RÉGI CSIBÉSZEK

0
129

Már csak alig öt hónap, vagy előbb és tudni fogjuk a következő parlamenti választások eredményét. Legpontosabban mindig a választó tudja megmondani melyik párt milyen eredményt szerzett. Isteni szerencse. A mai napon amikor e sorokat papírra vetem már a választáson induló majdnem mindegyik párt tudja a listájukon szereplők névsorát.

Minden induló párt bizonyára már kereste, van amelyik még most is keresi az embereket vagy ahogy több ízben említettem munkásokat az aratásba. Valamikor könnyebb volt aratót és kéveszedőt találni, most már a kombajnista is a hiányszakmák egyikét gyarapítja. Mindannyian tudjuk jól, hogy itt tényleg nem aratókat kerestek, de lehet, hogy jobban járnának velük.

A pártok jelölteket keresnek, akik felkerülnek jó esetben egy 150 nevet tartalmazó névsorba, de nem ABC sorrendben. Most jut eszembe nem lehetne é a választási törvényt ez irányban megváltoztatni. Milyen szép is volna és még keresni is könnyebb lenne a listán, mert az ABC –t azért minden választó ismeri. Most biztosan azt mondják, hogy az a fránya B nagyon közel van az A betűhöz és újra helyzeti előnybe kerülnének a B betűsök, de még a C-sek is. Most ez nem így van, és jó ideig nem is lesz így, de egy eszmefuttatást azért számomra ez megért.

A listákat vagy pontosabban fogalmazva a teljes listákat még nem ismerem így azután némely esetben csak tippelni tudok, hogy ki milyen helyen kezdi a versenyt. Á francokat nem a versenyt, mert az már a pártlistákon belül nagyjából eldőlt. Tudni kell és azt az elmúlt 33 év tapasztalata mutatja, hogy a parlamentbe nyomuló pártok és mozgalmak általában mennyi parlamenti székkel fognak rendelkezni. Itt talán erre a kérdésre kisebb – nagyobb eltéréssel az előzetes felmérések választ is adhatnak. Ez esetben már megéri számolni, hogy a listákon szereplők helyezése mennyire lehet befutó, ha pártja bekerül a parlamentbe. A listán melyik az a hely ahol még van esély. A félreértés elkerülése miatt el kell , hogy mondjam , minden indulónak van esélye, hiszen él a karikázás lehetősége. Ez azt jelenti, hogy minden listán négy nevet lehet karikázni és ezzel helyzetbe hozni az indulót. Gyakorlatilag így mondhatjuk mindenkinek van esélye, de itt jön az a bizonyos svédcsavar. Az pedig azt jelenti, hogy a matematika is szerepet játszik a helyosztók megállapításában.

Mit jelent ez?

Amikor karikázunk akkor valakiket be szeretnénk  juttatni a törvényhozásba. Ez nem is olyan egyszerű, mint elsőre tűnik. Példaként, ha a párt a hozott szavazatok alapján bejut a parlamentbe és 15 képviselője lesz, akkor a 16-ik jelölt még akkor sem jut be , ha több szavazata van mint az előtte lévőnek.

Ez hogy lehet, kérdezhetik jogosan?

A  könnyebb számolás végett a parlamentbe bejutott párt 150 ezer szavazatot szerzett , ezzel 15 parlamenti székhez jutott. A 16 -ik jelöltnek 4200 karika jutott, az előtte lévő 14 és 15.-nek 3800 karika és ők  képviselők lettek a 16.-ik nem. Lám itt  a 99 kevesebb mint a 100, pedig a 3800 kevesebb  mint 4200 , de a parlamenti matematikánál ez mit sem számít, itt a kevesebb a több.

Bolyai János  valóságos csodagyerek az egyik leghíresebb magyar matematikus biztosan elmondaná véleményét a törvényhozóknak a matematika alapjairól. Nemá hogy egyszer az ország alaptörvényébe is belesrófolják ezt a csodás matek találmányt.

 Ahhoz , hogy a 16-iknak  esélye legyen legalább 4500 karikát kell szereznie. Ez az adott pártra leadott összes szavazat három százalékát jelenti. Ehhez még az is kell, hogy az előtte lévők valamelyikének legalább egy szavazattal kevesebbje legyen, tehát 4 499. Tehát nem is olyan egyszerű csak úgy besétálni a parlamentbe. Ezzel a számítással akár a 150-ik is bejuthat. A bejutáshoz utána még az ún. csík alatt maradottaknak is lehet esélye, ha valakik kormányra kerülés esetén más lehetőséget kapnak, és megüresednek a székek,de ez már egy másik történet.

Itt jön újra vissza a fentebbi gondolat, hogy a pártok listájának felállításában rejlik a döntő szerep. Valahogy ez tényleg hasonlít az egyes országok foci vagy más csapatjátékának válogatottjaira. Nem hiába mondják a fociban 21-es a keret azt leszűkítik 18-ra és végül ugye csak 11-en játszanak. A többi pedig reménykedve vár , lehet hogy becserélik és játszhat.

Azt gondolom sokan vagy még annál is többen figyelik és várják  kik kerülnek főleg a bennünket érintő listák elejére. Azért írom a többes számot, mert jelen pillanatban senki sem tudja ki melyik ,,csapatba ,, igazol. Figyelik, kik lesznek azok akik, ha szerencsénk, á dehogy szerencsénk elég szavazatunk lesz akkor ott lesznek a parlamenti padokban. Ma nehéz megmondani, hogy hány bennünket is képviselni akaró párt létezik. Sok vagy még annál is több, hiszen már pártszárnyak is akadnak, akik szívesen felvállalják gondjainkat, a  több szavazat reményében. Valahol érthető, hiszen mi rendesen szétziláltak vagyunk, köszönve saját magunknak.

Az ökölvívásban is a komoly ütéstől,, megroggyant,, bokszolóra rászámolnak, és ha feltápászkodik az ellenfele az esetek többségében  próbálja azonnal ,,kivégezni,,. Itt velünk is ez történik, beszedtünk már jópár nagyon komoly felütést és még nem tisztult ki a látásunk.

Amikor az 1990-es évek második felében volt négy párt , azt abból három szövetséget kötött azt hittük eljött a kánaán. Egy ideig talán itt is járt, de fogta sátorfáját és tova állt. Zajlott az élet. Az egyből  lett kettő, de csak egyik lett  parlamenti tényező. Ebből azután lett és a mai napig van  is elég sok adok kapok, meg ramazuri. Lám mi történik a 2020-s választások előtti évben, a magyar térfélen játszó pártok megsokasodnak. A pártok megsokasodtak, csak a választóból nem lett több, sőt…. .Utána pedig tapasztalom, hogy azért ez így  nincs teljesen rendben. Össze kellene kovácsolni, egybe gyúrni ezt a sokaságot. Idő hiányában, no lehet hogy más hiányában is , de jön a Karácsony a szeretet ünnepe, fogalmazzak inkább visszafogottabban nem sikerült teljesen, egy tető alá hozni minden itt megjelent magyar pártot.

Egység nincs, egyesség nincs, de azért választás az lesz! Itt jön elő Kurt Tepperwein egyik gondolata amikor is azt mondja: “A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A ‘positum’ latin szó jelentése: az, ami van. Pozitívnak lenni tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van és aztán tovább lépünk.”

Igen fogadjuk el azt ami akkor történt és azután nagy léptekkel lépjünk tovább, mert a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben van. Valahol most odáig jutottunk a lejtőn, hogy van e még lejjebb? Azt nem tudom csak remélni tudom, hogy nincs, mint ahogy  a híres Omega zenekar Régi csibészek slágerének egyik gondolata mondja: Egyik délután megyek az utcán,És látom, nem köszöntök már,Hátam mögött még fütty se szól mint rég,Úgy érzem, elfelejtették. Óh, a régi csibészek nem ismernek engem meg, Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek.

Itt tartunk alig 145 nappal, de már ez sem biztos, a választások előtt./mikor ezt irom/ A régieket már nem akarják megismerni az újaknak pedig nem jutott kellő fény az árnyékukban és azt mindenki tovább lépdel.

Számomra ezek kudarcok, még akkor is, ha valahol mindenki részese  a történéseknek, de a döntések valahol,,messze,, tőlünk zajlanak. A gondom ezzel az, hogy az elmúlt évek kudarcai után is, még mindig kint, másokban keressük azt amit csak belül találhatunk meg . Tehát az út bennünk van, ne másokban keressük!

Ez  év szeptemberét ha minden igaz, október követi, úgy ahogy az őszt a tél. Remélem ebben nem lesz eget rengető változás, de lehet, hogy télen újra az ajkunkra fagy a mosoly, .  A tavasz is reánk virrad. Abban már nem vagyok olyan biztos, hogy az itt élő magyarokra is egy új és szebb tavasz virrad. Fognak is zajongani de rendesen az 1848-as Forradalmárok. Nagyon nem sajnálnám, ha ebben, és az ezeket érintő dolgokban végképp nem lenne igazam.

Lehet kitűzni a gyászlobogót: 52 év után gyakorlatilag kettészakad az Omega. Ennyi idő alatt mindenhol vannak konfliktusok, és persze ezek a rockbandát sem kerülték el. – írja a Bors. / A zenekar 1962 szeptember 23-án tartotta első koncertjét/ Szétszakadt azt megint összefércelték. Egy két új arc a csapatban azt a rajongók pedig megint csak jöttek és jötttek. Láss csodát utána megint  teltház előtt koncertezett. Sajnos már nem fognak koncertezni, nagyon kár!

Nekünk már hamarabb kilehetett vagy kellett volna tűzni a gyászlobogót, hogy ketté vagy hány felé szakadtunk. Az összefércelés nem segít, gyenge a cérna vagy az akarat vagy nem passzol a parlamenti matematika. Én az utóbbira tippelek. Az említett  példából is nagyon jól látható, érzékelhető, hogy amikor úgy gondoljuk, hogy már minden lehetőséget kimerítettünk, még biztosan van legalább egy. Gondolom, azt azért a pártvezetők is tudják, hogy szeptember  után is lesz élet , csak akkor lehet, hogy  már nem az élet értelmét kell keresni, hanem nekünk kell értelmet adni a további életnek.

JF

 

Előző cikkPárhuzamos vonalak
Következő cikkRögös még az út a Dubček tér felé
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc