Erről amiről most íok írhattam volna hamarabb is, hiszen nincs új a nap alatt. Szemlélem ezt a felbolydult, őrült világot. Háború, viszály, véleménykülönbségek, ítélkedés és végtelen panaszkodás mindennapjaink velejárója. Ezek mind a béketeremtés ellentétei. Ha béketeremtők akarunk lenni, akkor pedig csírájában el kell fojtanunk a viszályt, az ítélkezést és a panaszkodást!

 

Mi zajlik most körülöttünk a parlamenti választások előtt négy hónappal. Kapkodás, végtelen panaszkodás. Ezt a legnagyobb jóindulat mellett sem tudom másképp nevezni. A szó átvitt értelmében szeptember végén egy sorsdöntő világbajnoki mérkőzést játszunk. Tényleg sorsdöntő és meglehet, hogy egyben sorsfordító  is lehet.

Sorsdöntő  azért, hogy lesz e az itt élő magyarságnak, az itt élő kissebségnek három év elteltével újfent ,,csapatbéli,,képviselete a 150 férőhelyes Szlovák parlamentben.

Sorsfordító pedig azért, mert  ha kimaradunk újabb 4 évig vagy tovább is nézhetjük, de csak kívülről árgus szemmel milyen is a szlovák parlament.

A biblia  tanulsága szerint a hét bő esztendő után mindig jön hét szűk, de legalábbis szűkebb év. A mostani háromhoz hozzáadom a négyet már meg is van a hét szűk esztendő. Ha a bibliai  leckét megtanulnánk sokkal jobb hely lenne a világ, és  története pedig nem az összeomlások szüntelen körforgásáról szólna.

 

Az itt élő magyarság képviselete a változások után sohasem volt egy kézben és ettől talán nem is volt és nem is lehetett egységes. Akkortájt tényleg mindenki jóhiszeműen azt gondolta, mégha több párt illetve mozgalom is fogja a magyarság érdekeit képviselni az biztosan egységes lesz. Lehet, hogy naivak voltuk meg hiszékenyek no és mellette nagyon bizakodóak. Azt azért az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy akkor azért más idők jártak. Ami még nagyon fontos tényezőnek számított, hogy ékesen világítottak a fáklyák a fáklyavivők kezében.

Ma mentőcsónakból céltalanul szemléljük a történéseket, és érezzük az újabb  vihar közeledtét. A gondolat fonalának folytatásához Koncz Zsuzsa Elment a hajó c. dalából hoztan egy gondolom ide illő részletet.,,Ha csinálnánk egy nagy hajót, oda mehetnénk. Elment az a hajó, elszállt minden gyönyörű szó.,,

Tudom a parlamenti matematika nem enged, de most  nem azt kellett volna  nézni, hogy majd kiül be a parlamenti padsorokba, hanem azt , hogy valaki közülünk, értünk beüljön. Nem tudom kizárni, hogy esetleg egy-egy magyar képviselő lesz szórványban a parlamentben.

Az is igaz, hogy az itt élő kis jószándékkal majd félmillió /456 ezer, felfelé kerekítek/magyar egységes képviselete nem is olyan egyszerű.

Nem egyszerű mert tényleg  sokfélék vagyunk és sokféleképp gondolkodunk. Alig vagyunk nyolc százaléknyian és most már nem is tudom hány felé osztódtunk.

Most, hogy a számtani képlet megoldását majdnem késznek látták,  csak azok a fránya számok valmiért megint nem passzolnak. El kellene  mondani az szemtől szemben, hol maradt a várt megoldás. Nem lehet hallgatni. Szergej Geraszimov azt mondja, hogy ,,A hallgatás veszélyes. A hírek hiánya még a rossz híreknél is rosszabb.,, Ezt többször egymásutánban olvassuk el, érdemes megszívlelni.

Tudom, hogy  a politikában is minden lehetséges még a lehetetlen is. A Házelnök úr pár nappal még kitolta a ,,lapzártát,,még mindig esélyt adva, annak aki még élni tud vele. Ahogy látom ez már rajtunk mit sem segít, sőt.

 Rengeteg esélyt, lehetőséget szalasztottunk el az elmúlt években. Tudjuk mit mondtak a régi öregjeink, amit délelőtt nem végzel el, délután nem tudod behozni. Ne feledjük 2020 március elsején kezdődött az igazi délelőtt, de azt hiszem azt remekül elfecséreltük. A csónakokat kinn hagytuk hánykolódni a vízen, és nagy az esély, hogy a szeptember végi vihar felborítja őket, a hajó pedig elment. Ebből pedi egy  kissebb földrengés kerekedhet. ,,Lehetetlen helyes úton haladni, ha a végcélt sem tűzték ki helyesen.,, Mondja nagy bölcsen Francis Bacon angol filozófusi. „A tudás hatalom” szállóige megalkotója. Elgondolkodtató.

JF

 

Előző cikkMi lesz veled Szövetség?!
Következő cikkPárhuzamos vonalak
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc