Múlnak a napok

0
262
Tisztelt látogatók,
Nem rég még azt írtam, hogy ,,a jövő héttől kezdődően,, már nézhetők és hallgathatók lesznek a beszélgetések. Gyorsan szalad az idő és már 1 hónapja , hogy útjára indult a ,, Szemtől – szemben Juhos Ferenccel ,, című beszélgetés sorozat.
A beszélgetéseimmel főleg az itt élő magyar embereket, tehetséges diákokat szeretném megszólítani. Persze nem kizárt anyaországi ismert személyek és itt –ott egy politikus megjelenése sem. Nem vitatkozni , heves érzelmű párbeszédet akarok folytani a résztvevőkkel inkább talán kérdezni és néha talán kicsit vitázni, érveket ütköztetni egy adott, és érdekesnek tűnő témában.
A beszélgetéseknek nincs előre meghatározott terjedelme.
A beszélgetésekre annyi időt szánunk amennyit a beszélgetőtársam és annak története megérdemel. A történetek nem rólam, de valahol rólunk és nem csak nekem, de valahol nekünk is szólnak. Minden történet elmesélhető, minden gondolat kibontható ebben a közegben.
Kalkuttai Szent Teréz anya ezt fogalmazta meg az egyik gondolatában: „Egyedül nem vagyok képes megváltoztatni a világot, de követ tudok dobni a vízbe, hogy fodrozódjék”.
Egy hónapja én is dobtam egy követ a vízbe hadd fodrozódjék, és mit mondjak fodrozódik, hiszen eddig 2 745 -en nézték illetve hallgatták a beszlgetéseket. Köszönöm.
Tisztelettel köszönöm beszélgetőtársaimnak, hogy elfogadták és elfogadják a meghívást a stúdióba. Tisztelettel köszönöm a hallgatóknak és a nézőknek is, hogy időt szentelnek a műsornak.
Jövő hét szerdán délután két órától az újabb beszélgetés Takáč Zsolt-válallkozóval a Galánta-i Esterházy kastély megszálottjával lesz nézhető és hallgatható.
Köszönöm türelmüket és megtisztelő figyelmüket!
Előző cikkSzemtől- szemben Juhos Ferenccel- beszélgetés Mons. Orosch Jánossal
Következő cikkSzemtől- szemben Juhos Ferenccel- Beszélgetés Takáč Zsolttal
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc