Egy beszélgetés margójára

0
581

November 8 – án péntek este 18 órára hirdettünk meg egy érdekesnek ígérkező beszélgetést Kozma Imre atya irgalmasrendi szerzetessel. Az Atya ígérte, hogy a délutáni órákban érkezik Nádszegre. Amikor elhagyta Budapestet hívott, hogy úton van és 4-5 óra tájban érkezik.
A jelzett időpontra meg is érkezett. Érkezése után utunkat azonnal az általa felszentelt idősek otthonába vettük, ahol már a lakók vártak bennünket. Az épület recepcióján azonnal beszélgetésbe elegyedett a lakókkal. Utána néhányukat még a szobán megnéztünk és beszélgetett velük mindennapi dolgaikról. A látogatást a hospicban folytattuk. Minden betegünket meglátogatott és akivel tudott és lehetett szóba is elegyedett. Az ott fekvő legidősebb betegünk aki nagyon közel van a 100. születésnapjához meg is ismerte az Atyát. Amikor elárulta hány éves az Atya csak annyit mondott – hoppá- . A látogatás tovább folytatódott az épület többi szárnyában, ahol szintén kedvesen fogadták őt.
Egyszerűnek és erőt adónak tűnt. A szavai meleget árasztottak és látszott a rengeteg segítő év tapasztalata.
Lassan hat óra, átballagunk az irodaházban ahol a beszélgetés lesz. Az úton is beszélgetünk a tapasztalatokról és főleg az ő tapasztalatairól. Korát meghazudtolóan mondja a történeteket.
Elmúlt hat óra, kicsit még várunk, hogy a miséről is érjenek ide. Szép számban összejöttek a hallgatók és el is kezdhetjük a beszélgetést.
A beszélgetés elején röviden elmondom a legfontosabb tudnivalókat az Atyáról.
Kozma Imre Született: Győrzámoly, 1940. június 4.Tanulmányok:Érettségi a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban, Papi Szeminárium Esztergomban.
Egy pár szó a tevékenységéről: 1963-1965káplán Táton-Dorogon1966-1968 káplán a Zugligeti Szent Család Plébánián1968-1977 lelkész az Alkantarai Szent Péter templomban (Ferenciek tere)1977-1997 plébános a Zugligeti Szent Család Plébánián – családpasztoráció létrehozása, 1989-tőla Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke1997-tőla Betegápoló Irgalmasrend tagja.
Kitüntetéseit nem sorolom, nagyon sok van belőle, akiket érdekel megtalálják az atya honlapján. / https://www.maltai.hu/imreatyacv/
2003. MÁJUS 10. szombat délután az Atya celebrálja a szentmisét és utána megszenteli a Szent Erzsébet egészségügyi és szociális központot. Ennek lassan 17 éve. Az évek elszaladtak, mi pedig júniusban egy veterán focitornán összefutottunk Budapesten, Angyalföldön és újra beszédbe elegyedtünk.
Úgy nézett ki, hogy ott folytattuk ahol valamikor abbahagytuk. Akkor kértem mega z Atyát, hogy találkozzunk és beszélgessünk egyet a világ dolgairól, az önzetlen segítségnyújtásról és egyebekről. Egyeztettünk és ma itt vagyunk.
Akkor vágjunk is bele.
Amikor e beszélgetésre készültem sok mindent megtudtam Kozma atyáról, ami még jobban fokozta a kíváncsiságomat, hogy valójában ki is ő.
Azonnal az elején ezt a kérdést nem tudtam kihagyni, sem megkerülni.
Születési dátuma talán a véletlen műve vagy a Jó Isten keze is benne van?
A válasz a tőle megszokott egyszerűséggel érkezik- igen, biztosan benne volt.
Ma esti témánk ahogy beharangoztuk – az önzetlen segítségnyújtás mai társadalmunkban–, biztosan más világot élünk, mások a társadalmi viszonyok, de a segítség az mindig jól jöhet főleg , ha önzetlen. Gondolom én, vagy rosszul látom?
Igen a segítség vagy önzetlen vagy nincs, ha nem önzetlen az nem segítségnyújtás az már számítás. A segítségnyújtás által az ember nem emberré lesz, hanem emberré válik, mondja az Atya.
Ön az egyik szentbeszédében azt mondta, hogy: jó lenne, ha a tengelye körül forogna ez a világ! Avilai Nagy Szent Teréz szerint: a világ tengelye az imádság! Kedves Atya ezek szerint a világ valahol tomporficamban szenved vagy a tengely már excentrikus?
A világ egyszerűen beteg. Továbbá elmondta, hogy a világ az emberi műfaját tekintve irgalom. Tehát az irgalom azt jelenti, hogy akivel szemben irgalmas vagyok, annak az életét biztonságban akarom tudni.
Olyan egyszerűen mondta mindezt mint a világ legtermészetesebb dolgát, lehet, hogy ez lenne a természetes. Az irgalmasságot gyakorolni kellene mert ezzel biztonság érzetet teremtünk.
A kérdések közben kitért a gazdasági válságra és elmondta, hogy szerinte nem gazdasági válság van, á nevetséges, erkölcsi válságban szenvedünk. Majdnem mindenünk meg van csak egymással nem tudunk és nincs időnk beszélni.
Elgondolkodtató és megszívlelendő mondatok. Olyan fogalmakról szólt továbbá, hogy kovász a világban, fény a sötétségben, nyitottak vagyunk a világ és az emberek felé is.
Mondtam is neki, hogy ezt a beszélgetést bizonyára többször visszahallgatom az elhangzottak végett és főleg a fogalmak egymásba kapcsolódása végett.
A jólét valami olyan ami sohasem valósulhat meg a világban. Erre a gondolatra pedig jön, hogy — Jövőnk a szegénység –. Ezt , ha kifejtjük akkor mindenki szegény akarna lenni, a szegénység azt jelenti, hogy éppen az van ami kell, nem több, mert akinek több van mennyi gondja van.
Ezek olyan gondolatok amelyeket nem biztos, hogy minden nap hallunk és első hallásra megértünk.
Az, hogy máltai lett szintén csak annyit mondott, hogy ez is Isten belépése volt az életébe.
Azt egy kicsit fociztunk is. Vidi vagy Fradi kérdeztem, mert nemrég focin találkoztunk, azt láttam elsuhanni Önt egy Fradi nemzetközi kupameccsén. Honnan a futball iránti érdeklődése? Fociztam középiskolás koromban középpályás voltam, jó ballábbal áldott meg az Isten, leakartak igazolni 18évesen az akkori nb1 be, de nem árulta el melyik csapatba.
A beszélgetés végén még azért megjegyezte:,, Az a baj, hogy hosszan tűrő vagyok és mindig kidőlnek a hallgatók. ,,
Az Imre névnap is pár nappal ezelőtt volt, nem feledkeztünk el, és ekkor humorosan megjegyezte, hogy : Az egyik köszöntője azt mondta, hogy Imre Atyának biztos helye van a kereszten.,, Azt hozzátette, hogy nem kizárt.
Számomra egy érdekes, tanulságos este volt. Olyan kérdésekre is választ kaptam amelyek nem voltak teljesen világosak számomra. Azután minden kérdést nem is lehetett feltenni, hiszen illetlen lett volna meg – meg szakítani a mondókáját. A végén azért egy dologban megegyeztünk, hogy Nádszeg nincs is olyan messze Budapesttől vagy inkább Budapest Nádszegtől és nem kizárt a folytatás.
Kedves Atya! Köszönjük a látogatást, köszönjük hogy itt volt.
Isten vele , jöjjön máskor is , szívesen várjuk!
JF
UI: A teljes beszélgetés nemsokára meghallgatható és nézhető a www.onkormanyzat.sk oldalon.

Előző cikkTt. 369/1990. Törvény A KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZATOKRÓL Kelt: 1990. szeptember 6.
Következő cikkMegjelent az új Baross Gábor Terv
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc