Az emlékezetem ha nem csal ez számodra a 4 éves ciklus 4-ik éve. Tehát a ciklus utolsó negyedében vagyunk, kezdődik a hajrá. Azt az embert, akit már 4 x megválasztottak egymásmás után bizonyára valamit letett a közösség asztalára és 4 évente bizonyára ezt értékelik a választók.
Tudom, nem könnyű ez a munka vagy inkább hivatás mert nemegyszer, nem kétszer az emberek a polgármestertől várják a megoldást, kényes helyzetekben pedig a döntést. Valahol ez talán így is van rendjén, gondolod, hogy én már könnyen vagyok ezzel a kérdéssel, de mikor gyakorló polgármester voltam, ugyanezt írtam le, ugyanez volt a véleményem és azóta sem változott. Tudom mindig vannak és lesznek elégedetlenek, ez valahol bele van kódolva az emberekbe. Néha nagyon nehéz ezzel megbékélni, mert amikor a legjobbat akarod adni akkor vagy a legrosszabb. Bárhogy is számolom egy átlagos szlovákiai faluban ahol 1600 lakos él, jó Királyrévben kevesebb ,/mosolyog/egy átlagos életkor megérésénél is csak 18 polgármester lehet, ha négy évente mindig mást is választanának. Ez esetben is még marad 1582 lakos aki nem volt polgármester, így nagyon kevesen tudják, hogy ez mivel is jár. Látod számtanból sem voltam a legrosszabb. Az pedig , hogy egyszerre több vezetője legyen egy községnek nagyon nehéz elképzelni, mikor néha az az egy is sok. Jó, ebben az esetben az egyik mindig azt hinné, hogy a másikat szidják. Egy próféta sem kedves a maga hazájában”(Lk 4, 24) – jelenti ki Jézus Názáretben, ahol nevelkedett. Ezt mikor is mondta Jézus, hány évvel ezelőtt üzent nekünk polgármestereknek , hogy vigyázzatok, Ti sem lesztek ám próféták a falutokban. Na jó mi hitetlen Tamások , tisztelet a kivételeknek még el akartuk hinni, hogy azé az nem úgy van ahogy vala mondták. No, de úgy van az ám nagyon is úgy van. A hitet nem csupán kapja az ember inkább úgy fogalmaznék csak az kapja, aki igényt tart rá. Azt hiszem ezek után igényt tartunk rá. Régóta ismerjük egymást az önkormányzás terén talán újat nem tudunk mondani egymásnak. Mai jövetelem célja nem is az, hogy újat mondjunk egymásnak egészen más. Tudod jól, hogy eddig 2 könyvet írtam, de nem azért, hogy csak írjak és még nem is csak azért, hogy ismerjenek, inkább azért, hogy csak szűkkörben, ha néha, néha belelapoznak, tudják mi is történt „kicsi kis hazánkban, házunk táján“. Most szeretnék egy harmadikat írni, kicsit más formában és kicsit más tartalommal megtölteni. Tehát azért jöttem, hogy egy interjút készítsek veled, amelyben lényegében arra keresem a választ, hogy a választó miként is szavaz. Tudom, hogy valahol a receptet a kezedben tartod, hiszen amikor indulsz nyersz. Valójában 10 kérdést állítottam össze, ezekre kérnék választ. Persze az első nem lehet más, mint megkérdezem válaszolsz e a kérdésekre, ez lenne a 0-dik kérdés. Ha igen, akkor jöhet az első és tízig utána meg sem állunk és hát a ráadással mindig számolni kell. Azt hiszem megnyugodhatok mivelhogy igenlően bólintottál, vágjunk bele.
1., Az első kérdés kicsit múltba néző vagy múlt idéző . Mi a titka, hogy sok választást lehessen nyerni zsinórban ? Hogyan szavaznak az emberek községen belül, az elvégzett munka vagy az ígéretek?
Szerintem annak nincs semmi titka, hogy valaki választásokat nyerjen zsinórban. Négy helyhatósági választáson vagyok túl, de nem tudom megmondani, mi a titka. Bocsánat, öt önkormányzati választás van mögöttem, hiszen 1998- ban képviselőjelöltként a legtöbb szavazatot kaptam. A 2002 – es önkormányzati választásokon már polgármesterjelöltként indultam, amelyen a négy jelölt közül nekem szavaztak bizalmat a lakosok. Két választási időszakban nem volt ellenjelöltem, amíg a 2014 – es önkormányzati választásokon egy fiatal hölgy is indult a polgármesteri székért. Az igazsághoz tartozik, hogy 2009 ben a megyére is jelöltettem magam, mint független képviselő, de a galántai járás összes településén kapott szavazatok száma sem volt elegendő a bejutáshoz. Tehát az ember nem nyer választásokat zsinórban, de szerintem ez természetes is. Én személy szerint nem szoktam ígérgetni. Az első polgármesteri választáskor valóban volt egy röplapom, amelyen nem ígértem semmit, csak pár mondatban felvázoltam az elképzeléseimet. Akkor az emberek változást akartak, hiszen az elődöm Katona Dezső már 14 éve töltötte be a polgármesteri funkciót, és elérkezettnek látszott az az idő, amikor a lakosok már változást akartak. Ez vár mindannyiunkra, tehetünk bármit a községünkért, lakosainkért. A többi megmérettetésnél gondolom már a munkámat is figyelembe vették a tisztelt lakosok. Szerintem ahhoz, hogy zsinórban lehessen választásokat nyerni talán szükséges egy kis szerencse, tudás, rengeteg munka és odaadás.
2., Sokat megélt önkormányzati politikusként, hogy látod mi változott az első választások óta, elsősorban emberi és utána társadalmi szinten. Téged hogyan érintettek ezek a változások és hogyan változtál , na jó nem külsőd ?
Hát a külsőm bizonyára megváltozott, hiszen 32 éves voltam amikor önkormányzati képviselő, és 36 amikor polgármester lettem. Most pedig 52 éves vagyok. Nem panaszkodom, ez az élet rendje. Ahogy megöregedtek és elmentek az elődeink, úgy mi is követjük őket ezen az úton, és helyünket majd átveszi egy másik, fiatalabb generáció.
Ami a változásokat illeti emberi és társadalmi szinten is bizony nagy változásokon ment át az emberiség az elmúlt esztendőkben. Az én nézetem szerint ezek a változások sajnos rossz irányba viszik az emberiséget. Vagy az emberek a változásokat?! Az emberek sajnos egyre kevésbbé tisztelik egymást. Szomszéd a szomszéddal, rokon a rokonnal, falubeli a falubelivel vitatkozik, veszekszik. Ezen emberek legtöbbje egész életét egymás mellett élte le, és azt kellett tapasztalnom az utóbbi egynéhány esztendőben, hogy bántják egymást, nem kommunikálnak, irigyek egymásra, nem segítik a másikat és gyakran pokollá teszik környezetük életét. Sokszor felteszem magamban a kérdést, hogy vajon miért? Nem tudasítjuk, hogy az emberi élet annyira rövid és véges. Elég végigsétálni a temetőn, és az ember már az én koromban is látja, hogy mennyi ismerős, rokon, barát álmodja ott örök álmát. Vagy mindig meg kell várni, hogy valami baj történjen, és akkor majd talán félreteszük az ellenszenvünket?
Konkrét példa erre a 2006- os árvízhelyzet. A sok gond, baj, félelem és feszültség mellett jó volt látni, ahogy az emberek egymást segítik és biztatják. Olyan emberek rakták egymás mellett ezrével a homokzsákokat, akik már évek óta nem is beszéltek egymással. Pedig lehet hogy valami aprócska, kis banális dolog miatt nem szóltak egymáshoz évekig. Ha baj van, ezek a kis dolgok mintha elvesznének az élet komoly problémái között, olyankor félreteszünk minden haragot, indulatot és tesszük a dolgunkat. Majd amikor elmúlik a veszély és minden visszazökken a régi kerékvágásba, újra „elfelejtjük“ a szomszéd, falubeli nevét.
Társadalmi szinten pedig nagyon nehéz valami éretelmeset megfogalmazni a változásokkal kapcsolatban. Forrong a világ. Világviszonylatban dúlnak az értelemetlen háborúk és a környezetvédelmi katasztrófák. Európai viszonylatban óriási problémát jelent a népvándorlás, vagy ahogy mi ismerjük: migráció. Nem is tudatosítjuk, hiszen amíg nem érezzük a saját bőrünkön, addig fel sem tudjuk fogni, hogy ez a folyamat mit hordoz magában. Ezt csak azok az európai polgárok tudnák megmondani, akik ezt a problémát átélik Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Görögországban, a Balkánon, és nem utolsósorban Magyarországon a határvidékén élő emberek. Ami a médiákból eljut az emberekhez csak töredéke az igazságnak. Nem vagyok meggyőződve, hogy a nagy politikusoknak érdekük tájékoztatni az embereket a valóságról. Én azt vallom, hogy segítő kezet nyújtani a rászorulóknak emberi és keresztényi kötelességünk, de nem lehet, hogy az itt élő emberek életének rovására menjen. Természetesen a segítségre szoruló a kapott segítséget becsülje meg és alkalmazkodjon az itt élő emberek szokásaihoz, tartsa be szabályaikat. Van olyan érzésem, hogy a migrációban, a migrációs politikában is nagy üzlet van. Egyes emberek mások bajából nagyot profitálnak.
Ha körülnézünk a saját házunk táján bizony rájövünk, hogy nagy gondok vannak magában az országban, és a nagypolitikában is. Az utóbbi hónapokban kirobbant botrányok azt bizonyítják, hogy Szlovákia sem halad jó irányba. Számomra, mint magyar nemzetiségű ember számára az elmúlt esztendőkben bekövetkezett társadalmi változásokban legfájóbb a szlovákiai magyarság politikai szétszakadása. Az elkövetkező időszakban nagyon fontos lenne, hogy a magyar nemzetiségű politikusaink tegyenek félre mindennemű pártoskodást, haragot, sértődöttséget és egymásra mutogatást. Próbáljanak megoldást találni, bocsánat, találjanak megoldást a szlovákiai magyarság összefogására, összekovácsolására. Tudatosítani kell, hogy egyre kevesebben vagyunk, fogyatkozunk (ezt mutatják a statiszikai és demográfiai mutatók is) és már nincs idő egymás hitegetésére.
Én személy szerint próbálom reálisan szemlélni és megélni a z emberi és társadalmi változásokat, de akarva, akaratlanul is az ember részévé válik ezeknek a szinte már mindennapos dolgoknak. Van amit tudok tolerálni, próbálok a negatív dolgok ellen tenni, opimistán tekinteni a jövőbe, de bizony néha olyan érzésem van, hogy belefáradtam és tehetetlen szemlélője vagyok ezeknek a változásoknak. De nem állhatok, nem állhatunk meg, hiszen tennünk kell gyermekeink, unokáink jövője érdekében.
3., Nagyon sok választást , népszavazást megértél, sőt ha jól tudom 1990 óta mindet. Volt belőlük elég, ha jól számolom 36. Az eredmények tükrében kérdezheti a választópolgár, hol is állunk, merre is tartunk. Esetleg túlságosak voltak az elvárások a változások után?
Valóban, 1990- óta minden választást, népszavazást megéltem. Igaz, külömböző formában és beosztásban. Az 1989-es bársonyos forradalom után az emberek fellélegeztek, megkönnyebbültek. Érezték a változás szelét és a szabadság mámorát. Egy jobb, tisztességesebb, szebb társadalom reményében fogalmazták meg elvárásaikat. Hol állunk? Merre tartunk? Túlságosan nagyok voltak-e az elvárások? Nagyon nehéz kérdés-sorozat, de az az egy dolog biztos, hogy az emberek valami mást vártak. Egy szabad, biztonságos, tisztességes országot, jobb megélhetéssel. Bizonyára sok embernek megvalósult ez az álma, de szerintem többen vannak azok, akik csalódtak a változásokban. Az egyszerű emberek azt mondják, az elmúlt rendszerben nagyobb volt a létbiztonság, közbiztonság és a szociális biztonság is. Nem mintha visszasírnák, vagy óhajtanák a szocializmus éveit, de aki megérte azt a rendszert, párhuzamot tud vonni az akkori rendszer, és a változások utáni rendszer pozitív ill. negatív oldalai között. Ha kizárjuk a változások negatív hatását, gondolok itt a megromlott közbiztonságra, a nagy botrányokra, adócsalásokra, az egészségügy helyzetének romlására, a munkanélküliségre, a fiatalság elvándorlására, a nyugdíjas korosztály elszegényesedésére, a korrupcióra és egyéb tényezőkre láthatjuk, hogy nagyon sok jó dolog is történt a változások óta. Szabadon utazhatunk, mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, az ország gazdasági helyzete is javuló tendenciát mutat, aminek majd a jövőben hatással kellene lennie az emberek életére is. Az embereknek nagyobb lehetőségük van a tanulásra, műveltségük bővítésére, vállalkozások indítására, szabad véleménynyilvánításra. A technika és technológia terén is lassan felzárkózunk a nyugat európai országokhoz. A tudomány és technika vívmányai az informatika és a telekomunikáció terén pedig a mi embereinket is elérte, mégpedig oly mértékben, hogy az évek óta szociális segélyből élő munkanélküli emberek is mobil telefonokkal járkálnak. Ezek a vívmányok nagyban segítik az ember életét, de fel kellene állítani egy fontossági sorrendet, amelyben a mindennapi kenyér és hajlék bebiztosítása, a lakbér és az azzal járó szolgáltatások megfizetése, a gyermekek iskoláztatása lennének az első helyen, szóval minden, ami létszükséges és fontosabb a kényelemnél, komfortnál.
4., Számodra melyek a fontos vagy kevésbé fontos választások. A polgármester talán nem is szelektálhat, csak biztathat választás és választás között vagy igen?
Minden választásnak megvan a maga fontossága. Valójában a polgármesternek nem szabadna szelektálnia választás és választás között, de ugyanez érvényes a tisztelt polgárra is. Nagyon sokan a választások után kritikát nyilvánítanak ki, miután nem éltek szavazati jogaikkal. Véleményem szerint csak az jogosult a megválasztott kritizálására, aki részt vett a szavazáson. Könnyű az ellenzékből, a háttérből véleményt nyilvánítani, közben semmilyen felelőséget nem vállalni.
A választási jog is bizonyos felelőséggel jár. Én soha senkinek nem tanácsoltam, hogy ne menjen választani, szavazni, sőt inkább arra biztattam, hogy menjen, hiszen mint ahogy az előbb említettem, ha valamire és valakire leadtuk a voksunkat, csak akkor van jogunk követelni, számonkérni, esetleg kritizálni. Minden egyes választónak a saját felelőssége, hogy milyen jelöltre adja le a voksát, és egyben bizonyos fokig ő is felelős a megválasztott személyért. Nagyon sok választópolgár nem a realitást, a valóságot nézi amikor a szavazóurnákhoz járul, hanem inkább a szimpátia, a rokoni kapcsolatok és az ígéretek alapján adja le a voksát.
Az emberek, a választópolgárok felállitanak egy bizonyos fontossági sorrendet a választásoknál, és ez alapján döntenek, hogy elmennek-e szavazni vagy nem. A tapasztalataim alapján a helyhatósági választások bírnak a legnagyobb súllyal a választók körében. Valahol ez természetes is, hiszen a helyi önkormányzatok működése van a legnagyobb befolyásssal a lakosság életére. Egy polgármester számára fontos minden választás. Fontos a helyi önkormányzat összetétele, mint ahogy az is, hogy a megyén és a parlamentben olyan emberek legyenek, akikhez szükség esetén segítségért, tanácsért fordulhat.
5., Mi az oka annak, hogy az egyes választásokon kis túlzással tolonganak a választók és némelyiken a helyiségek tátongnak az ürességtől? Konkrétan helyhatósági, parlamenti és a megyei illetve az eu-s választások. Pedig azért a kampány dübörög itt is ott is ezerrel.
Ahogy már említettem, a választópolgárok felállítanak egy fontossági sorrendet a választásoknál, és az alapján döntenek, hogy részt vesznek–e a voksoláson. Az elmúlt esztendőkben nem volt jellemző a tolongás a választásihelyiségek előtt. Inkább ha visszaemlékezünk, akkor ez jellemzőbb volt a 90-es évekre. Akkor még valami újat, valami mást jelentett a szabad választás.
Talán az embrekbe még be volt rögződve a kötelességtudat a szocializmus korszakából, és kötelességüknek érezték a választásokon való részvételt. Ma ez a kötelességtudat inkább az idősebb generációra jellemző.
A fiatalok lazábban veszik a kötelességeik elvégzését és a jogaikkal való élést, de még így is a helyhatósági választásokon mindig nagyobb a részvétel, hiszen a közösség közvetlenül dönt a település működéséről és jövőjéről.
A kampány dübörög minden választás előtt, és bizony mondjuk meg őszintén, nem kis pénzösszeget emészt fel. Talán a legalacsonyabb részvételi százalék az EU-s választásokon van, mert ma még az emberek nem érzik annyira fontosnak az európai képviseletet, sőt hasonló véleményük van a megyei választásokról is. De más referendumon is tátongtak a szavazóhelyiségek az ürességtől. Ha komoly felméréseket végeznének a kompetens személyek látható lenne, hogy a kampányra használt pénz nem mindig hozza meg a várt eredményeket.
6.,Csináljunk egy hosszabb eszmefuttatást az első demokratikus választásoktól, 1990-től napjainkig. Hogyan is gondolkodik a választó vagy hogyan változott a gondolkodása ? Igaz sok választó már az égi választóurnához jár, de felnőtt egy újabb generáció, akinek ott van az internet és a google professzor.
A 90-es években aktív, életerős emberekből bizony nagyon sokan már az égi választóurnákhoz járulnak. Az idősebb generáció kötelességének érezte a választásokon való részvételt. A 90-es évek elején az emberek még eufóriában voltak. Az arra jogosultak elmentek választani, mert óhajtották az újat; új politikai arcokat, embereket, új pártokat szerettek volna látni a politikai életben. Ezek voltak az első úgynevezett szabad választások. A politikai porondon végül megjelentek az új pártok, amelyeket gyakran az előző rendszer aktív emberei alapították és alkották. A politikába nyíltan bekapcsolódtak azok az ellenzékbe tömörult személyek is, akik véleményük kinyilvánítása miatt voltak szankcionálva, üldözve, megalázva és elnyomva. Ők voltak azok, akik nem tankönyvekből tanultak a szocialista társadalmi berendezkedésről, és saját bőrükon tapasztalhatták meg a szocializmus minden pozitív és negatív tulajdonságát.
A választók lelkesedéssel járultak az urnákhoz. Majd később mintha az emberek csalódtak volna a politikusokban, az ígéreteikben és ez bizony a választási lelkesedés hanyatlásához vezetett. A sorra következő választásokon, népszavazásokon már egyre kevesebb választásra jogosult személy vett részt. Az elmúlt esztendőkben felnőtt egy újabb generáció. Egy korosztály, amely már az ún. „szabad világban” született és nőtt fel. Az ő elvárásaik, elképzeléseik már egészen mások, mint az idősebb korosztályé, és ez így van rendjén, hiszen a változás mindig valami újat hordoz magában. Ők már nem tudják összehasonlítani az akkori időszakot a maival. Számukra az a természetes, amit ma élnek meg; mások a céljaik és a terveik. A mai fiatalság az újat és a kihívást keresi. Ez így volt a mi fiatalságunk korában is, csak akkor ezt mi sem tudatosítottuk. Megfigyelhető minden szavazásnál, hogy még most is az idősebb generáció a kötelességtudóbb. Az elmúlt években már annyi választás volt, hogy az emberek megunták és nem veszik komolyan. Persze a politikusok próbálják meggyőzni a választókat az alkotmányilag biztosított választójoguk érvényesítéséről, de úgy néz ki, hogy egyre kisebb sikerrel. Az utóbbi parlamenti, vagy akár a megyei választásoknál is olyan dolgok tapasztalhatóak, amelyek bizony aggodalomra adnak okot. Nagyon sokan a szélsőséges nézeteket valló pártokra és ezen pártok jelöltjeire adják le voksukat. Sokszor erre magyarázatot sem adva, a média előtt mosolyogva és nyíltan vállalják döntésüket. Több magyar nemzetiségű ember is vagy elkeseredésből, vagy valóban a poén kedvéért az ilyen nacionalista pártokra szavaz. Ezért bizonyos mértékben mi is felelősek vagyunk, akik magyar nemzetiségűnek valljuk magunkat és a közszférában, állami szférában, politikában, a megyei önkormányzatban vagy a parlamentben munkálkodunk. Mindannyian hibásak vagyunk abban, hogy nem tudjuk (vagy nem akarjuk) összegyűjteni egy fedél alá a felvidéki magyarságot, lehetőséget kínálva az összefogásra.
Ma mindenki szabadon választhat és élhet a szólásszabadság jogával. Minden választópolgárnak szíve joga arra a politikusra, pártra szavaznia, amelyikre szeretne, de megmaradásunk érdekében fontosnak tartom az összefogást és a felvidéki magyarság felsorakoztatását egy közös képviselet mögé.
7., Mit kell tudni illetve kellene tudni a választóknak ahhoz, hogy a plenta mögött jól tippeljen, jó döntést hozzon? Úgy látom nem az elvégzett szisztematikus munka a mérvadó, inkább az újabbnál újabb ígéretek.
„A biztonságérzetet a megtartott ígéretek számával mérik.“ J. Irving
Sok esetben valóban az ígéretek nagyobb hatásssal vannak a választókra, mint a szisztematikusan, hosszú távon elvégzett munka. A csábító ígéretek nagyban be tudják folyásolni az emberek döntéseit, eltávolítják őket a realitástól. Majd később, amikor visszatér a valóságba akkor döbben rá, hogy nem jól döntött, rosszul szavazott. Nehéz megmondani mit kellene tudnia egy választónak ahhoz, hogy jó döntést hozzon. Elsősorban reálisan kellene látnia a dolgokat, felmérni az ígéretek valóságát és megvalósíthatóságát. Ismernie kellene a jelölt személyét, vagy a népszavazás tárgyát. Nemcsak a plakátokról, a médiákból, hanem a valóságban is. El kellene különítenie a személyes szimpátiát a valós dolgoktól. Nem vagyunk egyformák, minden ember más és más. Más a jelleme, tudása, személyisége, egyénisége és még sok egyéb emberi tulajdonsága. Ezt a Jóisten, vagy a természet (ki hogyan gondolja) így alakította és ez így van rendjén. A plenta mögött minden ember, választópolgár a saját meggyőződése, lelkisimerete szerint dönt és dobja az urnába a szavazócédulát.
8., Abban megegyezünk, hogy a politika a kompromisszumok művészete. A politikában a választó dönti el ki kivel ülhet le a választások után tárgyalni és milyen súllyal és kit nem lehet megkerülni. A községeken belül , hogy csapódik le a politika szele? Melyik a jobb helyzet innént nézve ellenzéki vagy kormánypárti?
A nagypolitikába nem szívesen szólnék bele, hiszen nem veszek részt benne, és ezért teljes mértékben nem tudhatom, hogy valójában mi zajlik a „politikacsinálás“ kulisszái mögött.
A híres bismarcki szállóige szerint a (reál)politika a lehetőségek, véleményem szerint kiegészítve a kompromisszumok művészete is. Kompromisszumokra, megegyezésekre szükség van a mindennapi életben is; a politikában, közösségi életben, családban, egyszóval mindenütt. Viszont nem mindegy, hogy kompromisszumok ésszerűek-e, vagy csak érdekből és anyagi haszonból kötődnek. Véleményem szerint a választások után a választópolgár már nehezen tud beleszólni a tárgyalásokba. Ő a voksával egy megbizatást ad a megválasztott személynek, akinek képviselnie kellene az embereket, nemcsak a választóit. Tapasztalatból tudjuk, hogy a választások után a vesztes jelöltek többnyire azért nem hallatnak magukról, mert veszítettek. A győztes jelölteknek pedig már a sok tennivalójuk mellett egyszerűen nincs idejük a választóikra. A legtöbbjük csak a következő választások előtt jelenik meg újra a nyilvánosság előtt. Természetesen tisztelet a kivételnek.
