Balegyenesek hete

0
106

A választási kampány hál’ Istennek a vége felé közeledik. Két hét múlva ilyenkor már tudni fogjuk az eredményeket és talán azt is, ki kivel szeretne kormányt alakítani. Tudni fogjuk, mennyire volt sikeres a kampány az egyes indulók részére.

Azt mondják, az ökölvívómeccseken az utolsó ütések sokat számítanak, nagyon megmaradnak az ítészek emlékezetében. Sajnos a politikai kultúra rendkívül hiányzik a társadalmi életünkből, s igazi kincsnek számít. Ezt igazolják a múlt heti történések is, melyekről Bud Spencer és Terence Hill legjobb filmjének címe jut eszembe, amely komoly igazságot takar: ,,Kincs, ami nincs.” Ebben a filmben is rengeteg balegyenes talált célba, és dőltek az emberek, mint a tekebábuk.

A választáson induló pártok szinte az utolsó pillanatig próbálnak rátenni még egy lapáttal az ígéreteikre, hiszen nincs az a rakott szekér, amelyre ne férne. Hirtelen mindenki mindenhol próbál megjelenni, mintha itt lenne a világvége. Ebbe a kontextusba jól beleillik az a bizonyos szeptember 13-ai „politikai baleset” (Igor Matovič és Robert Kaliňák verekedtek), amelyik talán gyorsabban terjedt a világhálón, mint az Athén közelében, a Parnita-hegyen pusztító erdőtűz. Mit láthatott a választó, mit láthatott az egyszerű polgár, és mit láthattak azok, akiket a politika nem is érdekel? A választó azt látja, hogy itt minden lehetséges. Az egyszerű polgár azt mondja: tisztelt jelöltek, nekem ebből elegem van! Akiket pedig a politika nem érdekel, a múlt heti incidens láttán csak erősödik bennük, hogy az érdektelenségük tovább tartson, és magas ívben kerüljék a politikát, valamint a politikusokat.

Alig telt el két nap, máris újabb baleset történt, igaz, más szereplőkkel. Az első és második eset közös nevezője, hogy a történetek főszereplői képviselőjelöltek. A szenvedő alany a másik esetben egy idősebb férfi volt, aki belenézett két balegyenesbe. A két incidens közötti különbség az, hogy a második esetben az Erdei Zsoltot is meghazudtoló gyors balegyenest bevivő jelölt lemondott jelöltségéről. Sovány vigasz, de legalább valami.

JF

Előző cikkSzemtől szemben Juhos Ferenccel- Vendégem Benkovič Boris- 117. adás
Következő cikkSzemtől szemben Juhos Ferenccel- Vendégem MUDr. Chomča Ervin-118.adás
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc