Az emberek sokszor tévedésbe vannak, hiszen ami körülöttük történik az is csak kevésbé érinti és érdekli őket. A történések amíg nem jönnek be egészen a konyhánkba addig talán sokakat nem is érdekel. Sajnos ez nem csak minden napkelte után van így , de napkelték előtt is így szokott lenni.
Nagyon sok éven keresztül volt lehetőségem figyelni az emberek érdeklődését a közügyek iránt, sőt ez a lehetőség még jobban kibővült számomra. Az érdeklődés a közügyek iránt olyan mint az EKG görbe, vagy teljes nevén elektrokardiográfia a szívműködést kísérő elektromos impulzusokat rögzíti és ábrázolja monitoron vagy papíron.
Kérdezhetik jogosan, hogy mi a fene köze van a közéleti érdeklődésnek az EKG görbéhez. Kicsit mélyebben beleástam magam a görbe tanulmányozásába és egyre jobban rájöttem, hogy amit a görbe mutat nagyon is érvényes lehet a mindennapjainkra. Tudjuk, hogy a szív normális működésének vizsgálatára használjuk, de emelett természetesen számos rendellenesség kimutatására is. Ezek a rendellenességek olyanok mint a mi mindennapi viselkedésünk vagy mondjam azt érdektelenségünk a másik iránt, a közügyek iránt. Továbbá azt olvasom, hogy feltárhatóak vele a veleszületett szívhibák, továbbá az ingerületképző és -vezető rendszer működésének hibái, melyek ritmuszavarokat okoznak.
Kicsit, ha figyelmesen olvassuk a fenn írtakat szembetűnően érdekes fogalmak jelennek meg a rövid leírásban, legalábbis számomra. Kiemelem azt a pár fogalmat ami nekem nagyon érdekes: rendellenesség kimutatása, veleszületett /szív/hibák, ingerületképző és -vezető rendszer működése és ritmuszavarok.
Ténylegesen, ha az emberek viszonyát a közügyekhez és egymáshoz le akarnám írni az utóbbi tíz, húsz vagy legyen harminc évben nagyon is hasonlítana egyes EKG görbékhez. Még azt is eltudom képzelni, hogy néha ez a görbe egyenesbe megy át és a görbét újra kell éleszteni.
A viszonyok több évtizedes leírása egy komolyabb tanulmányt érdemel, de nagyon kíváncsian várnám a görbéjét. Számomra most az elmúlt pár hónap görbéje érdekel. Érdekel, hiszen olyan helyzet állt elő amelyre senki sem számított és senki sem számolt vele. Talán ez az az állapot amikor nem csak egy embernek, nem csak egy nemzetnek, de valahol minden embernek és nemzetnek el kell gondolkodnia a történesek felett, hogy a fenn említett görbe ne menjen át örökre egyenesbe.
Előre bocsájtom és ez kizárólag az én véleményem, hogy a jelenlegi helyzetben a vádaskodás, a te miért ezt tetted végképp nem segít. Egy olyan és nagyon érdekesnek tűnő egy ismeretlenes egyenlet előtt állunk, amely nemhogy komoly fejtörést, de egy komoly társadalmi felfordulást is okoz. Ki gondolta volna ebben a mindent tudó világban, hogy egy egyismeretlenes egyenlet kifog rajtunk, akkor amikor már kitudja hányszor és több ismeretlenes egyenleteket is megoldottunk.
Jut eszembe, elfeledkeztünk talán az egyszerű megoldásokról az egyszerűségről. Mindenapjainkban belebonyolódunk az összetett dolgokba, megoldásokba, mert azt hisszük ez vezet a megoldáshoz, ez lehet, hogy csak az ingerküszöbünknek árt vagy használ. Amikor az EKG görbe kimutatja az ingerületképző és -vezető rendszer működésének hibáját, akkor ezek az inger küszöbök, hol magasabb, hol alacsonyabb inger szinttel megjelennek a mindennapokban is. Ezek az inger küszöbök pedig nagy hatással vannak a vezető rendszer működésére is. A leggyakrabban pedig ilyenkor jönnek elő az úgy nevezett ritmuszavarok, amelyek mindig , legalábbis én így látom egy folyamat eredményeit tükrözik.
Az élet a Nagy Rendezővel egyetemben az asztalunkra tett egy egyenletet, amely megoldásán már december óta törjük a fejünket. Az egész világ keresi a megoldást , csak valahol nagy benne a hangzavar és az összevisszaság. Az egész világban összevisszaságot látunk és pontosan most ebben az összevisszaságban meg kell találnunk az egyszerűséget, a hangzavarban pedig keresni kell a harmóniát, és hiszem, hogy a nehézségek közt mindig ott lesz, ott rejlik a lehetőség.
Komoly dolog az összefogás, komoly dolog a tolerancia és komoly dolog segítőkészség. Azt tapasztalom, hogy ezek a világot fáklyaként előrevivő dolgok újra utat törtek maguknak. Most tényleg nem vigaszra van igényünk, hanem segítségre, a vigasz olcsó ajándék, de most a segítség az a nagyon fontos kapaszkodó számunkra. Én ezt már több ízben, kisebb csoportok, közösségek körében megtapasztaltam a fentebb említett szavak gyakorlati jelentőségét. Megtapasztaltam amikor a közösségért való tenni akarás utat tör, tekintet nélkül arra ki milyen nyelven mondja , hogy hol kell segíteni és azután a köszönömöt is. Megtapasztaltam, hogy néhány esetben a jó érdekében tett lépések háttérbe tudják szorítani a mindenkori bírálókat és mindenben a rosszat keresőket. Azonban a tapasztalatok többsége sajnos azt mutatja, hogy a ma világában sajnos nem a rosszak az erősek, hanem inkább a jók a gyöngék.
Ezekben a napokban nagyon fontos a már fentebb említett tulajdonságon kívül még megőrizni a kincstári optimizmusunkat. Ideillően ezt talán Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin fogalmazta meg az egyik gondolatában amikor ezt írja: ,, Az optimista egyáltalán nem az, aki soha nem szenvedett, hanem az, aki átélte és legyőzte a kétségbeesést.,, Mindenki most valahol szenved, de nem szabad kétségbeesni. Biztosan átéljük, biztosan másabb lesz az elkövetkező világ és mi is akik benne élünk és az újabb napkelte újabb reményt ad és a jelenlegi ritmuszavarok is helyreállhatnak.
JF