Bizony vannak olyan képviselők, megválasztott személyek is, akik a választás első pillanatától az utolsóig a tisztelt polgár, választó rendelkezésére állnak. A nagypolitika gyakran bele szeretne szólni, és bele is szól a községek működésébe és a helyhatósági választásokba. A nagyobb politikai pártok helybeli és környékbéli tagjai közül sokan úgy vélik, többet tudnak független kollégáiknál és ismeretségeik által nagyobbak a lehetőségeik. De ez bizony nem mindig tükrözi a valóságot. Az önkormányzati politikában egy polgármesternek nem szabad senkit kikerülnie, aki a község segítségére lehet. Mindenkivel tárgyalnia kell, legyen az az illető bármilyen pártból. Ha csak a sajátjai felé nyit, és csak párttársai segítségére vár, akkor bizony nagyon nehéz helyzetbe kerülhet. Ha kidobják az ajtón, vissza kell másznia az ablakon, mosolyogva, olykor meghunyászkodva, vagy esetleg a hangját felemelve, néha az asztalra csapva kell nyomatékot adnia kérésének.. Ez hatványosan érvényes azokra a kollégákra akik függetlenek, még ha a többiek, akik mögött például egy parlamenti párt áll ezért ki is gúnyolják őket.
Velem is többször megtörtént, hiszen én sosem voltam semmilyen politikai párt tagja, mindig függetlenként, aláírások gyűjtésével indultam a helyhatósági választásokon. Tapasztalatból mondom, hogy gyakran hátrány, ha egy polgármester független, de bizony van olyan is, amikor kimondottan előnyös is lehet. Számomra úgy érzem többször jelentett előnyt. A cél lényegében azonos volt mint a különböző párthoz tartozó kollégáimnál, de viszont az „út“ nálam sokszor kanyargósabb volt, bizonyos dolgokért többet kellett dolgoznom, küzdenem, kilincselnem, de a végeredmény valahogy mindig sikeres volt.
9., Kamaszkorodban , mert ilyen is volt az életedben lehet, hogy vasárnap délelőttönként más műsor nem lévén a tv –ben nézted Dévényi Tibor három kívánság című műsorát, ahol azért ő minden gyermek kívánságát teljesítette. Mi volna a Te három kívánságod?
Őszintén bevallva kamaszkoromban vásárnap délelőttönként szentmisén voltunk, mert nálunk akkor 10.30 kor kezdődött a vasárnapi szentmise. Így nem nagyon néztem Tibi bácsi műsorát, de ez nem jelenti azt, hogy nem ismerős a műsor. A legcsodálatosabb érzés számomra is a gyermekek kérésének, kívánságának teljesitése. Természetesen a lehetőségekhez mérten. Nagyon nehéz megválaszolni a feltett kérdést.
Talán az első kívánságom az lenne, hogy az emberek változzanak meg. Változzanak meg a jó felé, tiszteljék, becsüljék, segítsék egymást.
A második kívánságom, hogy a kicsi falum Királyrév és minden község a szomszédságunkban fejlődjön és még évszázadokig fennmaradjon, megőrizve a magyar öntudatot és az elődök emlékét.
Harmadik kívánság pedig személyes kívánság volna. Az unokáim (jelen pillanatban még csak egy van, de bízom benne, hogy az elkövetkező esztendőkben több unokát is magamhoz ölelhetek) egy biztonságos, szép, békés , emberszeretőbb világban nőjenek fel és éljenek egészséges, becsületes emberként. Én pedig úgy éljem le az életem, hogy ha majd az idők múlásával véletlenül a kezükbe akad a fényképem és ránéznek, büszkén mondhassák „Ő volt a mi papánk“.
10., Polgármesterként mivel maradtál adós a választók felé, vagy van e ilyen nem lerótt adósságod és ennyi év után az a szó, hogy motiváció mit jelent számodra?
Az elmúlt esztendőkben sok minden megváltozott a falunkban. Bérlakások, szennyvíztisztító-állomás, csatornahálózat, kerékpárút, műfüves pálya és iskolai játszótér épült. Felújult az iskola, óvoda, templom, kultúrház, a közvilágítás, a sportpálya, lelátó a sportpályán, járdák, községi utak, az állami utak, a halottasház, az iskola tornatereme, az iskolai étkezde, megépült Oncsán és a Fekete-víz jobb partján az árvízvédelmi gát. Épülőben van a Feketevíz bal partján az árvízvédelmi gát és zárókamra, Hosszú soron az esővíz – elvezető rendszer. Tervben van az összes még elmaradt községi út felújítása, további járdaszakaszok felújitása, községi játszótér építése és a tűzoltószertár korszerűsítése. Nagyon sok helyi lakos számára ez semmi, ez kevés. Ebben a faluban nem történik semmi. Bizonyára többet is tehettem volna az elmúlt négy választási ciklus alatt a faluért, de tudatosítani kell, hogy Királyrév a lakosság létszámát tekintve a kisebb községek közé tartozik Szlovákiában, és ez nagyban meghatározza a költségvetés magasságát is.
Igyekeztünk a testületekkel úgy gazdálkodni, hogy a költségvetés mindig kiegyensúlyozott legyen, és a község ne kerüljön nagy adósságokba. Mindig addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér elv alapján. Nincs olyan érzésem, hogy adós maradtam volna a lakosok irányába. Talán építési telkek kialakítása terén többet lehetett volna tenni, de aki kicsit jártas ezen a terülten az tudja, hogy a tulajdonjogok rendezése nagyon hosszadalmas és költséges folyamat. Motiváció az mindig van és kell is, hogy legyen, hiszen az viszi előre az embert. Persze nagyon sok mindent meg kellene még oldani, felújítani, építeni a községben. Motivációt, munkát mindig lehet találni és kell is. Fontos, hogy az embernek úgy a magánéletében, mint a hivatásukban legyenek reális és megvalósítható terveik és céljaik.
Az ember társadalmi lény és szükséges, hogy mindig legyen mellette valaki, aki segíti és támogatja szükség esetén. Azt is fontosnak tartom, ha segítséget, támogatást, biztatást vagy dicséretet kapok, azt én is viszonozzam mások felé. Ha szükséges, akkor segítő kezet nyújtsak a bajban levő, segítségre szoruló embertársaimnak. Úgy érzem, hogy ezt az emberi támogatást, segítséget az elmúlt években megkaptam a kollégáimtól, környeztemtől és főleg a családomtól.
Sose felejtem, amikor a 2002-es önkörmányzati választások estéjén átjöttél hozzánk, és mint öreg, harcedzett, tapasztalt polgármester azt mondtad: Gratulálok ehhez a nehéz hivatáshoz, és a Jóisten segítsége legyen veled!; majd hozzátetted: Ne feledd, bármit is hoz a jövő, bárhogy is összeveszünk, összeszólalkozunk, én itt leszek, hogy segítsek. Nyugodt lekiismerettel kijelenthetem, hogy ezt az ígéretedet be is tartottad. Köszönöm szépen.
Egy ráadás kérdést még engedjél meg, mert nem tényleg szeretném kihagyni. A második könyved egyik részletében volt egy ilyen elejtett gondolat, hogy ,, egy hajón vagyunk csak két mentőcsónakot igényeltünk,, ez az itt élő magyarságot érintette. Nem félsz, féltek, félünk attól , hogy elcsatolódik a hajó a csónakoktól és a csónakok egymástól?
A kötelek, amelyek azokat a képletes csónakokat tartják bizony nagyon-nagyon lazák. Bennem talán nincs is annyira meg a félsz, hiszen ha visszatekintünk a magyar történelem viharos eseményeire, mi magyarok mindig híresek voltunk arról, ha nem volt közös ellenség, akkor magunk között találtunk. De ha jött a külső veszedelem, akkor azért mindig csak össze tudtunk fogni és meg tudtuk védeni a magyarságunkat és a hazánkat. Most is ebben bízom. Inog a két csónak, lazák a kötelek, de most van szükség egy erős, erélyes, emberséges kapitányra, aki erős kezekkel megmarkolja a köteleket és nem engedi eltávolodni a csónakokat a tenger sodrásában és elveszni a felvidéki magyarságot az élet viharában.
Köszönöm, ez számomra egy érdekes beszélgetés volt.
