükre hallgatnának, de most az ész diktál. Talán nincs diák aki most örülne ennek a hétfői napnak, no és sok felnőtt sem hiszen újra egy új hét teli mindennel áll előttük. Sajnos ami elkezdődik egyszer véget is ér. Nem kell szomorkodni így van ez az iskolaévvel is, csak azzal a különbséggel, hogy kicsit tovább tart mint a szünet.

Az iskolák igazgatói, tanárai már lázasan készülnek az első napra, készülnek a tanévnyitó beszédek. Tudom nem egy könnyű dolog lehet arról írni, hogy gyerekek itt a szünidő vége és kezdődik az új tanév. Talán a tanévbúcsúztatót szívesebben hallgatták, hiszen akkor két hónapra kicsengettek, most pedig tíz hónapra becsengetnek. Sajnos ez a világ sora rendje ezt kell tenni, szeptemberben újra iskolába el kell menni. Becsengetnek. A majdani végzősök virágcsokorral köszöntik az iskola küszöbét először átlépőket. Az elsősök szülei szemében biztosan megjelennek az öröm és egyben az aggódás könnyei is. Öröm és aggódás, könny és mosoly az iskola év megnyitóján. Biztosan így volt ez akkor is amikor édesanyám engemet is elkisért 1968-ban arra a bizonyos tanévnyitóra. Arra már nem emlékszem mit is mondott az akkori iskolaigazgató megboldogult Hlédik Pál. Arra azért emlékszem, hogy kérdeztem édesanyámtól meddig is fog ez tartani, mert sietni kéne haza. A siettségnek megvolt az oka. Ma már tudom, hogy az „internacionalista segítségnyújtásról” Moszkva döntött, mivel Csehszlovákia a dubčeki reformokkal rossz útra tévedt és elejét akarta venni az ottani demokratizálódási folyamatoknak, és jöttek a tankok. Ez azt jelentette akkor számomra és több velem korabeli gyerek számára, hogy augusztus 21. óta a szomszédék magas szalmakazláról lestük a főúton masírórozó tankokat. Mit tudtam én , hogy meddig fognak masísozni, azt meg végképp , hogy milyen hosszú vendégségbe jönnek, de gyerekként igazi tankot látni akkor komoly dolog volt. Gyorsan elszaladnak a hónapok az évek. Az óvodásokból elsősök, az elsősökből gyorsan kimaradók lesznek, az édeasnyákban pedig mindig ott zakatol az aggódás gépezete. Sajnos mindig az előttünk álló idő ad okot az aggódásra. Hurrá itt az új iskolaév, no nem hurrá mondja sok diák, de mit vele hát itt van. Aggódnak az elsősök szülei, hogy milyen érzéssel térnek haza a kicsik. Aggódnak a végzős diákok szülei, hogy semmi ne jöjjön közbe ebben az évben, és az álom teljesüljön, és persze aggódik minden szülő a gyermek további sorsáért.

Az aggodalom az ember vele született tulajdonsága, és mivel sohasem tudjuk legyőzni, meg kell tanulnunk együtt élni vele, akárcsak a viharokkal. Mondja Paulo Coelho. Biztosan nem egy könnyű dolog ezt megtanulni. A tanévnyitóval az iskolák kapui tágra nyíltak. Most nincs olyan ováció mint június végén, ez érthető. Tudjátok Carlo Rovelli kortárs olasz elméleti fizikus is azt mondta, hogy a vakáció idején mindig jobban megy a tanulás, hiszen az iskola nem vonja el az ember figyelmét. Nem is beszélt annyira mellé. Ne búslakodj, hogy vége lett, örülj, hogy megtörtént. Nagyon jó, hogy volt szünidő, most pedig örüljünk annak, hogy újra valami elkezdődött, újra megtelnek az iskolapadok. Már nagyon régen beszélnek az iskolareformról, de igazából még nem ért ide. A szünidő és az iskolaév kezdete eddig mindig megelőzte, de sebaj egyszer majd csak behozza a késést, de a lemaradást azt nehéz lesz pótolni

Diákoknak, tanároknak, iskolai alkalmazottaknak egyaránt kívánok sikeres iskolaévet . Végezetül pedig fogadjátok meg a legnagyobb, a példaadó szónok Marcus Tullius Cicero szavait:,,Tanulj mindaddig, míg kedved lesz; kedved pedig mindaddig legyen, míg előmeneteleddel meg nem lehetsz elégedve.,,

JF