Ebben az esztendőben immáron a harminckettedik Tusványost, azaz a Tusnádfürdőn megtartott nyári szabadegyetemet és fesztivált rendezték. Tusványos legfőbb programpontja nem lehetett más mint Orbán Viktor Miniszterelnök úr beszéde, aki már 1998 óta mond beszédet Tusványoson. Minden évben az ő előadását várják a legjobban, de ez így is van rendjén. Előadásai a magyar sajtó mellett bekerülnek a világsajtóba is, tehát általa a magyarok teret kapnak e kerek nagy világban, mert szerinte Európa olyan, mint egy kiöregedett bokszoló: még mutogatja a bajnoki öveit, de már nem akar bemenni a szorítóba. A mi hangunk pedig jó, ha hallatszik a nagyvilágban.
Számomra legnagyobb mulasztása vagy inkább hiányossága ennek a beszédnek, hogy rólunk felvidékiekről az 50 perces beszédében nem említett egyetlen szót sem. Pedig hát a Boldogasszony Anyánk – régi magyar himnusz első strófájának utolsó sora ezt mondja: ,,ne feledkezzél el szegény magyarokról.,,
A magyar kormányfő a közönségkérdésekre reagálva tért ki a felvidéki magyarok helyzetére. Hála Istennek volt egy bennünket hatványozottan érintő kérdés, amelyre azután nagyon egyenes választ is adott. A kérdés így szólt: „Hogyan látja a közelgő felvidéki választásokat, lesz-e végre képviselete a felvidéki magyaroknak?” Ez egy nagyon érthető, világos és időszerű kérdés. Az lehet, hogy nem teljesen testre szabott, de a kérdező biztosan úgy gondolta, hogy a kormányfőt ismerve ő majd testre szabja.
A választ több alkalommal meghallgattam, hogy pontosa idézzem és a következőképp hangzik: „A felvidéki magyaroknak sok sikert kívánok, Nekem nem dolgom, hogy bárkit is megdorgáljak vagy egyáltalán csak, csak jól kell itten, tisztességesen beszélni. De azért kedves felvidéki magyarok, azért az mégiscsak egy képtelen helyzet, ami ott van, nem? És nem mondhatjuk, hogy valaki más tehet róla. Hát ott van félmillió magyar, nem? Szlovákia egy öt, öt és félmilliós ország. Ez egy jelentős súly. És nem mondhatjuk, hogy a szlovákok miatt nem tudjuk magunkat megszervezni. Persze, ők biztos mesterkednek, de hát ez része az életnek. De nem ők akadályoznak meg bennünket. Az, hogy a felvidéki magyarság nem tudja elérni a parlamenti képviseletét Pozsonyban, az minden visszafogottság mellett is azt kell, mondjam, hogy ez egy gyenge teljesítmény.„
„Szóval, ennél azért többre van szükség, ha valaki a hazáért dolgozni akar az elszakított országrészekben. És nekünk van jogunk részt venni a szlovák parlament munkájában, senki sem foszthat meg ettől a jogunktól, vagyunk is elegen, hogy az alkotmányos elvárásoknak eleget tegyünk, akkor méltóztassanak az urak és hölgyek ezt a problémát megoldani. Elnézést, hogy egy kicsit karcosabban fogalmaztam a szokásosnál. „ – ez Orbán Viktor miniszterelnök úr válaszának szó szerinti idézete.
Egy betűt sem hagytam ki belőle, mert ez számomra így teljes és így ,, sportszerű. Értelmetlen lenne ahogy mondani szokás kivenni valamit a szövegkörnyezetből. Azután amikor az egykori újságiró Kakuk György a következőket mondja: ,,Az embernek két füle van és egy szája.,, Ez számomra egy világos üzenet, hogy kétszer hallgassak, s utána egyszer beszéljek. Visszahallgattam, nem kétszer, többször kétszer.
Ez egy valódi , figyelmeztető és nem Titkos üzenet száll a széllel, ahogy a nóta mondja. Számomra első üzenet, hogy miért nem beszélt a Felvidékről? Talán azért, hogy ezt, ha megérjük jövőre hagyta az előrehozott választások végett, és nem akart beavatkozni a szlovákiai választásokba. Ő azért nem ilyen, amit akar azt úgy népiesen,, lapáton,, megmondja. Orbán Viktor ha tetszik, ha nem a teljesítményt díjazza. Jelen állás szerint akkor itt Felvidéken nincs mit díjazni. Ez is egyfajta bizonyítvány, nem tiszta egyes, de bizonyítvány. A 2022 októberében az önkormányzati és a megyei választások után gratulált, de az itteni vonatkozásban a politikának nincs OTP ligája , tehát a lényeg a parlamenti képviselet hiánya.
A második üzenet: ,,Az, hogy a felvidéki magyarság nem tudja elérni a parlamenti képviseletét Pozsonyban, az minden visszafogottság mellett is azt kell, mondjam, hogy ez egy gyenge teljesítmény.„ – gondolatból fakad. Igen ez harmatgyaenge teljesítmény. Harmatgyenge azok után, hogy a 2020-s paralmenti választások ,,minden el lett követve,, azért ,hogy újra együtt erő legyünk. Együtt várjuk a választásokat, és könnyedén átsurranjunk a parlamenti küszöb felett. Sajnos ahogy látom az együtt az csak tavaszi virág illatúra sikeredett, az erő az meg nem tudom hol rejtőzködik. És ebben az esetben tényleg nem mondhatjuk, hogy valaki más tehet róla. És ahogy a miniszterelnök úr fogalmazott: nem mondhatjuk, hogy a szlovákok miatt nem tudjuk magunkat megszervezni. Persze, ők biztos mesterkednek, de hát ez része az életnek. De nem ők akadályoznak meg bennünket.,, Mi akadályozzuk már régóta saját magunkat, és nem tudjuk felfogni, persze tisztelet a kivételeknek, hogy milyen jó amikor a láb kéznél van.
A harmadik üzenete számomra a hozzánk cimzett gondolat utolsó részéből fakad, amikor ezt mondja a miniszter elnök úr:,, akkor méltóztassanak az urak és hölgyek ezt a problémát megoldani. Elnézést, hogy egy kicsit karcosabban fogalmaztam a szokásosnál.,, Ez egy olyan kérés a részéről vagy inkább óvatos felhívás amit, ha tetszik , ha nem meg kell hallani. Azt kéri, hogy az itt élő magyarságnak legyen első osztályban szereplő képviselete.
Azt, hogy karcosan, torkot reszelően fogalmazott, mondhatnám, hogy végre kicsit idepörkölt. Ez a megnyilvánulás, ez az idepörkölés remélem nem egy – Késő üzenet, egy elkésett levél, ahogy egy régi szép nóta mondja.
Biztosan ahányan elolvassák meghallgatják annyiféle üzenetet találnak az idevágó beszédben, de ez így a jó, így van rendjén.
„Kedves Miniszterelnök úr, köszönjük karcos gondolatait. Szeptember 30-án bevisszük a felvidéki magyar képviseletet a parlamentbe, megerősítjük a sikert, amit a tavalyi megyei választáson értünk el” – reagált vasárnap délelőtt Forró Krisztián az üzenetre. Legyen úgy. Azért két dologoggal tisztában kell lenni vagy tisztán látni az eseményeket. Nem Önök viszik be a felvidéki magyar képviseletet a parlamentbe, ez hatalmas tévedés. Mi választók vagyunk azok akik tehetünk érte, hogy Önök képviseljenek bennünket. Tehát kellő mennyisségű szavazat /min. 148 552/ esetén lehet bennünket képviselni október elsejétől, jogilag kicsit későbbtől. Megerősíteni a megyei választásokon elért a sikert a parlamenti választásokkal? Nekem ez sántít, hiszen az a siker ami tényleg siker volt nem az első osztályt képviseli. Igaz és tagadhatatlan, hogy lépcsőről lépcsőre érhetünk a magasba. Sajnos azóta már sok víz lefolyt a Dunán, és néhány lépcsőfok is tönkrement. Új sikerre vágyunk és várjuk az első osztályú képviseletet.
Volt egy Tusványos, azaz a Tusnádfürdőn megtartott nyári szabadegyetem, amelyről Orbán Viktor Miniszterelnök úr karcosan, torkot reszelően fogalmazva , de remélhetőleg még időben üzent. A teljesítmény hiányára utaló kritikát pedig nagyon érdemes hihetetlen pontossággal kielemeznünk és értelmeznünk. Mert ennek hiányában sosem tudjuk kinn a gyenge teljesítményt számonkérni, legyen az akármilyen gyenge is. JF

Előző cikkÁrnyékban az  Önkormányzatok
Következő cikkÉjfélt ütött az óra
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc