Virul a veteránok focija

0
432

Összeállt egy focikedvelő társaság Dél-Szlovákia nyugati részén, mind 55 év felett járnak már. Veteránok, s a saját koruknak megfelelő ellenfelekkel játszanak. Idén három tornán szerepeltek: nyáron Budapesten, ősszel Nádszegen, télen Pécsett. És mindig más névvel léptek pályára.

Budapesten volt a bemutatkozásuk a 11. Veterán Focifesztiválon. „Először fordult elő a torna történetében, hogy nemzetközi mérkőzések is voltak, a határon túli magyar lakta települések részvételével – forgatja vissza az eseményeket Juhos Ferenc, a társaság mozgatója. – Csapatunk érdekessége, hogy mindenki valakivel már játszott valaha együtt egy-egy mérkőzésen, de így egy együttesben még soha nem. Két győzelemmel a döntőben találtuk magunkat. Kapusunk, Racsko Pál nagyon jól védett, addig kapott gól nélkül meneteltünk. Az eszékiek elleni fináléban 0:2-ről egyenlítettünk, de büntetőkkel 1:2-re alulmaradtunk. Aztán két percig mi voltunk a tornagyőztesek, mert az eredményt elírták. Mikor a műsorközlő bejelentette, hogy Eszék a második, ők kivonultak, és szó nélkül átvették a másodiknak járó díjat. Csak néztünk csodálkozva, mire bemondták, hogy mi vagyunk az elsők. Odaszóltunk a rendezőknek, hogy egy icipici góllal az eszékiek voltak a jobbak, és ezután már helyreállt a valós sorrend.”

Megmutatták magukat a veteránok idehaza is, szeptemberben Nádszegen. „Nyolc megszólított csapatból öt jelentkezett. Előzetesen a torna esélyese a Videoton volt, soraikban azokkal is, akik az egykori európai kupamenetelésnek is részesei voltak. Ők más szintet képviselnek, mint a többiek, de meg lettek szorongatva, sőt még vereséget is szenvedtek. Minden csapat szerzett pontot, ugyanakkor ki is kapott, tehát nem volt szuverén győztes. Ugyanannyi ponttal lett győztes a Videoton, mint amennyit a mi Mátyusföld csapatunk szerzett. Voltak nagyon jó megmozdulások, amelyek egyáltalán nem utaltak arra, hogy ötvenöt éven felüliek kergetik a labdát. Rengeteg gól esett, ami még élvezetesebbé tette a mérkőzéseket” – tudtam meg Juhos Ferenctől.

A ráadás a pécsi teremtorna volt novemberben, amikor immár Mátyusföld, Csallóköz néven futballoztak Juhos Ferenc és veterán társai. „Két győzelem után a Pécsi MSC annak idején NB I-et is megjárt csapatával találkoztunk. Mindenki nyerni akart. A mérkőzés harmadik percében kapusunk, Racsko Pál komoly sérülést szenvedett, de fájós kézzel is folytatta a játékot. Végül megérdemelt 5:2-es győzelem született a pécsiek javára – foglalta össze a teremfocis sikerüket Juhos Ferenc, aki húsz góllal a csapat idei legeredményesebb játékosa, és akin kívül Racsko Pál (a torna legjobb kapusa), Nagy György, Borka Béla, Juhos Tibor, Horváth Miklós, Simon Gyula, Nagy Jaroslav és az egyetlen kakukktojás, a zoboraljai Zsebi József lépett pályára Pécsett. – A végére kialakult, hogy a jövőben is Mátyusföld, Csallóköz néven futballozunk. Szép, tetszetős játékot mutatunk. Nekünk megtiszteltetés a magyarországi meghívás, ugyanakkor mozgunk, s a baráti szálakat is erősítjük. Nincs gyenge csapatunk, amiről eredményességünk is tanúskodik.
Van miért játszanunk a folytatásban is, mert elsők még nem voltunk. Simon Gyula révén volt válogatott focista is van köztünk, de bárkit várunk sorainkba, aki koránál fogva befér a csapatba. Legközelebbi meghívásunk Székesfehérvárra szól.”
J. Mészáros Károly
2019. december 27. 20:00 , forrás: Új Szó

Előző cikk„Hejrá Nyározsd!” – kézilabdás múltidézés Németh Pállal és Jolánnal
Következő cikkVálasztások: 1998-ban szavaztak a legtöbben, 2006-ban a legkevesebben
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc