65 évvel ezelőtt az Aranycsapat három góllal győzte le Angliát a híres Wembley stadionban

0
964

Hidegkuti mesterhármasával, Puskás duplájával és Bozsik góljával 6:3-ra győztek. Méghozzá több mint százezer szurkoló előtt.

Maguk az angolok nevezték az „évszázad mérkőzésének” azt a találkozót, amelyet 1953. november 25-én rendezték meg Anglia és Magyarország között. Az 1988 –as év is nagyon régen volt nem még az 1953-as. Az Aranycsapat legendái járták a magyarlakta vidéket és élménybeszámolókat tartottak a közönségnek. Egy őszies, esős napon egy ilyen alkalomra érkezett volna Buzánszky Jenőbácsi, az Aranycsapat negyvennyolcszoros jobbhátvédje Nagyfödémesre. Sajnos közel a célhoz baleset érte. Az, az esti előadás elmaradt , Jenőbácsi pedig a Galánta-i kórház sebészeti osztályra került Dr. Valkó főorvoshoz. Abban az időben én is ott dolgoztam, mem mint orvos, de még csak nem is a sebészeti osztályon. Tudomásomra jutott a hír, hogy az aranycsapat egyik tagja itt fekszik Galántán. Alig félórámba tellett és már ott álltam az ágy mellett. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy kezet foghattam az aranycsapat egyik tagjával. A sérülése elég súlyos volt. Azt amíg a kórházban volt párszor meglátogattam és megegyeztünk, hogy felépülése után összehozzuk az elmaradt találkozót és Nádszeget is beiktatjuk. Ő hála Istennek felépült és a legközelebi adandó alkalommal még két társával – ők nem voltak az Aranycsapat tagjai – el is látogatott Nádszegre egy élménybeszámolóra és Deákira is. A találkozót a Csemadok egykori elnökével néhai Révész Józsibácsival szerveztük. Telt ház volt az előadáson és vetítettünk a 6:3 –ból is.

Szerencsém volt, hogy két estét nálunk töltöttek és így megboldogult Édesapámmal éjjelbe nyúló beszélgetéseket tudtunk folytatni. Egy igazi élmény volt a beszélgetés. Mindent elmondott, mondjam azt, hogy amit lehetett. Igen. Az Angol – Magyar mérkőzésről szuperlatívuszokban beszélt. ,,Tudod ez egy szerdai nap volt Londonban november 25-én. A Wembley stadionban 105 ezer néző volt. El tudod képzelni milehett ott. Mi felmentünk a pályára azt rúgtunk hat gólt az Angolok meg csak hármat. Ez egy óriási szenzáció volt, hiszen a hazaiak addig hazai pályán még nem szenvedtek vereséget kontinensről érkezett csapattól.,, Élénken emlékszik Puskás visszahúzós cselére, és kicsit gyanútlanul megjegyzi, hogy az akció Tőle indult. Persze a csapat felállítását is gond nélkül sorolta. Rengeteg élményről beszélt, de mi a világbajnoki döntőn a Németektől elszenvedett 3 : 2-es vereségre voltunk kívácsiak. Az emlékeim, ha nem csalnak akkor valahogy így próbálta leírni az akkori vereséget:

,, A futballban nincs előírva, hogy mindig a jobb csapat nyerjen. Kétségtelen, hogy a világbajnokság egyik nagy esélyesei mi voltunk. A VB előtt kétszer megvertük az angolokat, egyszer 6-3-ra, egyszer 7-1-re. A németeket is simán 8-3-ra megvertük, de sajnos Puskás Öcsit lerúgták, két meccsen nem játszott. A tornán a brazilok ellen – életem legdurvább meccsét játszottuk, igaz 4-2-re győztünk.

Azután jött a címvédő Uruguay és a hosszabbításban szakadó esőben 4-2-re nyertünk. Így jutottunk a döntőbe. A szálláshelyünkre tartó vonatot pedig lekéstük, taxikkal indultunk haza, és másnap hajnalban keveredtünk ágyba.

