Hol van már a tavalyi hó

0
68

Kerek három évvel ezelőtt augusztus 20-án a szlovákiai magyar érdekeket képviselő
három párt, nem négy az MKP, a Híd és az Összefogás egy szándéknyilatkozat aláírásával
erősítette meg egységesülési szándékát. Ez a közérdekű írás Komáromi Nyilatkozat néven
íródik be a Felvidék politikai krónikájába.
A memorandumot szimbolikusan a magyar államalapítás évfordulóján, Szent István
napján látták el kézjegyükkel az akkor is és sajnos most is részben magyar képviseletet
felvállaló pártok elnökei.
„Mi, a Magyar Közösség Pártja, a Híd párt és az Összefogás elnökei azért találkoztunk
Komáromban, hogy kifejezzük közös és őszinte elkötelezettségünket a szlovákiai
magyarok, valamint az ország déli és keleti régióiban élő emberek érdekeinek egységes és
felelősségteljes politikai képviselete mellett“ – így hangzik a közösen aláírt memorandum
első mondata.

Nagyon szépen hangzott ez a mondat. Az, hogy már akkor nem volt teljesen őszinte az is
biztos. Miből gondolom, hogy nem volt őszinte? Talán csak abból, hogy egy párt már akkor
kimaradt, az okát nem keresem, keressék azok akik az egységet akarták. Meg talán abból
is, hogy 2019 nyarán életre hívták az Összefogás mozgalmat azzal a céllal, hogy elindítsák a szétdarabolt magyar érdekképviselet egységesítési folyamatát.
Ezek után értse meg ezt valaki, hogy ez mire volt jó. Az egységesítési folyamat, ha jól
tudom 1989 novembere óta tart, de ugye a lovak sokszor széjjel szaladtak, mert a gyeplűt
a kocsis nem tudta mindig rendesen a kezében tartani. Azután talán már mindenki
belátta, hogy egy kocsis , és egy szekér kellene. Finoman fogalmazva ez sem jött össze,
mert megint a szétfutottak a lovak.

Újra eljött augusztus 20. Magyarország nemzeti ünnepe az államalapítás és az
államalapító I. Szent István király emléke. Röpke három év telt el, hogy Komáromban
aláíródott egy szándéknyilatkozat. A szádéknyilatkozaton az aláírások megmaradtak, lehet,
hogy a szándék is de a hozzátartozó kellékeket újra kell keresni.
Hiába hangzik népámítónak, utópiának, az egyetlen út ami előttünk áll az összefogás,
egymás segítése, mert különben elpusztulunk. Végre legyen ,, fegyverszünet,, minden
fronton, de sajnos ahogy Ferdinand Foch is megfogalmazta, hogy a fegyverszünet az még
nem a békét jelenti. Mindkettőnek megvan a maga sajátos útja, de a jófelé és a jó
érdekében tett lépésekkel egymást nagyon erősíthetik.

A választások előtt alig 40 nappal, amikor nem a bőjt kezdődik, hanem a kampány utolsó
szakasza, mi emberek, egyszerű földi halandók most abban segíthetünk, hogy tiszteletben
tartjuk egymás véleményét. Már számtalan lehetőség adódott, hogy fogjuk egymás kezét,
elszalasztottuk. A sok elszalasztott lehetőséget ne most akarjuk bepótolni. Biztosan
adódik rá még lehetőség csak már nem szabad elszalasztani.
Rengeteg hatalmas választási plakát díszeleg az utak mentén. Minden plakáton igéretek
sokasága fogalmazódik meg kicsit átírva a régebbieket.

Három év nem nagy idő, de sok mindent elárult a szlovákiai kissebségi avagy a magyar
politizálásról. Az elmúlt 33 év sem hű de sok, de soknak tűnik, mert nem tanultunk az
elkövetett hibákból, nem tanultuk meg, hogy kevesen és egyre kevesebben vagyunk.
A kevés,ha osztódik még kevesebb lesz. A kevesebb osztódása pedig nem jelent valami jót
talán senkinek.
Most nem a bőjti időszak jön, most a kampány hajrájának ideje következik. Most
majd nem a bőjti szelek fújnak, amelyek akkortájt kifújják a vidékről a rosszat, hogy helyet
teremtsenek a jónak. Most kicsit más szelek fújdogálnak. Többször leírtam, hogy annak a
hajónak amelyiknek nincs meghatározott kikötője minden széljárás megfelel. Remélem
szeptemberben jó széljárás lesz, és kicsit tudnak állítani majd a vitorlán is a sikeres partot
éréshez.
JF

Előző cikkBevittek az edzőterembe és nem akartam haza jönni- Egy őszinte beszélgetés Erdei Zsolttal – 112.adás
Következő cikkVéget ér a vakáció kezdődhet a tanév
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc