Pár hónappal ezelőtt a tavalyi év októberében nagy volt a sürgölődés. Választások előtt álltak a polgármester és képviselőjelöltek az egyes községekben. A kampány a végéhez közeledett és a jelöltek igyekeztek a maguk javára fordítani illetve állítani a választókat.
Október 30-án már ismert volt minden eredmény. A győztesek többsége azóta letette a által előírt esküt és elfoglalta helyét a község és a város élen illetve a képviselőtestületekben. Elkezdődött számukra a munka az igazi megmérettetés, az igazi kampány amelynek eredményét majd megint négy év múlva díjazhatják a választók.
Gondoljunk csak vissza egy pillanat erejéig az önkormányzati választásokra. Most tegyük félre a megyei választásokat, amelyek szintén a véletlenek folytán épp pont azon a napon voltak. Akkor már nagyon a levegőben lógott a kormány bukása, a felhők már nagyon eltakarták a napot. Az akkori helyzet nagyon rányomta a bélyegét a választásokra való készülődésre is. Az akkor megválasztott polgármesterek és önkormányzati képviselők nem nagyon tudták, hogy amikorra összerázódik a testület szétrázódik a kormány. Ezt már MURPHY-TÖRVÉNYe is megálapította, hogy:,,Ami el tud romlani, az el is romlik, és ha már nem romolhatnak tovább a dolgok, akkor tovább romlanak.,, Gondolhatjuk és joggal, hogy miért pont most, hiszen alig pár hónappal ezelőtt startoltuk be önkormányzati masináinkat. A ,,kezdő,, polgármesterek most merre figyeljenek vagy inkább merre induljanak. Nem így képzelték el az első hónapokat. Az újra választottak és már régóta hivatalban lévők is másra számítottak. Az utóbbi időkben rájár a rúd az önkormányzatokra. Covid, háború a szomszédban, energia és egyéb válság, ez tényleg kivéreztetheti az őket.
Mindezek ellenére az utóbbi időben alig hallani róluk, hogy léteznek ,ez igaz még akkor is, ha nem rég volt a Szlovákia Városok és Falvak Társulásának közgyűlése. Igaz az is, hogy január végének egy estelén figyelmeztetésként sötétséget borítottak a községekre. A gond ugye ilyenkor az, hogy a sötétben kevésbé látunk, ha pedig világítanak, akkor pedig a lámpa alatt van a legnagyobb sötétség.
Valaki egyszer nagyon találóan azt mondta, hogy minden változik, csak a változás örök. Elgondolkodtam ezen a mondaton, és nagyon nagy igazságot rejt magában, hiszen minden fejlődik, bár lehetnek dolgok, amelyek visszafejlődnek, ezt sem lehet kizárni. A fejlődés egyben magában hordozza a változás minden jegyét.
A helyi önkormányzatok is állandó változásban, fejlődésben és készenlétben vannak. Ha nem így volna, akkor a covid tesztelésre várók még talán ott sorakoznának a kijelölt helyek előtt. Az Ukrajnába szánt segélycsomagok pedig még elszállításra várnának. Az eus forrásokról egy külön fejezet, amely biztosan megér egy külön misét. A sort pedig még sokáig lehetne folytatni. A hatáskörökről már nem is beszélek , hiszen az állambácsi ezeket sem aprózta el, hiszen ezres számokban kell számolni őket, de a hozzájuk társított zsozsót azt meg jól elaprózta. Akarva, akaratlanul egy vicc jut az eszembe, amikor a cigányzenészek éjjel, zárás után osztoznak a pénzen, de a bőgősnek nem adnak belőle. – Mi van, komám, hát nekem nem jár? – kérdi. Mire a prímás: – Hát járni jár, csak nem jut. Szegény településvezetők is így vannak. Ők a mindenkori pénzügyminiszterhez intézik a kérdést. Miniszter úr, hát nekünk nem jár? Szegény miniszter úr csak úgy halkan sziszegve: Hát járni jár, csak nem jut.
A kérdés csak az, hogy hol van és meddig tart a települések tűréshatára? Ahogy a világon mindennek van határolt ideje így a türelemnek is. Mindent a maga idejében kell megtenni. Agatha Christie gondolatával folytatom, aki azt mondja: ,, Nem okos dolog siettetni a dolgokat. Látni kell az utat, amelyen előre akar haladni az ember.,, A településvezetők nagyon is tudják a,, maga idejét,, és az utat, amelyen előre akarnak vagy inkább akarnának haladni.
A demokráciának is lehetnek hátulütői, sőt hibái is, hiszen az én nézetem szerint még ma is, de holnap is csak tanulni fogjuk mit is jelent a valódi demokrácia, a valódi önkormányzás. Ahogy nem rég már valahol leírtam, hogy a választási részvétel az önkormányzati választásokon 1998 óta nem éri el az 50%-os küszöböt sem. Ennek az egyik oka biztosan az lehet, hogy mostoha gyerekként vannak kezelve. Az illetékesek pedig nagyon jól tudják, ha baj van mindig lehet rájuk számítani. Még ez az egy Isteni szerencse.
Tudom szeptemberig megint nincs rájuk idő, azt karácsonyig megint, és megint elcsordogált 14 drága hónapa választások után a járni jár szállóige medrében. Időt kéne találni és megbeszélni a közös dolgokat, amiből van egyvehány. Azt azért nem titkolom, hogy még szeretném megtapasztalni, amikor egy igazán új napra virradnak az önkormányzatok. Tudom nem egy egyszerű dologról van szó, de nem is annyira ördöngős amilyennek elsőre látszik. A sokszor említett politikai, emberi akaratról van csak szó. Az akarat az mindig bennünk van csak tudni kell, hogy mikor szabadítsuk ki. Az én véleményem szerint itt, ebben az esetben is már komoly fáziskésben vagyunk.
JF