A németek 6-1-re verték ugyanezen a napon Ausztriát, úgyhogy ők inkább feldobódtak a nagyarányú győzelemtől minthogy elfáradtak. Tudtuk, hogy nem lehet lenézni senkit sem, mi nem is néztük le a németeket. Azért sikerült két gólt rúgnunk, amíg még frissek voltunk. És ami a legfontosabb szerintem ennyi év távlatából is, tudod az a játékvezető. Az angol Ling vezette a 8-3-as meccset, és tíz nap múlva ő vezette a döntőt is. Ilyen nincs a sporttörténelemben. Három-kettes német vezetésnél rúgtunk egy szabályos gólt – szabályos volt, hiszen Puskás egyméteres hátrányból indult -, a bíró meg is adta először, de a partjelző azt hitte, hogy május 1-je van, elkezdte a zászlaját lengetni, és visszavonatta a gólt.

Kesergek is rajta a mai napig, mert ha ezt megadják, akkor nem hosszabbítás lett volna, hanem pár nappal később megismétlődött volna a döntő, ami új esélyt jelentett volna. Lehet, hogy nyertünk volna, lehet, hogy nem ,de egy új esély lett volna számunkra.

Azt azért illik tudni, hogy valamikor az Aranycsapat miatt kezdték el nézegetni, hogy hol is van ez a csonka Magyarország, bár Budapestet gyakran összekeverték Bukaresttel. A sport a magyar embereknek is örömet okozott, ezért mondom, hogy aki felveszi a címeres mezt, az egy országot képvisel, a szurkolókat boldoggá teszi, és megismerteti Magyarországot a világgal. Éppen ezért kutya kötelessége megszakadni a pályán.

A végére még azért odaszúrta ,,nem biztos, hogy véletlenül kaptuk ugyanazt a bírót, talán megunták, hogy egy kis kommunista ország laposra ver mindenkit,,, hát mit modhattam erre. Jenőbácsi ez is egy ok lehetett. Azt még sokat beszélt és végén mondott pár godolatot amelyet azt hiszem úgy mint őt sem, de ezeket a gondolatokat sem lehet elfeledni. Tudod Ferikém a labdarúgás egyszerű. Mindig az nyer aki egy góllal többet rúg, gól az amit a bíró megad, a győztes azt mondd amit akar, a vesztes meg mondhat amit akar, a győzelmet nem kell megmagyarázni, a vereséget pedig nem lehet. Nekünk a VB után bújkálnunk kellett, tudod mit adnának ma egy VB ezüstért a magyar caspatnak?

Mondta vagy 30 évvel ezelőtt tömören és kifejezően. Utána még több alkolommal is találkoztunk, hol Nádszegen, hol máshol.

A legendás Aranycsapat kezdő tizenegyéből utolsóként távozó Buzánszky Jenő 2015. január 11-én vasárnap este hunyt el.

AZ ARANYCSAPAT ÖSSZEÁLLÍTÁSA

Grosics Gyula (1926–2014) – Buzánszky Jenő (1925–2015), Lóránt Gyula (1923–1981), Lantos Mihály (1928–1989) – Bozsik József (1925–1978), Zakariás József (1924–1971) – Budai II László (1928–1983),

Kocsis Sándor (1929–1979), Hidegkuti Nándor (1922–2002), Puskás Ferenc (1927–2006), Czibor Zoltán (1929–1997)

Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv (1906–1986)

 

JF

Előző cikkA Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Tt. 38/1993. számú törvénye A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGÁNAK SZERVEZETI FELÉPÍTÉSÉRŐL, ELJÁRÁSI RENDJÉRŐL ÉS AZ ALKOTMÁNYBÍRÁK JOGÁLLÁSÁRÓL
Következő cikkKülhoni magyar ifjúsági közösségeket támogat a magyar kormány
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc