Kezdőlap Hírek „Emberek vagyunk, a földön járunk, de a mennybe tekintünk” – Herdics Györggyel...

„Emberek vagyunk, a földön járunk, de a mennybe tekintünk” – Herdics Györggyel beszélgettünk

0
241

A nemrégiben, Nádszegen szervezett beszélgetőest alkalmával, a volt helyi polgármester, Juhos Ferenc jóvoltából a Paraméternek lehetősége nyílt Herdics György címzetes apáttal boncolgatni egyebek mellett az egyház jelenlegi problémáit, az azzal szemben felállított elvárásokat, a templomlátogatási szokásokat.

Herdics György (A szerző képei )

Milyen kihívásokkal néz szembe az egyház 2020-ban?

Az utóbbi években Ferenc pápa főpapi szolgálata sokakban kérdéseket vetett fel. Gondoljunk csak a migránsokkal kapcsolatos kérdéskörre, vagy a modern egyház bemutatására. Az egyház élt már meg kríziseket. Tele van a világ, a sajtó például az egyházi visszaélésekkel. Mindig vannak örömök, fájdalmak, remények és mindig vannak olyan dolgok is, amelyek miatt, azt gondolom, az egyháznak szégyenkeznie kell. Mentségünkre szóljon, hogy kispap korunkban azt tanultuk, az egyház szent és bűnös. Szent, mert a megalapítója, vagyis Jézus szent, és bűnös, mert bűnös emberek alkotják. Nyilván az emberek az egyháztól elvárnak bizonyos morális magaslatokat, ami természetes is. De hát az egyházban mindig megjelenik a bűn, a rossz, a gyarlóság, melynek mind-mind része vagyunk. Arra tanít a teológia, hogy az egyház egyes tagjainak bűne hatással van az egész egyházra. Ha valami probléma, nehézség üti fel a fejét, gyakran megpecsételik az egyház összes tagját. De, hát emberek vagyunk, valahol ez rendben is van. Amennyiben valamit képviselünk, ahhoz ragaszkodnunk kell.

Mára több, egyházi életet boncolgató film is megjelent.

Már jómagam is elgondolkodtam azon, milyen érdekes, hogy ilyen nagymértékben foglalkoztatják az embereket az egyházi témájú filmek: az Ifjú pápa, a Két pápa, az Új pápa. Bár ezek többnyire fikciók, ez mégis azt jelenti, hogy kíváncsiak az egyház dolgaira. Olyan dolgok ezek, melyek állandóan foglalkoztatják a híveket, valamint a nem hívőket egyaránt.

Mégis, napjainkban egyre kevesebben ülnek a templom padsoraiban. Mi lehet ennek az oka?

Azt szoktuk mondani, hogy a szekularizáció mindenütt jelen van. Nem tudom, biztosan van benne valami, de talán inkább a modern életstílusból kellene kiindulni. Száz évvel ezelőtt például a nők nem olyan formában dolgoztak, mint ma. A gyerekek esetében mára ott van a sok szakkör. Ezek mind-mind befolyásolják a templomba járási szokásokat. A másik, amit úgy gondolom, fontos ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy az egyház nem tömegekre hajt. Jézus azt mondja, hogy maroknyi nyáj, ami nem azt jelenti, hogy mindenkinek ott kell lenni a templomban. Ha statisztikailag néznénk, akkor a Csallóközben van olyan vidék, ahol tíz százalék a templomlátogatók száma, van, ahol harminc. Az is igaz, hogy minél nagyobb az adott közösség, annál kisebb a százalékarány.

Szüksége van az egyháznak a modernizációra?

Nyilván az egyház is próbál a maga módján élni a modern eszközökkel, ami nagyon jó. Én magam is szeretem a modern, akár tömegtájékoztatási eszközöket, vagy a szociális hálót. Azonban nem lehet elvetni azt, ami eddig volt. Keresztény konzervatív – sokan érdekesen néznek ennek hallatán, pedig van létjogosultsága. Hiszen a kereszténységet valahol az ereinkben hordozzuk. Minden történelmi cselekedetünk, minden nagy dolog a kereszténységhez köthető. Ebben az értelemben a kereszténység mindig modern volt. De ahogyan a keresztény konzervatív, úgy ez a modernség sem jelent rosszat.

Az évek során miben változott a csallóközi hívő ember?

Azt gondolom, hogy mind Palócországban, ahol egykor plébános voltam, mind a Csallóközben és Mátyusföldön van egy kis lemorzsolódás. A vallást nagyon sokan emberekhez kötik, sok esetben például papokhoz. Azon a helyen, ahol aktív pap van, élőbb az egyházközösség. De ez megint csak természetes.

Azt szoktam mondani, emberek vagyunk, a földön járunk, de a mennybe tekintünk.

Mi az egyház legfőbb feladata?

A legfontosabb, hogy hirdesse Jézus Krisztust. Elsődleges feladata, az örömhír, az evangélium hirdetése. Viszont lényeges, hogy kivegye részét a kultúrából, az oktatásból, valamint a szeretetszolgálatból egyaránt.

Mire készíti fel a papnevelde a tanoncait?

Az egy eléggé zárt világ. Többen, főképp a nyugati országok próbálkoznak azzal, hogy ezeket a szemináriumokat kissé nyitottabbá tegyék. A jelenlegi rendszer a XVI. századból származik. Nem igazán tudom, hogy mi lenne ennek a komplex megoldása, viszont a kompetens személyeknek meg kell találniuk erre a választ. Mindenképpen tudni kell, hogy a papnevelde egy specifikus terület. Tehát nem egy általános értelemben vett főiskoláról van szó. Ennek megvan a miértje, a maga logikája.

Itt nagyon fontos egyrészt a tanulás, másrészt viszont a lelki formáció. Úgy nem lehetek pap, hogy megtanulom a teológiát, de közben nem vagyok hívő. Azonosulnom kell azzal, amit tanulok.

Van-e elegendő utánpótlása a papoknak?

’89 után többen voltak. Most, főképp a szlovákoknál, kevesebben vannak. Egyre több olyan plébánia van, ahol nincsen lelki pásztor, ami eléggé aggasztó. Az igazság viszont az, hogy nem olyan borzasztó a helyzet, mint például néhány más államban. Nem azt mondom, hogy ideális, de nem is olyan rossz a helyzetünk.

Szlávik Cyntia

Forrás: Paraméter

 

Előző cikkJakupcsek Gabriella: „Tudtam, ha csak ilyen közegben lehet televíziózni, akkor inkább nem fogom tovább ezt csinálni”
Következő cikkKELLETT NEKÜNK SZÖKŐNAP
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc