A nemrégiben, Nádszegen szervezett beszélgetőest alkalmával, a volt helyi polgármester, Juhos Ferenc jóvoltából a Paraméternek lehetősége nyílt Herdics György címzetes apáttal boncolgatni egyebek mellett az egyház jelenlegi problémáit, az azzal szemben felállított elvárásokat, a templomlátogatási szokásokat.
Milyen kihívásokkal néz szembe az egyház 2020-ban?
Az utóbbi években Ferenc pápa főpapi szolgálata sokakban kérdéseket vetett fel. Gondoljunk csak a migránsokkal kapcsolatos kérdéskörre, vagy a modern egyház bemutatására. Az egyház élt már meg kríziseket. Tele van a világ, a sajtó például az egyházi visszaélésekkel. Mindig vannak örömök, fájdalmak, remények és mindig vannak olyan dolgok is, amelyek miatt, azt gondolom, az egyháznak szégyenkeznie kell. Mentségünkre szóljon, hogy kispap korunkban azt tanultuk, az egyház szent és bűnös. Szent, mert a megalapítója, vagyis Jézus szent, és bűnös, mert bűnös emberek alkotják. Nyilván az emberek az egyháztól elvárnak bizonyos morális magaslatokat, ami természetes is. De hát az egyházban mindig megjelenik a bűn, a rossz, a gyarlóság, melynek mind-mind része vagyunk. Arra tanít a teológia, hogy az egyház egyes tagjainak bűne hatással van az egész egyházra. Ha valami probléma, nehézség üti fel a fejét, gyakran megpecsételik az egyház összes tagját. De, hát emberek vagyunk, valahol ez rendben is van. Amennyiben valamit képviselünk, ahhoz ragaszkodnunk kell.
Mára több, egyházi életet boncolgató film is megjelent.
Már jómagam is elgondolkodtam azon, milyen érdekes, hogy ilyen nagymértékben foglalkoztatják az embereket az egyházi témájú filmek: az Ifjú pápa, a Két pápa, az Új pápa. Bár ezek többnyire fikciók, ez mégis azt jelenti, hogy kíváncsiak az egyház dolgaira. Olyan dolgok ezek, melyek állandóan foglalkoztatják a híveket, valamint a nem hívőket egyaránt.
Mégis, napjainkban egyre kevesebben ülnek a templom padsoraiban. Mi lehet ennek az oka?
Azt szoktuk mondani, hogy a szekularizáció mindenütt jelen van. Nem tudom, biztosan van benne valami, de talán inkább a modern életstílusból kellene kiindulni. Száz évvel ezelőtt például a nők nem olyan formában dolgoztak, mint ma. A gyerekek esetében mára ott van a sok szakkör. Ezek mind-mind befolyásolják a templomba járási szokásokat. A másik, amit úgy gondolom, fontos ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy az egyház nem tömegekre hajt. Jézus azt mondja, hogy maroknyi nyáj, ami nem azt jelenti, hogy mindenkinek ott kell lenni a templomban. Ha statisztikailag néznénk, akkor a Csallóközben van olyan vidék, ahol tíz százalék a templomlátogatók száma, van, ahol harminc. Az is igaz, hogy minél nagyobb az adott közösség, annál kisebb a százalékarány.
Szüksége van az egyháznak a modernizációra?
Nyilván az egyház is próbál a maga módján élni a modern eszközökkel, ami nagyon jó. Én magam is szeretem a modern, akár tömegtájékoztatási eszközöket, vagy a szociális hálót. Azonban nem lehet elvetni azt, ami eddig volt. Keresztény konzervatív – sokan érdekesen néznek ennek hallatán, pedig van létjogosultsága. Hiszen a kereszténységet valahol az ereinkben hordozzuk. Minden történelmi cselekedetünk, minden nagy dolog a kereszténységhez köthető. Ebben az értelemben a kereszténység mindig modern volt. De ahogyan a keresztény konzervatív, úgy ez a modernség sem jelent rosszat.
Az évek során miben változott a csallóközi hívő ember?
Azt gondolom, hogy mind Palócországban, ahol egykor plébános voltam, mind a Csallóközben és Mátyusföldön van egy kis lemorzsolódás. A vallást nagyon sokan emberekhez kötik, sok esetben például papokhoz. Azon a helyen, ahol aktív pap van, élőbb az egyházközösség. De ez megint csak természetes.
Azt szoktam mondani, emberek vagyunk, a földön járunk, de a mennybe tekintünk.
Mi az egyház legfőbb feladata?
A legfontosabb, hogy hirdesse Jézus Krisztust. Elsődleges feladata, az örömhír, az evangélium hirdetése. Viszont lényeges, hogy kivegye részét a kultúrából, az oktatásból, valamint a szeretetszolgálatból egyaránt.
Mire készíti fel a papnevelde a tanoncait?
Az egy eléggé zárt világ. Többen, főképp a nyugati országok próbálkoznak azzal, hogy ezeket a szemináriumokat kissé nyitottabbá tegyék. A jelenlegi rendszer a XVI. századból származik. Nem igazán tudom, hogy mi lenne ennek a komplex megoldása, viszont a kompetens személyeknek meg kell találniuk erre a választ. Mindenképpen tudni kell, hogy a papnevelde egy specifikus terület. Tehát nem egy általános értelemben vett főiskoláról van szó. Ennek megvan a miértje, a maga logikája.
Itt nagyon fontos egyrészt a tanulás, másrészt viszont a lelki formáció. Úgy nem lehetek pap, hogy megtanulom a teológiát, de közben nem vagyok hívő. Azonosulnom kell azzal, amit tanulok.
Van-e elegendő utánpótlása a papoknak?
’89 után többen voltak. Most, főképp a szlovákoknál, kevesebben vannak. Egyre több olyan plébánia van, ahol nincsen lelki pásztor, ami eléggé aggasztó. Az igazság viszont az, hogy nem olyan borzasztó a helyzet, mint például néhány más államban. Nem azt mondom, hogy ideális, de nem is olyan rossz a helyzetünk.
Szlávik Cyntia
Forrás: Paraméter
