Az utóbbi években sokat hallottunk a világvége bekövetketéről.
Sokan már tényként beszéltek és írtak róla. Uborkszezonban amikor
a politikától és főleg a politikusoktól csendes a ,,táj,, a sajtónak nagyon
jól jön. Ezidáig talán nem jött el, de ebben most senki sem lehet biztos
és ne is merjen rá fogadni. A merészebbek meg úgy is megteszik, mert
az ő jelszavauk: va banque, ami a szerencsejátékban annyit tesz, a bank
összes pénze a tét. Legyen szerencséjük!
Az írásokban olyan szavakat mint az Apokalipszis kezdtek
használni, és sokan felkapták a fejüket – Jézusom itt a végitélet. Azután
rájöttünk , hogy kicsit megint és már sokadjára elodázták a végső
időpontot. Hurrá mehet az élet tovább, minden rendben van, de azért ez
így nem biztos.
Lehet, hogy jó, lehet, hogy kevésbé, hogy sok mindenre már vissza
emlékszem. Emlékszem amikor kicsi elsősként iskolába kullogtam, de
szép volt mikor esett a hó. Emlékszem a lovaskocsik időszakára,
a porban fürdő aratók uzsonnázására, nagyanyán gyöngyöző vasárnapi
húslevesére. Emlékszem és arra nagyon, hogy bárhol, bármit is
játszottunk a déli és az esti harangszóra haza kellett menni. Utána
mehettünk tovább, de rendszer az működött, és ha netán valami okból
nem voltunk pontosak csak magunra vethettünk, hogy másnap valami
kimaradt. Azt gondolom meg volt mindenünk, köszönve a szülőknek,
nagyszülőknek, sőt talán többünk is volt mint ma van.
A világ úgy suhant el mellettem és mellettünk, hogy alig vettük és
vesszük észre az értékek eltolódásást. Most az nem nem számít merre
tolódtak, jobbra vagy balra, fel vagy le. A lényeg, hogy valahol
a technikai vívmányok olyan utat törtek maguknak, hogy maguk mögött
hagyták az ember értékes tulajdonságait, vagy jobb esetben megelőzték.
Van úgy, hogy a közúton is menetközben megelőznek bennünket .
Ehhez néha még egy jobb autó sem kell, elég, ha nálunk jobban
kormányozzák , gázolják és jó időben fékezik. Ezt az autót talán nem
olyan nagy tudomány utolérni, de amikor az autó jobb is, erősebb is , no
és még jobban is kormányozzák ezt utolérni valahol csak esetleg egy
közúti akadálynál lehet vagy esetleg ha valahol hibázik. A tanulság, nem
szabad feladni még akkor sem amikor csak egy fikarcnyi esélyünk is van
az utolérésére.
Alázatosan be kell ismernünk és ez nem szégyen, hogy ebben az
évezredben is van és mindig is lesz mit tanulnunk. Az önteltség
képzeletét nagyon messzire, és nagyon hosszú időre el kell űzni.
A természet valahol a Nagy Rendező segítségével nagyon megtréfált
most bennünket és mindenkit, nagyon a sarokba szorította a világ
összes nemzetét. Megmutatta újra, hogy a természetrendjét aki, akik
felakarják borítani nagyon rossz vállakozásba kezdtek. Aki ebbe
belekezd az úgy jár mint aki kétszerre akar átugorni egy szakadékot.
Eddig is voltak intő jelek, járványok egész sora tizedelte az emberiséget,
de bizonyára rossz volt a relénk a jelfogónk. A jelfogó pedig egy nagyon
és nyugodtan mondhatom létfontosságú eleme az életünknek, mert az
egy külső vezérlő jel hatására bekapcsol vagy megszakít egy nagyobb
terjedelmű adathullámot.Most ez a relé bekapcsolt és megszakadt az
adatátvitel vagy esetleg be sem kapcsolt, de ezt én én talán kizártnak
tartom.
A tudomány már annyira fejlett, hogy bármikor feltudjuk fogni és
befogadni az érkező legalacsonyabb frekvenciájú hullámokat és jeleket
egyaránt. Én a felfogás és a befogadás képessége és akarata között
látok komoly gondokat. Nézzünk pár alap dolgot, mert bizonyára van
belőlük rengeteg,hogy mennyire jut el hozzánk és mennyire vagyunk
képesek befogadni. Én a következő három dolgot választottam ki: jólét –
jóllét,tolerancia és önkritika. Lehet, hogy tévedek némelyik
meglátásommal, de ezt engedtessék meg nekem.
JÓLÉT! JÓLLÉT!
Azt írják, hogy a jólét egy kedvező, gondtalan anyagi helyzet, a jóllét
pedig az az állapot, amikor valaki jól van, egészséges.Azonnal látható
a két fogalom közötti kardinális eltérés, mert az egyik egy helyzeten
alapul , amíg a másik egy állapotot tükröz.
A jólét nagyon sokszínű és tág fogalom, egyaránt tárgya a hétköznapi
gondolkodásnak és a tudományos kutatásnak. Szinte mindenki mást ért
rajta, és minden tudományág máshonnan közelíti meg. Vilfredo Pareto
olasz szociológus és közkazdász megfogalmazott egy sajátságos
elméletet a maximális jólétról, amikor azt írja,, A termelés és a csere
abbamarad, és a maximális jólét állapota következik be, ha már nem
lehetséges javítani valakinek a helyzetén úgy, hogy valaki másé ne
rosszabbodna.,, Ez az úgynevezett Pareto-optimum. Érdekes meglátás
és érdemes rajta elgondolkodni, és ez az ember 114 évvel ezelőtt
okoskodta ki a matematikai képletét, amellyel a vagyon egyenlőtlen
eloszlására hívta fel a figyelmet a világban. E szerint a társadalom által
megtermelt javak 80 %-a az emberek 20 %-ához kerül. Ebbe a témába
ha jobban beleássuk magunkat, akkor kiderülhet, hogy ez a 80/20
szabály lehet, hogy az élet minden területén működik. Egy nagyon
egyszerű példa a megértés kedvéért: ,,Vegyük akár a
ruhásszekrényedet! Az esetek 80%-ában a gardróbod tartalmának
mindössze 20 %-át hordod! IGAZ?!,, Erre azután mit tudunk mondani ,
csak annyit kedves Pareto úr igaza van.
Ezek után folytathtnám a sort és se vége , se hossza nem lenne, de
a fenti gondolat nagyon tanulságos és mi is levonhatjuk belőle a kellő
következtetést. A társadalmunkban már úgy érzem nem egy esetben
túlléptük a maximális jólét állapotát, csak valahogy nem akartuk
érzékelni. Nem akartuk mert valahol már a pazarlás néha átlépte az
épeszűség határát. Gondoljunk csak bele egy átlagos magyar illetve
szlovák polgár évente 33 -40 kilogramm élelmiszert dob ki csak azért,
mert a nem megfelelő tárolás miatt megromlott, vagy csak mert
feleslegesen vásárolta meg. Ruhák, cipők amit talán már nem is az
emberek viselték ők viselték meg az embereket. A technika vívmányairól
meg talán nem is kell beszélni, hiszen az ember itt azt azért meg kell
jegyezni, hogy csak egy – két ember eljutott már tényleg a ,,világvégére,,
is.
Tehát valahol ez lenne tényleg a jólét és mi mégis mindig többet
akarunk, de miért? Azt gondolom, hogy minden embernek mást és mást
jelent a jólét, a társadalmaknak szintén, de azért tudni kellene merre, hol
találhatóak a határok és nem kell feszegetni őket. Inkább legyen
kevesebb ruhánk, cipőnk, de mi viseljük őket, autónk amelyek bennünket
szolgálnak.
A JÓLLÉT-hez pedig elengedhetetlen az egészség, a kiegyensúlyozott
lelki állapot és általában ilyenkor mindenki jól érzi magát, de ehhez még
hozzá kell társítani az alap JÓLÉT-i dolgokat, de tényleg csak azt és
nem mást , és meg van a JÓLLÉT. Itt kicsit visszakanyarodnék az írás
elejére, a porban fürdő aratók uzsonnázására, nagyanyán gyöngyöző
vasárnapi húslevesére mert abban az időben ilyen formában is
megtalálható volt a JÓLÉT és JÓLLÉT kapcsolata.
TOLERANCIA!
A tolerancia latin eredetű szó, elsősorban türelmességet jelent. A
műszaki életben a megadott méretektől, mennyiségtől, vagy minőségtől
való megengedett legnagyobb eltérést jelenti. Orvosi szempontból pedig
a szervezet ellenálló képességét, vagy gyógyszertűrő képességét értjük
alatta. A tolerancia a kölcsönös megértés és tisztelet alapja. Nem jelenti
a másfajta gondolkodással vagy mássággal való egyetértést vagy annak
követését. Ez a fajta türelmesség valahol a mások másságának az
elfogadása.
Nagyvonalakban ezt rejti magában a tolerancia, első olvasásra nem is
egy ördöngős dolognak tűnik, és tényleg nem is az. A ma
társadalmából és hatványozottan a mából nagyon kihaló félben van ez
a tulajdonság annak ellenére, hogy tanulható. Nagyon jó tulajdonságról
beszélünk, amelyet akarva akaratlanul be kell plántálni az emberekbe és
az ember palántákba is. Azért e tulajdonságunk gyakorlásánál
vigyázzunk arra átt ne essünk a ló másik oldalára amikor negatív
megníilvánulása lesz.
Mit jelent ez? Azt, ha olyasmit tolerálunk másokban, amellyel
önmaguknak vagy a közösségnek ártanak ezt nevezik túlzott
toleranciának.
Mi valahol gyakrabban találkozunk a toleranciadeficitjével mint magával
a toleranciával. A mai helyzetben pedig hatványozottan szükség van az
együttműködésre, amelynek pedig alapfeltétele a tolerancia bizonyos
fokú megléte. Amikor ez megvan akkor ezek által valósulhat meg a
plurális értékrendek egymás mellett létezése. Ez most életbevágóan
fontos, nem minha máskor nem lenne az. Az is igaz, hogy nem létezik
úgymond parttalan tolerancia. Nincs abszolút tolerancia. Ha mindent
tolerálnánk, hamar elérkezne az idő, hogy már nem volna mit
tolerálnunk. A tolerancia határa az én olvasatomban tehát a másik
ember szabadságát jelenti.
A tolerancia sem képes mindent megoldani, nem is csodaszer, de hiánya
sok megoldást elodáz, sok megoldást lehet , hogy semmissé tesz. Most
minden elodázott határozat, ajánlás negatív hatással lehet a társadalom
minden egyénére. Tehát legyen itt közöttünk, ne hiányozzon.
ÖNKRITIKA!
Azt olvasom, hogy akinek ez hiányzik nem látja be saját hibáját,
fogyatkozását, elfogult önmaga iránt és meg lehet sok más jelzőt is
olykor hozzáilleszteni.
Az emberek válasza a közügyekre és persze egyéb más ügyekbre is sok
esetben kimerül a ,,vagányan,, elmondott éles kritikában és itéletekben.
Azt gondolva, hogy ezt én most jól megmondtam és utánam a vízözön. A
vélemény, a kritika nem veszi el senki kedvét a cselekedetektől, míg az
ítélet, könnyen elriaszthat bárkit. Mert véleménye, bárkinek lehet a
nélkül, hogy keményen bírálna vele másokat. Az egészséges kritika
azonban sohasem bántó vagy sértő, hanem valójában építő jellegű. Erre
kell szorítkoznunk az egészséges önkritika gyakorlása esetén is.
Mindnyájunknak vannak belső kritikus részei. Az egészséges önkritikára
szükségünk van ahhoz, hogy valóságosan tudjuk értékelni helyzetünket,
és hogy viselkedésünket sikeresen szabályozzuk.
Gondolom, hogy nem attól válik valaki „nagy emberré”, hogy mindent
tud, hanem attól, hogy szeretettel képes segíteni akkor, amikor
nyilvánvalóan jó tanácsra van szükségünk. Most rengeteg jó tanácsra
van szükség, lényegtelen mely irányból jön, de az a fontos elérje
a célcsoportot. Frank A. Clark nagyon megtalálta a kritika miben rejlését,
amikor ezt írja: ..A kritika olyan, mint az eső; elég finomnak kell lennie,
hogy táplálja az ember növekedését anélkül, hogy megsemmisítené a
gyökereit…,, Ne tépjük ki a gyökereket, nem tudjuk mikor lesz
szükségünk.
Ezidáig is sok intő jellel találkoztunk, csak valahogy fittyet hánytunk
rájuk, félvállról vettük őket. Elmúlt a fittyethányás, félvállról vevés ideje.
A tudományra sem panaszkodhatunk, már annyira fejlett, hogy bármikor
feltudjuk fogni az érkező legalacsonyabb frekvenciájú hullámokat és
jeleket egyaránt. Az ember a tudomány által sok mindet elért, sok helyre
eljutott, sőt még az űrbe is egy egészen más világba. Képes
összekapcsolni lehetetlen helyzetben olyan elemeket amelytől szinte
eláll a lélegzetünk. Ezzel azt hittük és hitték, hogy minden rendben van,
már semmi sem lepheti meg az emberiséget.
No és itt a meglepetés. Egy aprócska, láthatatlan csodafegyver
lövedékei kezdtek pusztításba. Kihasználták azt az űrt, amely van az
ember és ember között. Eljutottunk a csillagokig, csak egymásról
megfeledkeztünk, megfeledkeztünk arról, hogy ami létrejött azt mint
a nagybetűs EMBER hozta létre. Azt hittük, ha ,,mindenünk,, meg van
akkor győztünk. Megfeledkeztünk arról is, hogy a Sátán még nem ment
nyugdíjba. Tehát a gonosz lélek természetesen megtesz mindent, hogy
féljünk, szorongjunk,ha ezt eléri, ő a győztes, és mi vagyunk a
vesztesek. Most tényleg félünk, szorongunk, de közben felvettük
a harcot a láthatatlan csodafegyver lövedőkei ellen. Igazi háború folyik
és lásd milyen érdekes nem ember és ember ellen, mert az állandón
folyik hol így, hol úgy most valami ismeretlen ellen. Ez az idáig folytatott
legnehezebb harc, mert nem ismerjük az ellenséget, de ő nagyon
feltérképezett bennünket és tudja, hol vagyunk sebezhetőek.
Ennek a háborúnak is, mint a 30 éves háborúnak is vége lesz ez
olyan biztos mint az, hogy a Nap holnap is Keleten kel majd. A világ
azonban már más lesz mint eddig volt. Kezdődik az újjáépítése, hiszen
sok fal ,, leomlott,, rengeteg ,,alap,, megrongálódott, és azt tudjuk, hogy
a régi elemek, téglák amelyek megmaradtak nem biztos, hogy oda
kerülnek vissza és a hiányzókat pedig újakkal kell pótolni. Bárhogy
nézem ez már sehogy sem lesz a régi világ. Az új építkezesnél vegyünk
erőt és építsük be a falakba, a megrendült alpokba a legfontosabb
emberi tulajdonságokat, ne vakolatként vigyük fel a falra, mert az ahogy
sok esetben olvasható: ,,Vigyázz omlik a vakolat.,,
Azt gondolom , ahogy a legeléjén írtam meg volt mindenünk, köszönve
a szülőknek, nagyszülőknek, sőt talán többünk is volt mint ma
van.Gyerekként így láttam, most azt látom sokkal többünk van mint
akkor, de sokszor a több jóval kevesebb.
JF
