Karácsonyra

0
372

Bibliai mottó: „Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.”

 (Mt 2,10)

 

Újra december van és  pár nap múlva megérkezik Karácsony Csodája.  Legyen áldott a jó Isten, aki egy újabb karácsonyt megérnünk enged. A karácsonynak van egy különleges számomra leírhatatlan varázsa. Sokak számára a legszebb, a legérzelmibb, legalábbis a gyermeki lelket a legmélyebben megható ünnep.

Felnőttekként is, amikor meglátjuk a betlehemi csillag csodás ragyogását, akkor meglehet, hogy az ünnepek idejére elfeledjük a világ baját, néha lelkünk  kínzó szorítását. Amikor rágondolunk  a szegényes jézusi jászolbölcsőre, akkor ennek  fényében mindennapjaink  megszépülnek – és talán még erősebbé is tesznek bennünket.

Az elsők, akik tudomást szereztek a Megváltó születéséről, a környéken tanyázó pásztorok voltak, akik e vidéken a szabad ég alatt őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik és ezt mondta : Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban” – írja Lukács evangéliuma Jézus születéséről. Rá is leltek a kisdedre.

A pásztorok látták az újszülöttet, és már több mint 2000 éve ünnepeljük ezt a napot és valószinű, hogy a világvégéig fogjuk ünnepelni. Miért ünnepeljük azóta ezt a napot, miért ez az év legszebb napja, miért ekkor adunk és kapunk a legtöbbet. Folytathatnám a miértekkel, de gondolom mindenkinek megvan a maga válasza erre a sok miértre.

Lassan ünneplőbe öltöztetjük lelkünket és ilyenkor jut eszembe gyermekkorom karácsonyi hangulata amelynek  árnyalását egy  Ady-versszak felidézésével és a karácsony éjjelén a temlom előtt a ,,Bandalisták,, által játszott Csendes éj dallammával  próbálom meg újfent visszahozni.  „Harang csendül,/ Ének zendül,/ Messze zsong a hálaének,/ Az én kedves kis falumban/ Karácsonykor/ Magába száll minden lélek.” (Karácsony, I. versszak),  Csendes éj, szent nyugalom, Hallgat a völgy s halom, Szűzanya hallod de csendes a táj, Isteni gyermeked álomra vár, Látván, hogy altatod őt,Látván, hogy altatod őt. Ahogy ezeket nagyanyámmal énekelgettük a kályha melegénél és nagyban sült a karácsonyi ostya, elfeledni ezt nem lehet.

Még soha sem árnyékolta be az élet ennyire e gyönyörű ünnepet, mint ahogyan az elmúlt évben tette és teszi most is! Ez a karácsony azért kicsit megint más lesz mint a többi, mert Kinek fájdalom  jut ki részül, Kinek az emlékezés marad itt csak díszül, Kinek a szerette betlehemi csillagként néz az égről. Ezen rész  alapgondolata Madácsiné Jutkától származik.

Visszahozva  „messzeringó gyermekkorunk világa” havas-fenyőfás karácsonyainak meghitt hangulatát csendüljön hát a harang, zendüljön énekünk, és szálljunk magunkba legalább ilyenkor, hogy közömbösségbe vagy érzelgősségbe fulladó felszínes ünnepléseinket tegyük erőt adó és lelkünket megtisztító karácsonyokká. Így próbáljuk átélni karácsony lényegét, ami nem abban áll, hogy Jézus ezen a napon született meg, hanem abban, hogy egyáltalán megszületett. Erre a Jézusra tekintsük hát példaképként karácsonykor. Amikor felidézzük a régi karácsonyokat, rájövünk, hogy kis apróságok – nem a nagy csodák – adják a legbensőségesebb boldogságot.   Ezzel a karácsonyi csillagok örökös újragyújtásához, a hajnalok reményteljesebb hasadásához mi is hozzájárulhatunk. Ezt üzeni ezen a karácsonyon nekünk – mennyből az angyal.

A fentebb leírt gondolatokkal engedjék meg, hogy kívánjak mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket, jó egészséget, és eredményekben, sikerekben gazdag új esztendőt.

J.F.

 

Előző cikk
Következő cikkLužice község köszönőlevele
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc