Hajó barkácsolás

0
619

Noé által  Kr. e. 5. században épített  bárka, amikor gondolom nem volt olyan sok terv meg hivatalos ügyintézés hozzá, csak tényleg az ő egyszerűsége volt a garancia  az ácsolásnál és láss csodát, partot ért. Most nap mint nap barkácsoljuk saját bárkánkat csak épp a partot nem érjük el.

Kérdezhetik tőlem miért is kezdem ezzel a hasonlattal az írásomat? A válaszom nagyon egyszerű, ha abban az időben partot ért , akkor most is kell , hogy esély legyen a partra érésre.

Próbáljuk együtt keresni a partot, amely hol közelinek, hol pedig oly távolinak tűnik. Közelinek azért, mert tényleg a partok egymáshoz nagyon közel vannak. Távolinak azért, mert olyan sűrű a köd a víz felett, hogy képtelenség tudni, hogy hol is a part. Most, amikor olyan technikai találmányokkal találkozunk amelyek bármikor, bármilyen feltételek mellett partra segíthetnek, nem lehet gond partot fogni. Biztosan nem, de van egy aprócska feltétel , az adott technikai eszközöket használni kell, vagy legalább be kell, hogy legyenek kapcsolva.

Azt tapasztalom és gondolom, nem vagyok ezzel egyedül, hogy valahol a két part között céltalanul kóválygunk, és nem tudjuk vagy nem akarjuk elérni a partot. Mindkét megfogalmazás a tudjuk vagy akarjuk lehet, hogy helytálló.

Az EU-s választások után annyi vélemény, írás látott már napvilágot, amelyek taglalják a gyenge szereplés okait és keresik az okozóit. A gyenge szereplés ez esetben olyan mint a  Puskás Ferenc vezette Aranycsapat 3:2-es veresége az 1954-es berni foci döntőben.Számukra az a nap, számunkra pedig május 25-e gyászos nappá  lett, míg mások számára egy új kezdetet is jelenthet. Itt a Progresszív Szlovákia (PS) – Együtt (Progresívne Slovensko – Spolu) koalíció 20,11%-os eredményére gondolok.

Egyben az írások, fejtegetések nagy része megegyezik- valahol hiba van. Gondolom ez már egy régen elcsépelt szókapcsolat.

Igen hiba van, de hol és miben keresendő? A régmúltban, közelmúltban vagy talán a jelenben kell keresni, vagy kell- e keresni?

Tekintettel az előttünk álló idő rövidségére, ami a parlamenti választásokat illeti szerintem a megoldást, megoldásokat kell keresni. Megoldás pedig létezik. Létezik és nem kizárásos alapon , nem úgy , hogy valaki megmondja ki menjen és ki maradjon. Az efféle megoldások a nem megoldások sokaságát gyarapítják. Tudom a választóknak nagyon is elegük van a politikából és a politikusokból pedig hatványozottan. A baj pedig az, hogy politika politikusok nélkül , ugyan úgy mint a foci focisták nélkül nem létezik. No már most, akárhogy is van, bármennyire is haragszunk a focistáinkra, de azért legközelebb is kimegyünk a stadionba vagy leülünk a tv elé és szurkolunk nekik a jobb eredmény reményében. Ez van a politikában is, vagy inkább így  kellene lenni, hogy újra el megyünk választani még akkor is ha a hátunk közepe sem kívánja. Mi választók kovácsoljuk össze a csapatot, mi küldjük őket a parlamentbe, vagy a süllyesztőbe egyaránt.

 

A megoldás nem az , hogy lesz ahogy lesz alapon azt mondjuk bennünket ez már nem érdekel és az jut be aki akar. Sok esetben vagyunk így a dolgokkal, dolgainkkal. Feladjuk, nem csináljuk tovább, nincs értelme. A minap olvastam a következő gondolatot, amely arra utal, azt sugallja, hogy mennyien várnak arra, hogy valaki, valakik feladják. A gondolat valahogy így szól – ha semmiképpen sem  győzhetek, végül azt mondom: mi az ördögnek harcolok? Erre aztán sokan várnak és  számítanak! Hogy előbb-utóbb feladja az ember és így tálcán kínáljuk a lehetőséget  másoknak.

Most is abban a helyzetben vagyunk, hogy árgus szemmel figyelik a lépéseinket, sőt a gondolatainkat, hogy merre és hogyan tovább itt élő magyarság illetve kissebség sorsa. Alig várják, hogy feladjuk, alig várják, hogy ne legyen egyesség ne legyen képviseletünk.

Május 25-én jelét adtuk, hogy megtorpantunk, hitünkből vesztettünk. Nincs képviselőnk Brüsszelben. Ez jól jött másoknak, akik már képviselni akarnak bennünket, de talán ezidáig azt sem tudták, hogy erre szükség van, de valahol már nem csak a szükség, de a politikai ravaszság is törvényt bont. Az élet tapasztalataiból tudjuk, hogy hiába akarnak megfelelő donor nélkül szervet átültetni, az nem megy, az nem hosszabbítja meg az életet. Tehát számunkra is csak a saját képviseletünk az elfogadható és hiteles.

Kevés az idő, de egy nagyon jó bárkát még összehozhatunk, ahol vigyázzunk az elemek összetételére és ne használjunk hozzá tudományos dolgokat. Az még nekünk nem nagyon megy , no meg nem is hiányzik.

       Nagyon komoly munka ez, de biztathat és erőt adhat Oravecz Nóra gondolata, amely nagyon megfontolandó minden közszereplő és nem közszereplő számára. Ő ezt írja:

,,Ne add fel. Menj bele a kihívásba, és csináld végig. Ne nézz körbe, csak a feladatra koncentrálj. Ha folyton másra koncentrálsz, máris vége. Hagyd, hogy a feladatod irányítson, csak vele foglalkozz. Merj benne lenni, harcolni és nem feladni. Viseld el a fájdalmat, a kellemetlenséget, a nehézségeket, mert azok vezetnek majd előre. Azok visznek el a célhoz. És tudod, lesz, akinek nem fog tetszeni az, amit csinálsz – de te csak folytasd tovább egészen addig, amíg a szíved azt súgja. Csak rá hallgass, senki másra.,,

Kell ennél másabb gondolat a mostani feladatok elvégzéséhez? Hiszen amikor a bárka kész lesz mindenki ráférhet. Ismerős és nem ismerős, barát és nem barát persze a politikus is , ha célba akar érni. Tudjuk jól, hogy vannak óriási győzelmek és elkerülhető vereségek, én az elsőre tennék.

JF

Előző cikkBrüsszel – Pozsony, egy járat törölve
Következő cikkVETERÁN FOCI FESZTIVÁL
Juhos Ferenc
Tisztelt olvasók! Nagyon jól tudom, és ide Pintér Béla gondolatát hívom segítségül: „..hogy könnyű azon az úton járni, amin más is járt. Könnyű mosolyogni, ha visszanevetnek rád. Könnyű letenni a lantot csendesen. Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, ne csak a könnyű dolgokat. Indulj el, s az éjszakák után, fényes nappal virrad rád. Indulj el, ne mondd, hogy messze még a cél, hogy eltűnt végleg szíved mélyéről a remény.” Ezzel a Pintér Béla gondolattal indulunk el. Az embernek hiába van több évtizedes tapasztalata az önkormányzás terén, minden nap új és új dolgok , lehetőségek várnak ránk. Nagyon régen volt már az 1989 –es esztendő, a változások esztendeje. Az elmúlt majd 30 esztendendő sok mindent adott, sok mindenre megtanított. Ebből 26 esztendő a változás után és 3 év a változás előtt önkormányzati szerepkörben. Három év ,,sima,, képviselőség, négy év képviselőként polgármesterhelyettes és utána 22 év polgármesterkedés. Közben tapasztalatokra tettem szert a szociális és egészségügyi ellátás terén. Rengeteg rászoruló emberrel találkoztam és sok esetben ott voltam a halállál küzdő beteg ágyánál. Nagyon szép 30 év , mertsokkal több volt benne a napsütés mint a borús nap. Egyszer minden véget ér csak nem mindegy milyen emlékek maradnak. Maradnak a szép emlékek és marad minden pillanat amelynek maradni kell. Maradnak a szemünk előtt fel –fel bukkanó néha megrázó képek. Nem bánkódom, hogy vége lett, örülök, hogy megtörtént. Azért, hogy a számok ne tévesszenek meg senkit, az elmúlt több mint két év a Galánta-i járásási hivatalhoz kötődik. Mondhatok bármit, de nem tudok és nem is akarok teljesen elaszakadni az önkormányzatoktól és az őket terhelő gondoktól. Ebben szeretnék és többedmagammal szeretnénk segíteni ezzel a próbálkozással is. Mindig a mából indulunk a holnap felé, de csak holnap tudunk visszatekinteni a mára. A napok, az évek pedig csak múlnak és múlnak, az élet rövidülésével a tapasztalatok pedig sokasodnak. Az elmúlt több mint 30 esztendőben bejárt út tapasztalatai remélem segítségül lehetnek másoknak is. Ezekkel a gondolatokkal kívánom mindenkinek, hogy az egésszség az egyik a szerencse pedig mindig a másik kezüket szórítsa és így együtt járják minden nap a világot. Tisztelettel Juhos Ferenc