Véget ér a vakáció kezdődhet a tanév

0
155

Szeptember 1. pénteki napra esik, és lassan vége a hétnek, és sajnos
a diákok szomorúságára vége a szünidőnek, vége a vakációnak. Még
szerencse, hogy hétfőig van még három nap ráadás kipihenni a szünidő
fáradalmait.
Már nem lesz több kibúvó, a hétfő nálunk is hétfőre esik , Demjén
Ferenc pedig már rég elénekelte: ,,Egyik hétfő délelőtt Peti áll a ház előtt.
Melyik útra lép? Komoly most a tét. Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt,
Balra van az iskola, esze súgja: menj oda!
A diákok is szívesen a szívükre hallgatnának, de most az ész diktál. Talán nincs
diák aki most örülne ennek a hétfői napnak, no és sok felnőtt sem hiszen újra
egy új hét teli mindennel áll előttük. Sajnos ami elkezdődik egyszer véget is
ér. Nem kell szomorkodni így van ez az iskolaévvel is, csak azzal
a különbséggel, hogy kicsit tovább tart mint a szünet.

Az iskolák igazgatói, tanárai már lázasan készülnek az első napra, készülnek
a tanévnyitó beszédek. Tudom nem egy könnyű dolog lehet arról írni, hogy
gyerekek itt a szünidő vége és kezdődik az új tanév. Talán a tanévbúcsúztatót
szívesebben hallgatták, hiszen akkor két hónapra kicsengettek, most pedig tíz
hónapra becsengetnek. Sajnos ez a világ sora rendje ezt kell tenni,
szeptemberben újra iskolába el kell menni.
Becsengetnek. A majdani végzősök virágcsokorral köszöntik az iskola
küszöbét először átlépőket. Az elsősök szülei szemében biztosan megjelennek
az öröm és egyben az aggódás könnyei is. Öröm és aggódás, könny és mosoly
az iskola év megnyitóján. Biztosan így volt ez akkor is amikor édesanyám
engemet is elkisért 1968-ban arra a bizonyos tanévnyitóra. Arra már nem
emlékszem mit is mondott az akkori iskolaigazgató megboldogult Hlédik Pál.
Arra azért emlékszem, hogy kérdeztem édesanyámtól meddig is fog ez
tartani, mert sietni kéne haza.
A siettségnek megvolt az oka. Ma már tudom, hogy az „internacionalista
segítségnyújtásról” Moszkva döntött, mivel Csehszlovákia a dubčeki
reformokkal rossz útra tévedt és elejét akarta venni az ottani
demokratizálódási folyamatoknak, és jöttek a tankok. Ez azt jelentette akkor
számomra és több velem korabeli gyerek számára, hogy augusztus 21. óta
a szomszédék magas szalmakazláról lestük a főúton masírórozó tankokat. Mit tudtam én , hogy meddig fognak masísozni, azt meg végképp , hogy milyen
hosszú vendégségbe jönnek, de gyerekként igazi tankot látni akkor komoly
dolog volt.
Gyorsan elszaladnak a hónapok az évek. Az óvodásokból elsősök, az
elsősökből gyorsan kimaradók lesznek, az édeasnyákban pedig mindig ott
zakatol az aggódás gépezete. Sajnos mindig az előttünk álló idő ad okot az
aggódásra. Hurrá itt az új iskolaév, no nem hurrá mondja sok diák, de mit vele
hát itt van. Aggódnak az elsősök szülei, hogy milyen érzéssel térnek haza
a kicsik. Aggódnak a végzős diákok szülei, hogy semmi ne jöjjön közbe ebben
az évben, és az álom teljesüljön, és persze aggódik minden szülő a gyermek
további sorsáért.

Az aggodalom az ember vele született tulajdonsága, és mivel sohasem tudjuk
legyőzni, meg kell tanulnunk együtt élni vele, akárcsak a viharokkal. Mondja
Paulo Coelho. Biztosan nem egy könnyű dolog ezt megtanulni.
A tanévnyitóval az iskolák kapui tágra nyíltak. Most nincs olyan ováció
mint június végén, ez érthető. Tudjátok Carlo Rovelli kortárs olasz elméleti
fizikus is azt mondta, hogy a vakáció idején mindig jobban megy a tanulás,
hiszen az iskola nem vonja el az ember figyelmét. Nem is beszélt annyira
mellé. Ne búslakodj, hogy vége lett, örülj, hogy megtörtént. Nagyon jó, hogy
volt szünidő, most pedig örüljünk annak, hogy újra valami elkezdődött, újra
megtelnek az iskolapadok. Már nagyon régen beszélnek az iskolareformról,
de igazából még nem ért ide. A szünidő és az iskolaév kezdete eddig mindig
megelőzte, de sebaj egyszer majd csak behozza a késést, de a lemaradást azt
nehéz lesz pótolni

Diákoknak, tanároknak, iskolai alkalmazottaknak egyaránt kívánok
sikeres iskolaévet . Végezetül pedig fogadjátok meg a legnagyobb, a példaadó
szónok Marcus Tullius Cicero szavait:,,Tanulj mindaddig, míg kedved lesz;
kedved pedig mindaddig legyen, míg előmeneteleddel meg nem lehetsz
elégedve.,,

JF

Előző cikkHol van már a tavalyi hó
Következő cikkHű a mindenit!
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc