Ami most a politikában és az itt élő kissebség vagy nyugodtan mondhatom magyarok politizálásásban történik Isten az atyám nem értem. Annyira kusza a helyzet, hogy talán akik ezt gyakorolják azok sem értik, akkor hát hogyan értse meg ezt egy kívülálló.
Pontosan öt hónap múlva lesznek a parlamenti választások, ha minden igaz. Már ebben sem lehetek biztos az itteni történéseket figyelve. Egy szerencse, hogy most a választás nem a februári hónap 29 napjári esik az ún szökőnapra. Most szeptember utolsó szombatjára és ez lehetne mondhatnám a bennünket képviselni akaró pártok számára a visszaszökő nap, hiszen 2020 február szökőnapján ténylegesen kiszöktették –tük őket a parlamentből.
Az ez évi választások napjához köthető a nagy mesemondó, országgyűlési képviselő Benedek Elek születésnapja és végül az ő születésnapja lett hivatalosan is a Népmese Napja. Ezt nem szabad kihagyni, milyen szép mesébe illő történetet lehetne majd írni arról, hogy 150 talpig, vérig rátermett ember elindult Pozsonyt meghóditani, és végül sikerrel járnak.
Ami pedig napjainkban történik a politikai térfélen erre nehéz valamit is mondani , az ember csak kapkodja a fejét. Kapkodja és nem nem és érti ezt az egész Komédiát, mert ez már nem mese. Az egész számomra azt sugallja, hogy valamiről megint elfeledkeztünk. Elfeledkeztünk elsősorban arról, hogy általában négyévente parlamenti választások vannak és arra illik felkészülni az indulóknak. Nekem ne mondja senki, hogy most jöttünk rá, hogy milyen kormányunk van, kik képezik a kormány összetételét. Nekem ne mondja senki, hogy már tényleg annyira rosszul látunk, hogy néha már nem is látunk. És végül nekem ne mondja senki, hogy elfeledkeztünk mi történt a szökőnapon.
Amikor vége lett a parlamenti választásoknak tudtuk, hogy kik kaptak lehetőséget, és kik kerültek a kispadra. A miérteket ragozhatjuk bárhogyan a tényeken ez mit sem változtat.
Lettek parlamenti képviselők akik mandátumhoz jutottak, és lettek akik nem.
Eddig nekem érthető, ha megválasztották őket ámbár legyenek ott. Azóta eltelt három év és két hónap. Valakik azóta kiszálltak, valakik beszálltak és vannak akik be akarnának szállni a már ,,mozgó,, vonatba . Ezek a mozgások már olyanok mint a fociban az átigazolások. Gyere mi majd leigazolunk centernek, ja téged meg balbekknek, a helyetekbe meg majd visznek valakit.
Amikor e sorokat írom már elindult a kampányvonat, de a Szövetség vonatát még valahol bütykölik, mert nem és nem akar elindulni. Egyre kell vigyázni, de erre nagyon nehogy ott maradjon a start vonalon, mert akkor abból Pozsony sehogy sem jön össze.
Az elmúlt idők kampányaiban akik együtt indultak legalább kifelé mutatva szerették is egymást, ahogy Demjén Ferenc egyik dalában énekli:,,Azt sem tudtuk hogyan szeressünk, csak fogtuk egymást. Amíg dühöngött a szerelmünk, nem láttunk mást. ,,
A politikában is ez teljesen így van. A választások előtt tényleg fogják egymás kezét, és a kampány alatt tényleg nem látnak mást, csak mondják és mondják mindenki ugyan azt. Akkor tényleg ez van, megértem dúl a ,,kampányszerelem,,, de ezt most nem látni vagy csak én nem látom a kissebségi oldalon.
Persze a választások után újra jönnek a szürke dolgos hétköznapok, ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy egyesek szerették volna és már nem bírják a kalitkát és miért is maradnának. Minden szívnek szárnya van, s néha elszáll. Ez a fentebb emlitett nóta folytatása.
Most április végén tanácstalanul, de talán nem reménytelenül állunk az események előtt. A magyar félen pattog a labda, valamit kellene vele csinálni. Itt Hoffi Géza egyik a fociról alkotott véleményének egyik mondata jut eszembe amikor ezt mondja : (…) Budai fut – labdával gyorsabban, mint labda nélkül – ezt se értem. Megy- megy a vonal mellett, egyszer csak: “Szűz Máriám!” – árulás történt, képzeljék el! Nem lehet tovább futni, mert vonal volt így is, meg rá merőlegesen, így is. Aszongya: “;Hűha! Be vagyunk kerítve, nézz oda!”
Na most mi is odaértünk a vonalhoz, mi is bekerítettük saját magunkat, na és most kellene azt fránya pattogó labdát kiszúrni.
Nem is olyan rég még rajzolódott egy egyenlet. Igaz sok volt benne az ismeretlen, és jóhiszeműen gondoltam, hogy az ismeretlenek eltűnnek és lehetőség lesz egy tágabb képviseletre. Az ismeretlenek nem hogy eltűntek, inkább szaporodtak. Az el vetett mag, megint rossz földbe került volna és a termés sem garantált?!
Mit gondoljon a választó, mit gondoljon az itt élő magyar. Volt , van és már pontosan nem tudom hány párt akik szeretnének összefogni. Pártok akik képviselni akarnák a közösséget. Pártok akik nem rég alakultak, ahová ismert más párttagok is igazoltak.
Összefogni szó egyik jelentése:,, Egyben tart kezével vagy karjával két vagy több különálló tárgyat.,, ebben az esetben embereket , pártokat. Számomra egy másik jelentés jobban visszaadja a kialakult helyzetet, amikor ezt írják a jelentésére, hogy : ,,A gazda összefogja a megtelt zsák száját, és beköti.,, Igen a gazdának kellene összefogni és bekötni.
A kérdés az, hogy hol és ki a gazda?
Addig még ezt a kérdést nem tisztázzák a zsákot bekötni nem lehet és úgy látom a zsák egy jó darabig nem is lesz bekötve. Gazda az úgy látom akadna is, de nem mindegyik tudja a zsákot bekötni. Az nem olyan egyszerű amilyennek hisszük. Gondoljunk csak bele, valamikor zsákoltuk a gabonát a padlásra és nem egy esetben a bekötés a padlásfeljárón kioldódott. Kit szidtunk, aki bekötötte, tehát nagy felellőséggel jár.
Idő és egyeéb más dolgok hiányában nagy a gyanúm, hogy az összefogás zsákja nem lesz bekötve. Az együttműködés talán hamarabb összejöhet, mert az egy kifejezett cselekvés, tevékenység. Ez lehet kölcsönösségen alapuló a pártok között is és nem kell zsákot kötni.
A gondom csak az, hogy az óra mutatója nagyon siet 12-őt ütni, mi pedig még azon agyalunk, hogyan összefogni, nem azon hogyan megszólítani a már alig megszólítható választót. Valahol párhuzamos vonalak vagyunk egymás mellett és a geometria szerint a párhuzamos vonalak csak a végtelenben találkoznak. Erre utal a Berényi –Bugár vita is ahol két vonat ment egymás mellett vagy egymással szemben, ezt eldönteni mindeki fantáziájára hagyom, de, ha szembe is mentek, azért külön vágányon nem veszélyeztetve egymás egészségét.
Valahol mi is ilyen párhuzamos vonalak vagyunk? Azt hiszem igen, és már csak a végtelenben fogunk találkozni vagy az sem biztos. Kerek öt hónapunk van, se több se kevesebb. Van közte két hónap uborka szezon és lehet, hogy még más buktatók is. Vigyázzunk, nehogy fenékre vagy nyáron ne a vizbe essünk saját hibáinknak köszönhetően. Utána pedig ismételgethetjük: Én elszabtam, te elszabtad, ő elszabta, mi elszabtuk; ha elszabtuk, hát elszabtuk, utólag már szabhatjuk Hoffi géza ismert mondását. Ott már nincs kibúvó, hogy, ezt a választást nem miránk szabták.
JF
